Szabó Attila fotóillusztrációja

Január 1-jétől új kormányrendeletnek vagyunk kötelesek alávetni magunkat. Bevezették az áfá-t, a hozzárendelt értékadót (PDV-t), amely fizetése alól csupán a legalapvetőbb élelmiszerek - a tej- és malomipari termékek - képeznek kivételt. Újabb jelentős tétel tehát a havi kiadások sorában...
Az ,,áfa" ezúttal a közvállalatok szolgáltatásaira is vonatkozik. Talán mondani sem kell, hogy ez azonnali mintegy 20-40 százalékos áremelést vont maga után, amely aztán ismételten a még vásárlóképes, ám mind szegényebb polgárokat terheli. Mert aki igényli, az ugye fizesse is meg, még ha jóval drágábban is. Eközben az életszínvonal - fügét mutatva az elszegényedésnek és nélkülözésnek - egyre csak csökken...
Mit kezd az áfával? - kérdeztük olvasóinktól.
FARKAS József, a kecskeméti Bio-Net System szabadkai leányvállalatának társtulajdonosa:
- Eddig is áfakötelesek voltak a termékeink. A különbség csak annyi, hogy az eddigi 20 százalékos adó helyett most 18 százalékosat kell fizetnünk. Az általunk gyártott és forgalmazott gyógyászati segédeszközök alapanyagának az árát tavaly szeptember óta nem változtattuk, és reményeink szerint áprilisig nem is fogjuk. Az ,,áfá"-nak tehát a mi esetünkben nincs különösebb jelentősége, miként más cégekében, amelyek e hozzárendelt értékadó bevezetését arra használják fel, hogy felemeljék termékeik vagy szolgáltatásaik árát. Javarészt ez a áremelés nem indokolt. A mi cégünk eddig a külföldről behozott alapanyagra nem volt köteles ,,áfá"-t fizetni, január elsejétől viszont igen. Ez az összeg azonban valamelyest megtérül, hiszen termékeink mintegy 70 százalékát külföldre importáljuk. Cégünk számára végül is az ,,áfa" bevezetése enyhítést hozott, hiszen nem fizetünk tovább adót az adóra.
ZSIGA Katalin palicsi vállalkozó:
- Nem is az áfa keseríti meg az életünket, inkább az új pénztárgépek megvásárlása és használata. Már csaknem tíz éve bérelek asztalt a kisbajmoki ócskapiacon, így próbálok megélni a családommal. E forgalmi adó bevezetésével jelentősen megdrágult az asztalok bérleti díja. Ez havonta 5000 dinár, ezenkívül naponta még helypénzt is kell fizetnünk. Sajnos, nem tudunk annyi bevételre szert tenni az eladott áruból, hogy minderre a kiadásra fussa, ráadásul itt van még az új pénztárgép is. A legolcsóbb is 20 ezer dinár. Miből vegyük meg? Anélkül meg nem szabad dolgoznunk, mert büntetés jár érte. Egyszerűen megnyomorítják az eladók életét. Hiszen nagyon sok a munkanélküli, aki a piacozásból él. Az itt megkeresett pénzből eteti a családját, iskoláztatja a gyermekeit. Ha folyton emelik a bérleti díjakat, nem lesz árus a piacokon. Pedig a kiskeresetűek csak piacon vásárolhatnak, hiszen az üzletekben minden a többszörösébe kerül. Ahelyett, hogy örülne a piacigazgatóság, hogy a szolgáltatásait igénybe vesszük, hogy általunk tud ő is létezni, egyre inkább korlátoz bennünket. Nem is csodálom, hogy elégedetlenek az árusok! Nekem is megfordult már a fejemben, hogy felhagyok az egésszel, csak találnék megfelelő állást. Majd megnézném, mit kezdenének az üres asztalokkal, ha minden árus felbontaná a velük megkötött szerződését! Legfeljebb az igazgató is munka nélkül maradna, és megtudná, milyen keservesen élnek azok, akik egész éven át a huzatos, hideg csarnokokban árulva próbálják megkeresni a kenyérrevalót. Neki könnyű a meleg, kényelmes irodából irányítani a dolgokat! De mi lesz velünk, ha már nem bírjuk el tovább a ránk rakott terhet?
