Szavaztunk. És megszavaztuk. Habár sokan nem mentek el - és többen állítják, hogy azok voltak többségben, akik nem mentek voksolni -, mégis valamilyen csoda folytán lett új alkotmányunk. Vajon tudunk-e őszintén örülni neki?
Most aztán mi lesz? - kérdeztük olvasóinktól.
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
- Nem igazán bízom abban, hogy az új alkotmány elfogadásával valamelyest is javulna Vajdaság és a vajdasági emberek helyzete. Megmondom őszintén: engem Kosovo egyáltalán nem érdekel, hiába van benne az alkotmányban, hogy Szerbia szerves, elidegeníthetetlen része, hamarosan úgyis függetlenné válik, eltekintve attól, hogy tetszik-e az alkotmány megfogalmazóinak vagy sem. Láttam a televízióban, hogy az ottani szerbek micsoda ünneplést rendeztek a népszavazás eredményeinek közzététele után. Szegény emberek nem is sejtik, hogy megint őket veri át leginkább a hatalom. De kell is nekik, minek dőlnek be mindenféle hazugságnak. Ami Vajdaságot illeti, újra megmutatkozott, hogy a vajdasági emberek sokkal modernebb, európaibb felfogásúak a szerbiai polgároknál, hiszen tartományunkban a lakosság mindössze 34 százaléka ment el szavazni. Tehát ha csak Vajdaságot nézzük, akkor az alkotmányról való szavazás érvénytelen lett volna. Teljesen igazat adok azoknak a pártoknak, amelyek a bojkottra szólítottak fel, hiszen az új alkotmány valamelyest jobb a Milošević által 1991-ben hozottnál, de Vajdaságnak még mindig nem szavatolja mindazokat a jogokat, amelyek az ország legfejlettebb részét megilletnék.
SZALMA Imre hajdújárási gépszerelő, a szabadkai községi képviselő-testület tagja:
- Véleményem szerint a címben megfogalmazott kérdést nemcsak azok tették már fel maguknak, akik követik a politikai történéseket, hanem az egyszerű emberek is.
Jómagam - s ez nem titok - nem szavaztam az alkotmányra, mégpedig azért, mert hiányoltam Vajdaság részvételét az alkotmányvitában, illetve ha jobban megnézzük a helyzetet, kiderül, hogy még alkotmányvita sem volt. A vajdasági parlament véleményét teljesen figyelmen kívül hagyták, márpedig ha Vajdaság Szerbiához tartozik, akkor ki kellett volna kérni a vajdasági emberek és a vajdasági parlament véleményét is. A másik bántó dolog, hogy a Koštunica-kormány hatalmon maradása érdekében túl gyorsan hozták meg az új alaptörvényt. Látszik, hogy az egész politikai húzásokra épült. El kellett volna már készíteni közvetlenül Milošević rendszerének a megbuktatása után, új törvényekkel, a régi rendszer emberei nélkül. Nem így történt. A régi rendszer emberei tisztségükben maradtak és ez egy óriási visszahúzó erő az Európa felé vezető úton. Már régen meg kellett volna hozni egy olyan alkotmányt, amelynek törvényei mindenkire egyformán érvényesek.
A mostani olyan, amilyen, a két rossz közül a kevésbé rossz lett választva. Egyelőre a jelenlegi kormány javát szolgálja, de ha olyan kormányunk lesz, amelyik csatlakozni akar Európához, akkor az alkotmányt az európai törvényekhez lehet igazítani. Segítségével olyan törvények hozhatók, amely mind Vajdaság, mind Szerbia fejlődését szolgálja, így az ország előbb Európa részévé válhatna. Ha viszont egy olyan kormány kerülne hatalomra, amelyik korábban már leszerepelt - ne adj, Isten, radikális -, az is neki megfelelően alakíthatná az alkotmányt. Rugalmas az új alkotmány, de nem célratörő, nagy teret ad a választásnak, rendelkezéseit könnyen ki lehet játszani, az igényekhez igazítani, ami nem jó.
