November 25-én lesz ötvennégy éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott
világszenzációt jelentő 6:3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a londoni Wembley-stadionban. E győzelem óta ünneplik minden év november 25-én a magyar labdarúgás napját.
Az Aranycsapathoz hasonló generáció azóta sem jelent meg Magyarország futballpályáin. Az utóbbi időben Várhidi Péter irányításával egy ambiciózus, feltörekvő generáció van kialakulóban, amelyik még a világbajnok olasz nemzeti tizenegyet is megleckéztette. Igaz, hogy az osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságra már nincs esélyük kijutni a fiúknak, de játékukkal bebizonyították, hogy komolyan kell számolni velük a soron következő megmérettetéseken. Több év után újra érdemes válogatottmérkőzésekre járni, újra érdemes leülni a televízió képernyője elé, amikor a magyar nemzeti tizenegy pályára lép. Várhidi Péter nagy dolgokat művel fiatal csapatával, annak ellenére, hogy felsőbb körökben még mindig olyan emberek tevékenykednek, akik már többször bizonyították alkalmatlanságukat. Vajon a válogatott legújabb sikere rövid fellángolás csupán, vagy végre egy szemre is tetszetősen játszó, s eredményekben is megmutatkozó magyar labdarúgó-válogatott sikersorozatának elején járunk? Mi lesz veled, magyar labdarúgás? - kérdeztük a héten olvasóinkat.
LÁSZLÓ Dávid hajdújárási lakatos:
- Az elmúlt mérkőzések tapasztalataiból kiindulva úgy vélem, hogy a magyar labdarúgás több éves böjt után végre elindult a fejlődés útján. Alkalmam volt látni a válogatott néhány mérkőzését élőben is, s megfogott az az akarás, ami a csapaton érződött, s ami korábban egyik általam látott magyar válogatottról sem volt elmondható. Várhidi Péter egy sikerre éhes csapatot hozott össze, akiket még nem rontott meg az anyagias profi világ, akik még a dicsőségért, a megbecsülésért, s nem a dollármilliókért játszanak. A válogatott fiatal játékosai még megtiszteltetésnek érzik, ha magukra húzhatják a címeres mezt, s elénekelhetik a magyar himnuszt. Reméljük, mindez a későbbiekben sem változik, s újra egy jó, nagyobb világversenyekre is kijutó válogatottunk lesz, amelyre minden magyar méltán büszke lehet.
FECSKÉS Csongor nagyradanováci munkás:
- Ha egy évvel ezelőtt teszi fel ezt a kérdést, akkor minden bizonnyal azt válaszoltam volna, hogy szép lassan, az országgal együtt, tönkremegy a magyar foci is. Hiszen ki ne emlékezne a 86-os mexikói 0:6-ra - amikor véleményem szerint a mélyrepülés kezdődött -, a kilencvenes évek elején az izlandi amatőr halászoktól elszenvedett kettős fiaskóra, vagy az akkor még jugoszlávok elleni 1:7-re és 0:5-re, hogy csak a legnagyobb vereségeket említsem. A válogatott edzői székébe olyanok is leülhettek, akik annyit sem értettek a futballhoz, mint tyúk az ábécéhez, a nagy eredménytelenségükért mégis felvehették a mesés jövedelmet. Az utóbbi időben talán egy más felfogású, még nem sztárként kezelt generáció van feltörekvőben, akik egyszer akár még vissza is vezethetik a magyar labdarúgást az őt megillető helyre. Kérdés csak az, hogy mindehhez mennyi idő szükségeltetik, s az illetékeseknek lesz-e türelmük kivárni, hogy a csapat megérjen, összeforrjon.
