Szalai Attila illusztrációja

Ötvenkilenc évvel ezelőtt - akkor még a mai napilapok formájára emlékeztető külsővel -, sok-sok színes oldallal és tarka írással telve került először az olvasó asztalára ez a vajdasági magyar hetilap, fejlécén a piros felirattal: 7 Nap. Szerkesztői és munkatársai akkor talán még nem is sejtették (legfeljebb reménykedtek benne), hogy ez az igazán családinak mondható, szórakoztató és mindig objektíven tájékoztató hetilap ilyen szép kort ér majd meg. Pedig voltak gondok és bajok a lap készítése során. Sokszor kicsinyesnek tűnő, ám az újság szempontjából igen súlyos jelentőségű érvek és ellenérvek csaptak össze, hogy a legvégén újfent az olvasótábor igényeit kielégítését szorgalmazó törekvések győzedelmeskedjenek.
Aztán jöttek a forrongó, lázadó esztendők, amikor a politika igyekezett háttérbe szorítani az emberséget és a tisztességet. Ez az újság sem mentesült az alávaló és kizsákmányoló miloševiæi diktatúra alól, amely rányomta bélyegét a szerkesztéspolitikára, és megosztotta a lapot készítők táborát.
Szívet tépő, fájdalmas évek voltak ezek. A valamikori 7 Nap három részre szakadt. Új Hét Napra, Szabad Hét Napra és a csupán a fejlécet (arculatát véletlenül sem!) megőrző 7 Napra. E három közül csupán a Szabad Hét Nap élte túl a megpróbáltatásokat, a cenzúra és a megfélemlítés időszakát. Az időközben parányira zsugorodott szerkesztőség időt, fáradságot nem sajnálva, sokszor embertelen körülmények között eltökélten, küldetésének mindenáron eleget téve tovább vitte a szellemiség lángját, hogy végül visszakaphassa jogos örökségét, a nagy múltú és dicsőséges családi hetilapot.
Miért olvassa a Hét Napot? - kérdeztük olvasóinktól.
KARSAI László szabadkai munkanélküli:
- A Hét Nap iránti szeretetet még a szüleimtől örököltem. Gyermekkorom óta minden héten megvettük a lapot, és amíg meg nem tanultam olvasni, édesanyám olvasott fel belőle nekem. Ő maga szinte az első betűtől az utolsóig mindent elolvasott. Ez most, mint egy hagyomány, továbbra is hozzá tartozik az életünkhöz. Mindent megtalálunk benne, ami érdekelhet, tarka, színvonalas írások révén fontos információkhoz juthatunk. Kiváltképpen a Szabadkai Napló és a Bánáti Újság az, amely a szívemhez nőtt, hiszen a helyi eseményekkel foglalkozik, tárgyilagosan tájékoztat. Egyébként a lap teljes egészében úgy kitűnő, ahogy van, és büszke vagyok arra a parányi szerkesztőségre, amely ilyen színvonalas hetilapot szolgáltat nekünk, vajdasági magyaroknak. Mert nem mindegy, hogy miről és hogyan írnak az újságok, mint ahogy az sem, hogy milyen a lap arculata, a papír minősége stb. Tudom, hogy az anyagi helyzet nem éppen kedvező, de én nagyon szívesen venném, ha egy napon ez az újság napilappá válhatna. Nagyon szívesen olvasnám naponta a Hét Napban megszokott rovatokat, színes írásokat. Természetesen abban is biztos vagyok, hogy a szerkesztőség tagjai továbbra is mindent megtesznek azért, hogy a vajdasági magyarok egyetlen színvonalas hetilapja még sok-sok esztendeig ott legyen a kioszkokban, s a legtöbb család asztalán. A mi családunk a sajátjának tekinti a lapot, hiszen mindannyian megtaláljuk benne azt, amely kielégíti az igényeinket. El sem tudnánk képzelni egy hetet a Hét Nap nélkül.
