Nincs vállalkozó a pénz hazahozatalára
Bevallom, rögeszmémmé vált pár évvel ezelőtt - s ez azóta is tart - az a sok milliárd dinár, ami Milošević uralkodása idején a külföldi bankokba, főleg a ciprusiakba, az oroszországiakba, a svájciakba és hellyel-közzel néhány el nem kötelezett országéiba került. Mindig reméltem, s ezt egyszer-kétszer megírtam, kell lennie az egykori vezér csapatában néhány - vagy legalább egy - olyan embernek, akinek megszólal a lelkiismerete, és elmondja, hogy az ő tudomása szerint hova mennyi pénzt vittek ki az országból. Ha pedig egyszer megszólal egy ilyen ember, s kiderül, hogy igazat mond, aminek következtében innen-onnan visszacsorog néhány milliárd dollár, rést lehet ütni a hallgatás páncélján. Mások is megszólalnak és újabb összegek vándorolnak a múlt század kilencvenes éveiben kifosztott országba.
Az persze eszembe se jutott, hogy nem hazai gazember lesz az, aki megszólal, hanem helyette a Világbank és az Egyesült Nemzetek Szervezete lesz az, ,,aki beszél'. Mert lassacskán kiderül, hogy röviddel megalakulása után a háborús bűntetteket kivizsgáló különleges bíróság és ügyészség felkérte a két nemzetközi szervezetet, segítsen Szerbiának az országból kivitt pénzek felkutatásában és hazahozatalában. Tette ezt röviddel munkája megkezdése után. Olyan okmányok kerültek ugyanis elő, amelyek szerint a nemzetközi szervezetek, röviddel Milošević bukása után, fölkínálták segítségüket! Érdesek, hogy a kormányban nem akadt ember vagy testület, amely pozitívan reagált volna erre az ajánlatra, pedig a gazdasági, a pénz- és a igazságügyi minisztériumnak illett volna kapva kapni az alkalmon. Némi mocorgás volt tapasztalható a Nemzeti Bank tájékán, amikor annak élére a mai kormányzója került, ám a jelek szerint a bankvezér jobbnak látta, ha hallgat, mert ezt teszik a politikusok és a kormány is. Közben lejátszódott egy érdekes epizód, amelynek volt ugyan visszhangja a belgrádi sajtóban, de mivel csend lengte körül az illetékes hatóságok környékét, ez gyorsan feledésbe ment. Ti. pár hónappal ezelőtt Vladan Batić, a Szerb Kereszténydemokrata Párt elnöke, a meggyilkolt Đinđić kormányának alelnöke, hágai tanúskodása után olyan okmányokkal tért haza, amelyek alapján felkutatható lett volna a Ciprusra kivitt pénzek lelőhelye! Sajnos ezek a papirosok eltűntek valamely kormányhivatal fiókjában, s ha emberünk ezt megpróbálja szóvá tenni, hatósági körökben nevetség tárgyává válik.
Most újra napirendre került a kicsempészett pénzek ügye. Az ENSZ illetékes szerve és a Világbank ugyanis felhívta Szerbia kormányának figyelmét arra, hogy immár nemcsak a Cipruson fekvő pénzek felfedésére és visszaszerzésére van mód (nyilván annak nyomán, hogy az ország EU-tag lett), hanem - mivel olyan nemzetközi hangulat alakult ki - az eddig akadékoskodó és különféle banktitkokra hivatkozó Svájc és más nyugati országok is visszaszármaztathatnák ezeket. Mert Svájc a Fülöp-szigeteknek olyan 624 millió dollárt szolgáltatott vissza, 18 évi hadakozás után, amelyet annak egykori diktátora, Ferdinand Markos vitt ki, Nigériának pedig ötévi győzködés elég volt ahhoz, hogy 500 milliót visszakapjon abból a pénzből, amelyet volt diktátora, Sany Abacha vitt ki. Miért ne indíthatna tehát Szerbia eljárást ciprusi, oroszországi, svájci stb. pénzének visszaszerzése érdekében? A Világbank tudomása szerint egykori vezérünk 1989 és 2000 folyamán egymilliárd dollárt menekített ki saját pénzeként Ciprusra! Az is kiderült a közlésből, hogy uralkodása idején Mohamed Suharto, Indonézia elnöke csaknem 35, Ferdinand Markos (Fülöp-szigetek) 10, Mobutu Sese Seku (Belga Kongó) 5, Sany Abacha (Nigéria) 5 millió dollárt csempészett Svájcba és más országokba.
Ezek nyomán megszólalt a különleges ügyészség nevében annak főnöke, Slobodan Radovanović. Kijelentette, hogy két hónappal ezelőtt ,,jelentős előrelépés történt' a Cipruson fekvő szerbiai pénzek felkutatása és ,,lelőhelyük' felfedése terén. Sajnos azonban ezt a megkérdezett pénz- és igazságügyi minisztérium ,,nem tudta' alátámasztani, sőt hallgat a pénzmosás megakadályozására létrehozott állami hivatal is, amelynek egyébként minden gyanús, lopott, csempészett stb. pénzzel foglalkoznia kellene. Vonatkozik ez a Nemzeti Bankra is, habár ott azt mondták az érdeklődő újságíróknak, hogy ,,az ügyek felgöngyölítésének ebben a szakaszában' káros lenne bármit nyilvánosságra hozni.
Pedig nem kevés pénzről van itt szó! Nem számítva a háborúban, az egykori Jugoszlávia különféle részein összerabolt és a vezér tíz éve alatt befizetett adódinárokat, 1990-ben Szerbia bankjaiban 10 milliárd dinár feküdt valutában, 7 milliárd dinárban, további 6 milliárd pedig mindkét pénznemben kölcsönként, amit a lakosság lelkes része fizetett be, bedőlve Milošević propagandájának, miszerint ,,10 év alatt Szerbiát gazdagabb országgá teszi, mint Svédország és Svájc'...
Ha ezek után sem lesz eredmény a kilopott pénzek visszaszerzésében, igazat kell adni a maliciózus véleményeknek, miszerint az ország mai vezetői között néhány olyan hangadó személy ül, akik bajba kerülnének, ha kiderülne, ki, hogyan vett részt az ország pénzeinek kivitelében.