* Az elmúlt években számos változás következett be az oktatásügy területén. Tudja-e követni a jelenlegi rendszer az új körülményeket?

— Talán először szögezzük le a jelenlegi oktatási rendszer kapcsán, hogy a jó példa, melyet követni kell, már nincsen, mondhatnánk, hogy felfalta az idő vasfoga. Az oktatáson belül jelentős problémák és nagy átalakulások vannak szinte mindenhol. A világ a kísérletezés állapotában van. A társadalmi különbségek jelentős mértékben megnőttek, politikától függetlenül egy neoliberális kurzus hódít világszerte, ami a társadalmi különbségek növekedését eredményezi. Mindez az iskolákban fokozottabb szegregációt eredményez. Emellett nagyon fontos kérdéskört alkotnak manapság a digitális oktatás kihívásai. A tanulás színterei ugyanis megsokszorozódtak a fiatalok számára, az iskolán kívül már máshol is lehet tanulni. Valójában csak a tankötelezettség tartja össze a hagyományos iskolarendszert. Mindezt „jól” kiegészíti még, hogy az adófizető szülők egyre nehezebben teljesíthető kívánságokkal terhelik a rendszert. Ma már általános elvárássá vált, hogy a pszichikailag sérült gyerekeket az iskola kezelje, és gondoskodjon az egészségükről, továbbá zárkóztassa fel őket. Viszont a közpénzből finanszírozott oktatási intézmények egyre nehezebben birkóznak meg a többletfeladatokkal. Szóval mindezen kihívásokra próbálnak manapság az igazgatók és pedagógusok választ keresni, több-kevesebb sikerrel.

Dr. Setényi János (forrás: mcc.hu)

* A hagyományos iskolarendszer számos tevékenységi formája feleslegessé vált manapság, például a távoktatás bevezetésekor. Értjük-e a digitális kort? Hogyan alakítja át a digitális fejlődés, illetve hogyan kellene, hogy átalakítsa az oktatási struktúrát? Elért-e a digitális oktatás mindenkit, minden korosztályt? Vagy a hangsúly továbbra is a tanár és diák közti együttműködésen van?

— A leginkább hozzáadott érték továbbra is csakis ember és ember között létezhet. Tehát a tanár-diák kapcsolatnak nagy hozzáadott értéke lenne, ha a pedagógusok nem volnának szinte rabszolgasorba taszítva. A mesterséges intelligencia viszont mindenképp egy új perspektívát kínál a digitális oktatás terén. Az olyan dolgokat, mint dolgozatíratás, dolgozatjavítás, gyakoroltatás, ismétlés, felmérő tesztek készítése, értékelés, idővel át tudja majd venni a gépi segítség. De a nagy kérdés: ha a tanárok ideje felszabadul majd, akkor azt mire fogják használni? Ha nem kell majd feleltetni, dolgozatot íratni, mert azt majd megcsinálja egy gép, akkor talán a tananyag értelméről, lényegéről, filozófiájáról sokkal mélyebb beszélgetéseket lehet majd kezdeményezni tanár és diák között. Röviden a mester-tanítvány kapcsolatból nem szabad engednünk.

* Képes-e az iskola csökkenteni az otthonról hozott hátrányokat?

— Egyénenként lehetséges a hátrányokat csökkenteni. Egyes gyerekek esetében mindenképp, de tömeges méretekben nem. Annyi változott e téren, hogy olyan kirívó esetekkel már nagyon ritkán találkozunk, amikor egy gyermek éhezik, vagy nincs ruhája. De az ingyenes étkeztetéssel és a szociális támogatással ez viszonylag könnyen orvosolható. A valódi hátrányok manapság már nem az úgynevezett fizikai világban vannak, hanem beköltöztek a lelki mikrovilágba: amikor az egyik gyerek például drogozni kezd, vagy képtelen az idejével gazdálkodni, mert a telefonját nyomkodja egész nap, a másik viszont szakkörre jár, tanul, és készül a felvételire. Szóval ezek a különbségek nem szociálisak, hanem lelkiek, és ezek a meghatározóak manapság.

Fotók: MTI

* Mire épül a magyar iskolarendszer? Továbbra is a lexikális ismeretek megszerzésére, vagy a XXI. században szükséges kompetenciák fejlesztésére is jut idő?

— Állandóan történnek kísérletek a praktikus, gyakorlati dolgok bevezetésére, de ezt a hagyományos iskolarendszer időről időre visszaveri. A magyar iskolarendszer, hasonlóan az összes kelet-közép-európai országhoz, általános műveltségre tanít. Szóval még nem adta fel az általános műveltségre való felkészítést, ahogyan ez Nyugaton történik. Az angol iskolákban manapság semmit sem tanulnak, csak kompetenciákat. Nincs műveltségoktatás és nincs összefüggő történelemoktatás, azaz nincs kronológia. Tanulnak egy kicsit Kleopátráról, majd akinek van kedve, utána felvehet egy kurzust a II. világháborúról. Különféle, kompetenciát fejlesztő projektumok vannak az iskolákban. Nálunk még tartja magát a műveltség, amiért viszont nagy árat fizetünk, mivel a mai gyerekek egy része már képtelen felzárkózni e téren. Valamilyen egyensúlyra lenne szükség a hagyományos közép-európai és a nyugati iskolarendszer között.

* Feltételezem, hogy akkor ön ebben az említett egyensúlyban látja a közoktatás jövőképét.

— Abszolút ebben látom, de mindez nem egyszerű dolog, mert a rendszer továbbra is csupán az írott tananyag átadására képezi ki a pedagógusokat. Nem lehet mindig arra hivatkoznia a tanárnak, hogy én tudom, de a gyerek nem tudja. Igenis együtt kellene tanulni, fejleszteni a műveltséget és a kompetenciákat egyaránt. Ez lenne az új egyensúly.