home 2024. március 04., Kázmér napja
Online előfizetés
Miért repül a művészeti kurzus?
Gyurkovics Virág
2016.02.08.
LXXI. évf. 5. szám
Miért repül a művészeti kurzus?

Tágítani a kortárs művészet zárt világán, és új nyilvánosságot teremteni a képzőművészetnek — ez a legfőbb törekvése a Flying Art Courses előadás-sorozatnak, mely ingyenes képzéseivel az intézményen kívüli oktatást szorgalmazza, nem csekélyebb küldetéstudattal, mint hogy a kortárs művészet izgalmas világát közelebb hozza a közönséghez.

Szabadkán Menesi Attila, a projektum vezetője, Kopeczky Róna kurátor és Deli Anna képzőművész tartotta meg a képzést január 29-én a Szabadegyetemen.

A szabadkai kurzus a független képzőművészeti tanszék huszadik előadása volt. Mint azt Menesi Attila hangsúlyozta, igyekeznek arra a területre hangolni a programot, amelyre viszik. Maga az elképzelés egy válaszreakció arra, hogy a magyarországi felsőoktatásban nincs jelen a kortárs képzőművészet — ezt a jelenséget Újvidékről és Szabadkáról is megerősítették, amikor a korábbi megkeresésekre nemleges választ adtak. A kortárs művészet megítélése nem szerencsés, olyan hagyományozott viszony van ugyanis a képzőművészet felé, amely nem nyitott a kortársra — ennek javításán dolgoznak a kurzussal. Bevezető előadásában Menesi vázolta a magyar kultúrkörképet, melyből kirajzolódik, hogy a magyar képzőművészetben erőteljesen megjelent az öncenzúra. Ennek több tapintható mozzanatát is felsorolta, ahogyan azokat a válaszokat is, amelyekkel a civilek a jelenségre reagáltak. Ma, amikor politikusok nyitnak meg kiállításokat, és ők mondják meg, mi a művészet, akkor nem vitás, hogy a kortárs művészet kommunikációja nehézkes, de azért vannak még, akik nem mennek el tétlenül és szótlanul a jelenség mellett.

Kopeczky Róna előadásában visszakanyarodott oda, ahol ez a kultúrpolitikai irány elkezdődött, és a kortárs művészeti ellenállás formáiról beszélt a hivatalos kultúrpolitikával szemben. Kopeczky kifejtette, az Orbán-kormány 2010-ben tulajdonított kiemelt szerepet a Magyar Művészeti Akadémiának, ám a döntéssel valójában egy baráti társaság intézményesült — minisztériumi, infrastrukturális és pénzügyi kerettel —, ami távolról sem reprezentálja a mai magyar művészeti szcénát. Az intézmény legkritikusabb pontja azonban szakmai jellegű, hiszen koncepció, kutatási irány, programhiány tapasztalható a részéről. Az általa vezetett művészeti színtér kultúrpolitikai tereppé vált, ahogyan ez a Magyar Nemzeti Galériában a Hősök, királyok, szentek című tárlaton is megfigyelhető volt. A helyzet egyre fokozódott, ez a mélyreható kulturális átalakulás végül a független kortárs művészeti platformként ismert Ludwig Múzeumot is elérte. A kritikai reakciók egyike a Société Réaliste State of Shades című színinstallációja volt, vagy az a hullám, amikor ellentétes véleményüket kifejezve többen kiléptek az MMA-ból. Létrehozták a Kívül tágas elnevezésű projektumot, melyben szakmai transzparenciát követelnek, és Occupy Ludwig jelszóval a Ludwigban is tüntettek a civilek — eredménytelenül. Az addig nyitott szellemben dolgozó kurátorok és művészettörténészek elhagyták a múzeumot. A művészeti színtér elkezdett átalakulni, egy alternatív — off — szcéna alakult ki, és mára a magánszektor vette át ezt az állami feladatot. Így jött létre az OFF-Biennálé Budapest is, mely semmilyen magyar állami támogatásban nem részesült, mégis több száz kiállítóval többtucatnyi helyszínen több mint 160 projektumot rendezett annak bizonyítékaként, hogy a hivatalos kultúrpolitikával szemben igenis létezik másfajta igény. Kopeczky egy saját projektummal is hozzájárult a másfajta vélemény kimondásához: a Cold Wall elnevezésű kezdeményezéssel egy magyar, egy szerb és egy cseh művésszel együttműködve arra a kurátori késztetésre válaszolt, amely nem engedte őt szótlanul maradni abban a társadalmi, geo-, bel- és külpolitikai kérdésben, amelyet a nyáron tetőző menekültügy eredményezett, és melynek célja az volt, hogy a képzőművészeti színtéren is szülessen erről diskurzus.

Deli Anna egy egészen üde színfoltja volt a programnak a Small is beautiful című projektumával, melyben valószínűleg a világ legkisebb galériáját mutatta be, a Look Galéria ugyanis a lakása bejárati ajtajának kukucskáló lyukában található. A képzőművésznek az a tapasztalata, hogy az atipikus helyszínek sokszor elvonják a figyelmet magáról a kiállításról, ezért a bemutatott műveken volt a hangsúly, a pszichedelikus papírzenekaron és az észt operán, melynek teljes körű élményéhez természetesen egy fülhallgató is hozzájárult. A 2009 óta működő galéria által az alternatív kiállítóterekről is rendkívül inspiráló előadást hallhattunk, akárcsak a korábbi prezentációk során.


Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..