Szalai Attila illusztrációja

Már megszokhattuk, hogy Szerbiában január a szavazások, a különböző választások időszaka. A polgárok általában bizakodva néznek az újabb voksolás elé. A kezdeti optimizmust aztán, a választások után, a szomorú valóság váltja fel: a pártok csak elvétve teljesítik a választási propaganda során elhangzott ígéreteiket. Az idei választás egy kicsit más lesz, mint a többi. Végre teljesült a vajdasági magyar állampolgárok kívánsága, s a vajdasági magyar pártok - egy kivételtől eltekintve - közös elnökjelöltet indítanak a január 20-án megtartandó szerbiai elnökválasztáson. Az összefogás eredményeként a Magyar Koalíció Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének szavazott bizalmat, így a vajdasági magyarság jelöltjeként ő indulhat a versenyben. Milyen elnököt szeretne? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
KELEMEN Tamás nagykikindai főiskolai hallgató:
- A kérdésre rendkívül egyszerű a válasz: természetesen magyar elnököt szeretnék Szerbia élén látni, tudom viszont, hogy ez lehetetlen. Sajnos, a mi jelöltünknek szemernyi esélye sincs arra, hogy bekerüljön a második fordulóba, ennek ellenére rendkívül bátor tettként értékelem, hogy egyáltalán elindul a küszöbönálló választásokon. Végre összefogott a vajdasági magyarság, mindezt már korábban meg kellett volna tennie. Na, de - ahogy a közmondás is tartja - jobb későn, mint soha! Olvastam, hogy az elnökjelöltünk legalább 80 ezer szavazatra számít az első körben, amit teljesen reális elvárásnak tartok, habár szerintem akár 100 ezer voksot is kaphat. Remélem, hogy minden vajdasági magyar szavazópolgár felméri a január 20-i választások súlyát, s Pásztor Istvánra, a Magyar Koalíció jelöltjére szavaz. A második fordulóig pedig majd még eldöntjük, ki érdemli meg a vajdasági magyarok bizalmát.
BATHÁZI Ákos szabadkai munkanélküli:
- Jó a kérdés, a válasz pedig hosszabb töprengést igényel. Persze, hogy én is megörültem, amikor hallottam, hogy egy vajdasági magyar politikus is indul a választásokon, habár azt is tudom, hogy a győzelemre semmi esélye. A szerb politikusok számára viszont legalább egyértelművé válik, hogy a vajdasági magyarság össze tud fogni, s az elkövetkezőkben talán már komolyabban vesznek bennünket. Véleményem szerint eddig egy kézlegyintéssel elintézték a vajdasági magyarság problémáit, nem vettek bennünket komolyan. A soron következő elnökválasztások megmutatják, hogy velünk, vajdasági magyarokkal is komolyan kell számolni, mert hamarosan mi is meghatározó szerepet tölthetünk be a szerbiai politikai színtéren. Ehhez persze magyar polgártársainknak az elnökválasztáson való minél tömegesebb részvétele szükséges. Mindenképpen el kell mennünk szavazni, mert ha csak siránkozunk és szomorkodunk, attól még nem lesz jobb nekünk. Meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat, s támogatni kell jelöltünket.
FECSKÉS Csongor nagyradanováci munkás:
- Milyen elnököt szeretnék? Olyat, aki a munkanélkülieknek megélhetési lehetőséget, a munkásoknak tisztességes keresetet biztosít, aki szavatolni tudja a fiataloknak az élet megkezdéséhez szükséges feltételeket, aki gondot visel a nyugdíjasokra, aki Európához akar csatlakozni, s beismeri végre, hogy Kosovo már régen elveszett. Hogy egy kicsit sokat akarok? Nem hiszem, habár lehet, hogy ilyen elnök nem is létezik. Legalábbis nem ebben az országban, a szerbiai elnökjelöltek között. Talán Pásztor István tudná a felsoroltakat teljesíteni, de ehhez mi vajdasági magyarok túl kevesen vagyunk. A többi jelölt egyike sem alkalmas az elnöki feladatkör ellátására, néhányan már többször is bizonyították alkalmatlanságukat. Mégis választania kell a népnek a sok rossz közül. Az előrejelzések szerint a második fordulóba a demokraták és a radikálisok jutnak be, s a végén majd a Boris Tadić vezette DP diadalmaskodik. Személy szerint ennek sem tudok igazán örülni, hiszen látjuk itt Szabadkán is, hogy a magát demokratikusnak valló párt minden kérdésben ellenszegül koalíciós partnerének, a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Arra pedig még gondolni sem merek, mi lenne, ha Tomislav Nikolić lenne a befutó. Abban az esetben újabb nemzetközi elszigeteltség és háború várna erre a már oly sokat szenvedett országra.
TÁLNOKI Rebeka szabadkai kereskedő:
- A válaszom egyszerű: olyat, aki nemcsak ígérgetni, hanem teljesíteni is képes. Az ígérgetésnek a házasságban sincs helye, ott sem vezet sehová, nemhogy a politikában. åszintén megmondom, még nem tudom, elmegyek-e szavazni, s ha igen, akkor kire adom le a voksomat. Szívem szerint a magyar elnökjelöltre voksolnék, már csak a hőn áhított összefogás megszületése végett is, de ő egyedül nem válthatja meg a világot. Néhány országnak már volt kisebbségi elnöke, de Szerbiában mindez kivitelezhetetlen. A többségi nemzet veszélyt lát a kisebbségi elnökjelöltben, habár annyit - ha nem többet - ő is tudna tenni az országért, mint a pillanatnyilag hatalmon levő politikusok.
MÁRKI László hajdújárási virágtermelő:
- Az igazság az, hogy ezen igazán még nem is gondolkodtam el. Olyan elnöknek kellene hatalomra jutnia, aki letörné az országban egyre inkább elharapódzott korrupciót, s aki Európa felé fordul. Nem vagyok túl nagy Európa-barát, mert nekünk akkor sem lesz sokkal jobb, ha bekerülünk az unióba, de szinte biztos, hogy előbb-utóbb mi is a tagjává válunk, akár akarjuk, akár nem. Persze, addig még sok mindent rendbe kell tenni ebben az országban. Ha azt mondom, hogy ne legyen nacionalista elnökünk, akkor hülyeséget mondok, mert mindegyikük nacionalista egy bizonyos szinten, másképp nem kerülhetne erre a posztra, nem rúghatna labdába. Politikusaink nem merik kimondani, hogy Kosovo már elment, mert akinek a szájából ez elhangzik, az már eleve aláírja a halálos ítéletét. Olyan elnököt szeretnék, aki ha a választások előtt valamire rámondja, hogy fehér, akkor a voksolás után se változtassa meg a véleményét, s a fehér akkor is fehér maradjon.