Őseink hagyatékát, nemzetünk kultúráját kötelességünk megőrizni önmagunk és az utókor számára. A délvidéki magyarság eleinek hagyatéka jogos örökségünk, amelyet nem hagyhatunk az enyészet martalékává válni. A műemlékeinket, nemes múltunkat idéző, nagyjaink keze nyomán a földből kiemelkedő épületeinket, templomainkat gondos odafigyelésből épített bástyával kell körülvennünk, hogy még sokáig hirdethessék ezeréves létezésünket e vidéken.
Ám ehhez a feladathoz nem elegendő a puszta elhatározás, a jó szándék és az akarat. Pénz is kell hozzá, mégpedig nem kevés. Az anyaországi alapítványok - az Illyés és az Apátzai közalapítvány - mellett a magyar kormány illetékes minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Örökség, az Esély a Stabilitásra és a Magyar Kultúra Alapítványok, továbbá a Tartományi Oktatási és Művelődési, valamint Kisebbségügyi Titkárság is egyre gyakrabban ír ki pályázatot határon túli magyar művelődési és tanintézmények támogatására. Ezek segítségével sikerül jobbára megőriznünk örökségünket, anyanyelvükön iskoláztatni gyermekeinket. Ez utóbbi a magyar kormány jóvoltából évente folyósított oktatási támogatás, amelyet megkap minden vajdasági család, amely magyar tannyelvű tanintézménybe járatja gyermekét.
Mire elég a támogatás? - kérdeztük olvasóinktól.
DR. SZÖLLŐSY VÁGÓ László, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára:
- A fizikából jól ismert törvényszerűség, hogy ti. egy tárgy akkor stabil, ha három ponton támaszkodik a talajra, a támogatások tekintetében is érvényes. Kulturális szervezeteink esetében e három pont: a helyi önkormányzat, a tartományi reszorttitkárság és az anyaországi alapítványok, állami szervek támogatása (lehetne). Miért a feltételes mód? Mert például a Művelődési Szövetség csak ,,kétlábú széken' ül. Tevékenysége, működése, programjai költségeinek jelentős hányadát a két illetékes tartományi titkárság (az oktatási-művelődési és a kisebbségügyi) pályázatain nyeri el, a másik - nagyjából azonos - keret az anyaországi források. A harmadik lehető forrás, az önkormányzati támogatás, évek óta ,,száraz': nem hogy nem csurran, de még csak nem is cseppen.
Korábban mindig számíthattunk a havi rendszerességgel érkező támogatásra, amely a legszükségesebb rezsiköltségek (posta, telefon, folyó anyagi kiadások) fedezésére elég volt. Részt veszünk ugyan most is a pályázatokon, de sem a működési költségekre, sem a konkrét programokra nem kaptunk évek óta egy fityinget sem. Kivételnek számít az idei év, amikor a Vajdasági Magyar Kultúrszövetség megalakításának 60 éves jubileumára 20 000 (húsz ezer!) dináros támogatást hagytak jóvá. (Intézőbizottságunk minapi ülésén arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt az - alamizsnának is megalázó - adományt köszönettel visszautasítja.)
DÉKÁNY János kelebiai munkanélküli:
- Nyolc gyerekkel? Szinte semmire. Az anyaország oktatási támogatása előtt le a kalappal, hiszen az anyaországiak egyáltalán nem lennének kötelesek támogatni a határon túli magyarokat. Mégis megteszik, és ez becsületükre válik. Ez az a támogatás, amiből úgy-ahogy meg tudjuk venni a gyerekeknek a tanszereket. A szerb kormánytól érkező családi pótlék azonban semmire sem elég. A törvény értelmében csupán az első négy gyermek után kaphatja meg a család ezt a támogatást, függetlenül attól, hány gyermeket nevel. A mi legidősebb gyermekünk betöltötte a 18. életévét, ezért már csak az őt követő három gyermek után kapjuk a családi pótlékot. Pedig összesen nyolcan vannak. Sem a feleségem, sem én nem vagyunk munkaviszonyban, mivel nincs is rá lehetőség.
RIGÓ Ildikó újvidéki okleveles filozófiatanár:
- Ha támogatásnak a különböző alapítványoktól kapott pénzeszközöket tekintjük, szerintem többé-kevésbé elégedettek lehetünk. Véleményem szerint az anyaországi alapítványokhoz sok határon túli magyar szervezettől érkezik támogatási kérvény. Tudni kell okosan cselekedni, és minél több pályázónak kiutalni bizonyos összeget. Tapasztalataim szerint az évek múlásával növekszik a pályázati felhívások száma, ugyanakkor a nagyobb projektumok támogatási összege csökken. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a támogatási eszközök folyósítási ideje messzemenően késik a projektumok megvalósítási idejéhez mérten. Ily módon sokszor nem lehet megfelelően érvényesíteni a projektumot, mert bizonyos összegeket nem lehet késleltetve kifizetni (pl. terembérlet, szállásköltség stb.). Úgy gondolom, hogy a projektumok megvalósítására kapott támogatások kielégítők. Amit hiányolok, az a művelődési intézmények működési költségeiben való részvállalás, különös tekintettel arra, hogy Európa-szerte a kisebbségi művelődési intézmények finanszírozási stratégiája messzemenően fejlettebb.
VAJDA János, az Aracs Hagyományápoló Társaság elnöke:
- Már hat éve állandó támogatónk az Illyés Közalapítvány, emellett az utóbbi két és fél évben a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárságtól is kaptunk némi segítséget. Ugyancsak élvezhettük már a szegedi Esély a Stabilitásra Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány által jóváhagyott támogatást is. Állandó támogatónk a tordai helyi közösség, a tordai Földműves-szövetkezet és számos magánvállalkozó, aki a szívén viseli a Pusztatemplom sorsát. Segítőink között vannak külföldi jóakarók is: Németországból és Ausztráliából. Külön köszönet illeti Vastag Béla teológust, aki támogatásával jelentősen hozzájárul az Aracs Hagyományápoló Társaság céljainak eléréséhez. Itt elsősorban a Pusztatemplomról megjelent kiadványok költségeinek fedezésére gondolok, de a támogatásokból részben sikerül a templom környékét is rendben tartani. Részben, hiszen évente mintegy 12-15 alkalommal önkéntes munkát szervezünk, és a költségeknek majdnem a felét mi magunk, önerőből fedezzük. Ide tartozik az évente megrendezendő emlékünnepség megszervezése, a táraság működtetése. Hát ennyire futja a támogatásokból. Nem sok, elkelne még a segítség. Ennek ellenére nagyon hálásak vagyunk a támogatóinknak, hogy nem hagyják elveszni ezt az ezeréves örökségünket. Ígéretet kaptunk a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárságtól egy 1 millió dináros támogatásra, amelyet a Pusztatemplom állagának javítására fordítanánk. Tavaly ettől a fórumtól már kaptunk 500 ezer dinárt, és ezt célszerűen az épület felújítására fordítottuk. Reméljük, hogy a megígért támogatás végül nem marad el, hiszen nagy szükség van rá.