SÁROSI József, a Bazar Zentai Piaci Árusok Egyesületének elnöke:
- Nem annyira az áfa az, ami az életünkre kihatással van, hanem az adómemóriás pénztárgépek beszerzése. Aki nagyban árul különféle drága holmit, az talán meg sem érzi, hogy 300-400 eurót ki kell fizetnie a kasszáért, nem úgy, mint a ,,kisárusok, vagyis, akik saját termésüket árulják, és ebből élnek. Az ő életüket bizony jelentősen megnehezíti az új rendelkezés, elsősorban azért, mert az asztalok bérleti díja is nagyobb lett, másrészt viszont egy ilyen kassza megvásárlása igencsak megcsonkítja a családi költségvetést. Félő, hogy a kisforgalmazók közül sokan nem tudnak eleget tenni az elvárásoknak, és mivel nincs más megélhetési módjuk, a munkanélküliek táborát növelik majd. Azt sem szabad elfelednünk, hogy az ,,áfa" bevezetése után 30-40 százalékos forgalomkieséssel is számolnunk kell. Nem biztos ugyanis, hogy a vásárlóerő elbírja az árak alakulását. A másik nagy gondunk itt, a zentai piacon, hogy egy akkora piactérre akarnak bezsúfolni minket, amekkorán a vásárlók sem férnek el, nemhogy az árusok. Az elárusítóhelyek bérleti díja jelenleg 1450 dinár négyzetméterenként, amely összeg a többszöröse egy bódé bérleti díjának. Ezt sem reálisan határozzák meg az illetékesek, mint ahogy sok minden mást sem. Ha azt akarják, hogy megszűnjön a piaci árusítás, inkább mondják meg, semmint ellehetetlenítsék a megélhetést számunkra. Zenta egy falu, szűk vásárlói körrel. Nem lehet összehasonlítani egyetlen nagyobb várossal sem, ahol gombamód szaporodnak a bevásárlóközpontok. Nálunk ezekre nincs igény, a piacra viszont igen. A kisnyugdíjasoknak ugyanis nincs módjukban vásárolni az üzletben, hanem csakis a piacon, ahol a termelők vagy viszonteladók jóval olcsóbban kínálják portékájukat. A feltételeket az illetékeseknek az adott körülményeket figyelembe véve kellene megszabniuk, és nem azon munkálkodni, hogy a piaci árusok amúgy sem irigylésre méltó helyzetét megnehezítsék.
BALÁZS Antal újvidéki cipészmester:
- Régi mesterség az enyém, ezért mentesülők az áfafizetés alól, a pénztárgép alkalmazásának kötelezettsége alól azonban nem. Megrendeltem a legolcsóbbat, ki is fizettem az árát, amikor is két hét elteltével közölték velem, hogy csak a drágábbal tudnak szolgálni, amely hétezer dinárral többe kerül. Kértem, hogy ne keserítsék meg még jobban az életemet, amely amúgy is elég nehéz, de nem volt mit tenni. Ki kellett fizetnem a drágább pénztárgépet, amelyet két hónapi késéssel kaptam csak meg. Eközben meglátogattak az ellenőrök is, akik megkönyörültek rajtam, és nem bírságoltak meg. Naponta átlagosan két pár lábbelit javítok, ez a legjobb esetben is 200-300 dinárt hoz a konyhára. Ha ebből levonjuk a különböző alapanyagok árát, bizony nem sok marad. Az így megkeresett pénzből kell fenntartanom az üzletet és a háztartásomat. Nem kell hozzá jó matematikusnak lenni, hogy kiszámítsuk: csupán szegényes megélhetést biztosít, jólétet és nyugodt öregkort már aligha... (re)