Tóth Ramóna, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület elnöke elmondta, nagyon hálásak a nagykikindai származású Kiss Tivadarnak, aki nem feledkezik meg a szülővárosáról, valamint arról sem, hogy a művelődési egyesületben nőtt fel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kollégáival már többször felléptek a településen, a művelődési egyesületben, a népkönyvtár udvarában és a Népmúzeumban is.

Ramóna azt is elárulta, hogy az István, a király Kiss Tivadar által létrehozott változata nem a már négy évtizede létező, jól ismert, klasszikus rockopera lesz, az összeállítás célja ugyanis, hogy párhuzamot vonjon a mai világ és Szent István korának történései között, és olyan üzenetet fogalmaz meg a jelenkornak, amelyet a közönségnek nemcsak értelmeznie kell, hanem el is kell gondolkodnia rajta.

A sajátos keretbe — Orff nagy hatású kantátája, a Carmina Burana zengett, örvénylett körülöttünk — foglalt darab gerincét az István, a király első, 1983. évi előadásának filmváltozata, illetve annak részletei adták. A filmkockák folyamatosan peregtek a háttérben, sokszor az akkori szereplők — Pelsőczy László/Varga Miklós, Vikidál Gyula, Berek Kati, Deák Bill Gyula, Kovács Ottília/Sebestyén Márta — énekét hallgattuk, de Kiss Tivadar, Dobrotka Szilvia, a Szegedi Nemzeti Színház szólistája, Kálnay Zsófia, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Kiss Tihamér, a nagykikindai KUM rockegyüttes énekese is megmutatta tehetségét és énekhangját.  

— Én igazából ezzel a projektummal a mai generációnak szerettem volna üzenni, amit összekötöttem azzal, hogy szerintem rossz irányba halad a mesterséges intelligenciának a felhasználása — mesélte Kiss Tivadar. — Három korszakot vettem elő, a mait, István király korát, illetve a ’90-es éveket, és azt kívántam kifejezni, hogy mindig minden ugyanúgy, újra meg újra megtörténik. Mindig ugyanazt a játékot játsszuk le újra és újra, lényegében az egész előadást is pörgethettük volna a végtelenségig. Én elégedett vagyok, mert nagyon jó kollégákkal dolgozhattam, habár a technika ördögével meg kellett küzdenünk, és ez az utolsó pillanatig tartott.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy meddig készült az előadás, Tivadar elmondta, alkotóművészként intuíciók alapján folyamatosan születnek az ötletei, és általában három-négy projektum áll nála különféle mappákban.

— Ez fél évvel ezelőtt kezdett alakulni a fejemben, és kétórás anyag lett belőle, melyet egy hete mutattam meg a stábnak. Végignéztük, utána éjjel-nappal dolgoztunk azon, mi maradjon benne, mit hagyjunk ki, hol és hogy legyenek a vágások, míg végül 25 percet húztunk ki belőle, vagyis egy kicsit tömörítettünk rajta. Egyébként ezeket a projektumokat mindig itthoni, nagykikindai helyszínekre tervezem, a városban ugyanis több olyan tér van, ahol az ilyen jellegű elképzelések megvalósíthatóak. Dobrotka Szilvia jelenítette meg Saroltot és Gizellát. Inkább Koppányt emelem piedesztálra, míg István egy kicsit háttérbe szorult. István, azaz én, csak saját magát énekelte, és ugyanez volt a helyzet Kálnay Zsófiával is, aki Rékát személyesítette meg. Ő is egyedül volt, mint István, és nyilván kialakult közöttük a szeretet vagy akár szerelem is, de a sors szétválasztotta őket. Kiss Tihamér, a testvérem Koppány, Torda és Laborc szerepét is énekelte. Koppány önmagában harcol egy olyan dologgal, amelyet nem tud megoldani úgy, hogy ne üsse bele a politika is az orrát a történésekbe. Nagyon mély dolgok ezek, melyek nem biztos, hogy elsőre átjönnek, többször meg kell nézni az előadást. Egyébként a filmben szándékosak a vágási hibák, valamint az üresjáratok, hiszen ebben is magának a mesterséges intelligenciának a hátrányát szerettem volna megmutatni. Nagyon rossz irányba haladunk, egy brutális tempóban, és közben meg 20.30-kor, amikor kezdeni kellett volna, a gép megmakacsolta magát, vagyis nem akart működni a technika. Én pedig éppen erről beszéltem az egészben. Ez az örök körforgás, hogy mindig ugyanaz történik, mindig körbe-körbe járunk, és soha nem oldjuk meg a helyzeteket. Ugyanaz történik ma is, mint ezer évvel ezelőtt, és nem tudjuk megváltoztatni. Az ember egy hibás lény, és akármit próbálunk vele kezdeni, nem tudjuk megváltoztatni — hallottuk Kiss Tivadartól.

A megkérdezett nézők sejtették, hogy az előadás formabontó lesz, de ennek ellenére tetszett nekik.

Az eseményt a tartományi művelődési titkárság támogatásával szervezte meg a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület és a Kökénd Polgári Egyesület, a szerb feliratozásnak köszönhetően pedig azok is élvezhették a cselekményt, akik nem magyar anyanyelvűek.