LÓDI Etelka feketicsi munkanélküli:
- Elsősorban azért olvassuk, mert szerintünk a legszínvonalasabb magyar nyelvű hetilap egész Vajdaságban. A feldolgozott témák az összmagyarság sorsával foglalkoznak, és nem merülnek bele holmiféle kicsinyes személyes sorsok boncolgatásába. Nálunk családtag ez az újság, kézről kézre jár, míg mindenki el nem olvassa benne azt, ami igazán érdekli. Külön előnyére válik a lapnak, hogy szinte minden, a vajdasági magyarságot érintő pályázat helyet kap hasábjain, így idejében tudomást szerezve róluk, bárki megpályázhat egy számára fontosat. Több mint tíz éve olvassuk rendszeresen a Hét Napot, és azon kívül, hogy néha igen aprók a betűk, semmi kivetni valót nem találunk benne. Így jó, ahogy van, legalábbis nekünk ilyennek tetszik.
BÉRES FÉNYSZÁROSI Irén újvidéki nyugdíjas:
- Elsősorban a vezércikkek nyerik el a tetszésemet, mert mindig időszerű témát dolgoznak fel az újságíró szemszögéből. Egyébként pedig azért olvasom nagy-nagy szeretettel a Hét Napot, mert a benne megjelenő írások, riportok, interjúk felölelik egész Vajdaságot, az itt élő magyar kisebbség gondjaival, sorsával foglalkoznak. Több mint harminc éve olvassuk, és elárulom, hogy bizony volt egy időszak, amikor kevésbé voltam megelégedve az arculatával és egyáltalán a szerkesztéspolitikájával, de ma már ismét azt a valamikori régi Hét Napot vélem felfedezni benne, amelyet annyira megkedveltem. Nálunk ez a lap a család lapja, mindenki szívesen forgatja, olvasgatja. Ki ezzel, ki azzal kezdi, de mindenki megtalálja benne azt, amit szeret. Egyedül azt kifogásolom, hogy bizonyos eseményekről csak utólag olvashatunk beszámolót, holott jó lenne, ha még a történés - például egy író-olvasó találkozó, tárlatmegnyitó stb. - előtt is informálódhatnánk, hogy ha kedvünk és időnk engedi, akár magunk is részt vehessünk rajta. Egyébként csak azt tudom üzenni a szerkesztőségnek: csak így tovább!
CSÚZDI Mihály palicsi földműves:
- A legelső szám megjelenésétől kezdve rendszeresen vesszük a Hét Napot. Emlékszem, hogy gyermekkoromban a nagyszüleim milyen előszeretettel olvasták, és egy-egy cikk kapcsán milyen fergeteges vitákba bonyolódtak. Volt saját véleményük a dolgokról, és ez mindenképpen pozitívnak számít. A Hét Nap pedig segített nekik abban, hogy elgondolkodjanak az élet dolgain, hogy betekintést nyerhessenek az időszerű történésekbe. Ők azóta elmentek közülünk, de a szüleim - és jómagam - továbbra is rendszeres olvasói vagyunk az újságnak. Családunkban már szinte rituálészámba megy, hogy ki veszi meg, ki veheti először a kezébe a színes hetilapot. Nemegyszer a szó szoros értelmében viaskodunk a gyerekeimmel, mert egyszerűen nem adják ki a kezükből. Nekem nem sok időm jut újságolvasásra, de ha újságot veszek a kezembe, az a Magyar Szó mellett csakis a Hét Nap lehet. Szeretem úgy, ahogy van, és néha még irigylem is a szerkesztőket és újságírókat, amiért ilyen magas színvonalon, szép magyarsággal tudják kifejezni gondolataikat az olvasók ezreinek. Köszönöm nekik a családom nevében, hogy ilyen felbecsülhetetlen és maradandó értékkel ajándékoznak meg bennünket hétről hétre. (re)