Tudjuk, törvény születet a közigazgatás és az önkormányzatok átszervezéséről. Ennek egyik eredménye, hogy városok, amelyek évszázadok óta annak számítanak, újra városok lehetnek. Vajdasági viszonylatban Szabadka, Zombor, Nagybecskerek, Pancsova és Mitrovica. Újvidék nem vesztette el ilyen rangját, amikor miloševićéknak eszükbe jutott átszabni és masszívan nacionalista szempontból körzetesíteni Szerbiát. Az alapelv az volt, hogy ne legyen olyan körzet - főként a választások miatt -, amelyben nincs szerb többség, illetve, ha ez lehetetlen volt, például Észak-Bácska esetében, hogy a kisebbségi területeket a lehető legszűkebb keretek közé szorítsák. Ennek ordítóan illogikus következménye az volt, hogy a szabadkai körzethez csak Topolya és Kishegyes tartozik, viszont az egész Tisza mente bácskai oldala átkerült Bánátba. Néhány Bácska közepén fekvő falu (Orom, Kispiac, Kishomok stb.) lakossága kénytelen volt Nagykikindára utazni, ha komoly közigazgatási-gazdasági problémáját kellett megoldani.
No, de ezen nem rágódnék tovább, hiszen tisztelt olvasóink nagyobb része számára ez közismert dolog és hosszú éveken át nyűgös tény. Inkább azt mondom, hogy a mostani kormány és parlament is elég szűkmarkú volt a városi címek osztogatásában (kimaradt például Óbecse, Nagykikinda, Versec stb.), miközben a szerbiai részen az ittenieknél sokkal jelentéktelenebb helységek lettek városokká. Ezen sem rágódnék tovább, inkább felhívom a figyelmet az új törvénynek arra a részére, amelynek értelmében a nagyobb, mondjuk, 10 000 körüli lélekszámú helységek kiszakadhatnak jelenlegi községükből és önállósulhatnak. Sőt, ha a lakosság nemzetiségi összetétele úgy kívánja, pláne, ha megfelelő iskola- és egészségügyi hálózattal, jó közlekedési infrastruktúrával rendelkeznek - kisebb létszámú falvak is községi rangra emelkedhetnek.
A törvény megjelenése után kiderült, hogy ilyen gondolatot több nagy falu lakossága régóta dédelget, sőt egyik-másik erre vonatkozólag komoly elaborátumot dolgozott ki. Megtette ezt például Nova Pazova Pazovával, Mokrin Nagykikindával, Cservenka Kúlával szemben, vagy hogy egy nemzetiségi alapon szervezkedő helységet is említsek: a ruszinok lakta Keresztúr ugyancsak Kúlával szemben. Gazdasági szempontból különösen Cservenkának és Mokrinnak van ebben a tekintetben igaza, hisz az első adja Kula jövedelmének csaknem 40 százalékát, Mokrinban és annak határában pedig több mint 200 furat ontja a kőolajat és a gázt, amiből lakosságának csak akkora ,,haszna” van, amennyit Nagykikinda csurrant-cseppent. Közben a nehéz tartálykocsik folyamatosan teszik tönkre azokat az utakat, amelyeket a lakosság a maga helyi járulékából épített, s amibe a község és a Naftagas egy garast sem fektetet be, sőt karbantartását csak aprópénzzel segíti.
Lássuk azonban Szabadkát. Visszakapta városi rangját és ez szép! Viszont legalább három akkora helység tartozik hozzá, amelynek lakossága 10 000 fő körül mozog - Bajmok, Csantavér és Palics - s közülük a másodiknak nemzetiségi, a harmadiknak pedig turisztikai aduja (is) van. Nem akarok a dologba rosszmájúságot keverni, de elmondanám, hogy abban az időben (a múlt század hatvanas éveinek elején), amikor megszüntették a járásokat és kialakították a jelenleg is létező községeket, Zombor nyílt csatába kezdett az akkori hatalommal annak érdekében, hogy lefejtse magáról a neki ,,ítélt' falvakat. Merthogy mi köze egy régi városnak, egykori megyeszékhelynek, a párszáz vagy legfeljebb egy-kétezres lakosságú falvakhoz, mikor ő az ipart fejlesztené, amazokban viszont a pőre mezőgazdaság dominál! Ekkor Szabadka megbújt egykori megyei fővárosa mögé, és leste, lesz-e törekvésének eredménye, mert ha igen, ő is előáll ilyen követelménnyel - legfeljebb Palicsot tartaná meg. Azzal akkoriban villamosvasút kötötte össze és olcsón lehetett nyáron kiutazni egy kis lubickolásra a tóban. Nos: Zombor kiabálásának nem volt eredménye, így aztán Szabadka nem kockáztatta szófogadó hírnevét...
De teljesen komolyra fogva a szót, úgy gondolom, gazdaságilag is indokolt a három helység leválása Szabadkáról. Állítom annak ellenére, hogy amióta Szabadka városnak számít, hozzá tartozott minden mostani falva, sőt Újbelgrád és Zobnatica is, a határ túloldaláról pedig Kelebia, Tompa, Csikéria, Kunbaja és Bácsszőlős - nem a mi Királyhalmánkról van szó!
Aki ismeri Szabadka falvainak szervezettségét, lakosságának szorgalmát és abbéli hajlamát, hogy jórészt a maga helyi járulékából építse ki járdáit, útjait, iskoláit, rendelőit, művelődési otthonait, most már hűtőházait és kisebb feldolgozóüzemeit is, termelői pedig a földművelést, az állattenyésztést, a gyümölcstermelést és a konyhakertészetet igen magas fokon művelik - szabad-e ezt bárkinek megakadályozni, ha netán önállósulni kívánnának egyszerűen azért, hogy megtermelt javainak jövedelmét megtartsák maguknak és azt saját elképzeléseik szerint ruházzák be - nagyobb anyagi jólétük érdekében?
Úgy gondolom, olyan témákat vetettem fel, amelyeket érdemes meghányni-vetni és végül a mondottak szerint dönteni - pláne, ha a falvak lakosságának még okosabb ötletei, tervei vannak...