Derűlátásomat a demokratikus erők összefogására alapozom. Amennyiben a demokratikus erők kerülnének hatalomra és nem elsősorban a hatalmi harccal, illetve a saját érdekeikkel törődnének, hanem az Európához való csatlakozás és a lakosság életszínvonalának javítása lebegne a szemük előtt, akkor az alkotmány segítene az országnak kilábalni a válságból. A tanult, fiatal, megbízható politikusoknak kellene vezetniük az országot, akik nem ígérgetnek, hanem csendben dolgoznak. Ha ők lehetőséget kapnának a bizonyításra, akkor ez az alkotmány érne is valamit. Ehhez persze legjobb lenne, ha a túl hosszú politikusi státussal rendelkezők végérvényesen eltűnnének a színről.
KOROM Mária szabadkai egyetemi hallgató:
- Az alkotmányban van ugyan az emberi jogokról fejezet, de mindent törvényekkel fognak szabályozni, amelyek azonban nincsenek előre megírva, tehát késhegyre menő politikai harc fog folyni ezen a téren. Szerintem ezután még kisebb jogaik lesznek a kisebbségeknek, és Vajdaság gazdasági autonómiája egyenlő lesz a nullával. Nem gondolom, hogy ebből az alkotmányból valami jó is származik a kisebbségek számára. A most meghozott alaptörvény nagyon hasonlít a miloševići alkotmányra, ezt több szakember is elmondta már. Ameddig ez érvényben lesz, Vajdaságnak nem lesz autonómiája.
MIRNICS Károly szociológus:
- Azt emelném ki, hogy ez az alkotmány végül is semmit nem old meg a politikai színtéren. Az időszerű politikai kérdéseket - Kosovo, a kisebbségek, a reprivatizáció kérdését - szőnyeg alá söpri. Továbbra is az várható gazdasági téren, hogy nagy munkaerő-kivándorlás fog történni a nyugati országokba, becslésem szerint a következő népszámlálásig legalább 150-200 ezer ember fog távozni az országból. Ami a legszégyenteljesebb ebben az alkotmányban: az, hogy a kisebbségi kérdéshez nem nyúl hozzá. Általánosságokból még nagyobb általánosságok felé sodródik szinte minden paragrafusa a kisebbségi kérdést illetően. Most nemcsak a kosovói kisebbségre gondolok, amelynek kérdését állítólag külön törvényben rendeznék, hanem elsősorban a magyar kisebbségre. Azokkal a véleményekkel sem értek egyet, hogy majd idővel tartalommal töltődik meg ez az alkotmány, hiszen akkor miről beszélünk? Ha a törvényhozás teljesen független ettől az alkotmánytól, és majd utólag lehet rendezni a kisebbségi kérdést, akkor ezt az alkotmányt nem kellett volna meghozni. Ez az alapokmány - ahogy a jogászok nevezik - egy fraus legis, amely rengeteg ravaszságot, kétszínűséget tartalmaz, abban az értelemben, hogy egy jogözönt mutat föl, de valójában egyetlenegy estben sem szavatol biztosítékot e jogok érvényesítésében. A kisebbségi intézményeket - tehát az oktatást, a művelődést és a médiát - teljes egészében a kisebbségek és az anyaországuk vállára akarja átdobni. Egyetlenegy olyan kitétele sincs, hogy vállalja a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésének finanszírozását. Arról beszél, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeknek milyen jogaik vannak, tehát ezeket a jogokat polgárjogokká változtatja, de a polgári jogokhoz nem ad hozzá kisebbségi vonatkozást. Ebben a tekintetben heves politikai harcra számítok a kisebbségi jogérvényesítés területén.
Ha azért hozták ezt az alkotmányt, hogy a köztársasági elnök az eskütételében megerősítse, hogy Kosovót mindörökre Szerbia részeként fogja kezelni, akkor az egy nagy abszurdum, amely nem vesz tudomást a realitásokról. Ellenkezőleg: a szerb nép kárára fog esküt tenni. Lényeges kérdésnek kellene lennie annak is, hogy Szerbia valóban elindul a demokratizálódás útján. Ebben a pillanatban erre semmilyen garanciát nem ad az alkotmány, teljesen független a folyamatok elindításától. Nem lényegtelen, hogy elég gyanús körülmények között lett megszavazva. Meg vagyok győződve arról, hogy meghamisították az eredményeket. Tudvalevő, hogy este 6 óráig nem volt meg a szavazók szükséges részvétele, kizártnak tartom, hogy másfél-két óra alatt 800 ezer ember elmenjen szavazni.