TåKE János zentai újságíró:
A címben feltett kérdés nagyon jó és aktuális is... Így szokták kezdeni a politikusok, amikor még egy kis gondolkodási időt szeretnének nyerni. Így vagyok ezzel én is, hiszen egy nagyon bonyolult témáról van szó. Annyi biztos, hogy a magyar foci hanyatlása a 70-es években kezdődött, hiszen a válogatott nem jutott ki az 1970-es, az 1974-es, az 1990-es és az utána következő világbajnokságok egyikére sem, 1978-ban, 1982-ben és 1986-ban pedig gyengén szerepelt a vb-n. A nemzeti együttes Argentínában a csoport utolsó helyén végzett, Spanyolországban és Mexikóban pedig harmadik lett, így nem jutott tovább. Mint tudjuk, a magyar válogatott a jövő évi Európa-bajnokságra sem kvalifikálta magát, pedig nagyon jó lenne már egy Eb- vagy vb-részvétel. Ez jelen pillanatban azonban még csak álom. Mi vezetett odáig, hogy az egykoron félelmetes magyar focistáktól ma már senki nem ijed meg a világon? A rossz sportpolitika, ami abban nyilvánult meg, hogy Magyarországon a labdarúgásból mindenki pénzhez szeretett volna jutni, de befektetni senki, vagy csak néhányan voltak hajlandók. A magyar labdarúgóliga igencsak gyenge színvonalú, amit bizonyít az is, hogy a mérkőzésekre (néhány kivétellel) mindössze 500 néző kíváncsi. Még Puskás megmondta annak idején, hogy ,,kis pénz, kis foci”, s ez a mondás még mindig aktuális. A magyar klubok közül csak a debreceni a nyereséges, amit a jó klubpolitikának, vagyis a játékosok kiváló adás-vételének köszönhetnek. Magyarországnak még több fiatal és jó labdarúgót kell kinevelnie ahhoz, hogy a válogatottat a nemzetközi színtéren is elismerjék. Az jó dolog, hogy a sokak által bírált Várhidi Péter szövetségi kapitány bebizonyította: igenis lehet ütőképes válogatottat összeállítani a magyar játékosokból. Az olaszok és a lengyelek elleni barátságos mérkőzésen aratott győzelem, valamint a Bosznia-Hercegovina elleni siker után végre valamelyest megnyugodhatott a magyar fociszurkoló, s azt mondhatta: ,,Szép volt, fiúk, csak így tovább!'. Reméljük, a jövőben többször is elhangzik majd ez a mondat. Jó lenne, ha majd egy Anglia-Magyarország előtt, csakúgy, mint 1953. november 25-én, az angol focisták azt nyilatkoznák, amit 54 évvel ezelőtt: ,,Könnyű meccs lesz, ezek mind házi papucsban fociznak', hiszen e mondat után léptek pályára a magyarok Londonban, ahol az évszázad mérkőzésén 6:3-ra nyertek.
PÉICS Illés hajdújárási nyugdíjas:
- Mindig azt mondták, amilyen helyzetben van a gazdaság, úgy áll a labdarúgás is. Amíg a magyar gazdaság nem jön helyre, addig nem lesz rendes foci sem. Jól mondta Puskás annak idején: kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. A válogatottnak volna esélye a jó szereplésre, de a legjobb játékosok egymás után külföldre szerződnek. Lehet, hogy ez részben jó is, a hátrányát viszont abban látom, hogy így az itthon játszó futballisták nem kapnak elég lehetőséget a válogatottban, a külföldön játszó magyar labdarúgók pedig egy-két kivételtől eltekintve általában a másodosztályban rúgják a bőrt. Úgy vélem, hogy a létrehozott Futballakadémia, illetve a Kű Lajos által szervezett Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság főleg a tehetségkutatásra irányul, ami talán meghozza a várt eredményt. A most alakuló válogatottból lesz még jó csapat, ha odafigyelnek a játékosok fejlődésére, nem fizetik túl őket, mert tehetséges játékos a mostani csapatban van bőven. Valamikor a nagycsapatok adták a válogatott gerincét, aki nem valamelyik patinás klubban rúgta a bőrt, annak kevés esélye volt a válogatottba kerülésre. Akkor volt több magyar nagycsapat - pl. Ferencváros -, most nincs, de egy ütőképes magyar válogatott azért kialakulhat.