„Nem ésszerű a projektalapú támogatási rendszer”

Március elején bocsátották nyilvános vitára a köztájékoztatási és médiatörvény tervezetét, amelynek értelmében a köztársaság, a tartomány és a helyi önkormányzatok nem lehetnek a tájékoztatási eszközök alapítói, a nemzeti tanácsok pedig csak egy alapítvány létrehozásával tölthetik be ezt a szerepet. A törvénytervezet szerint a projektalapú támogatási rendszerrel pénzelnék a médiumokat a normatív dotáció helyett.

2007-ben a Szabadkai Rádiót a szerbiai elektronikus médiumok közül elsőként magánosították volna, de ezt mindeddig sikerült elkerülnie. A szabadkai városi képviselő-testület kilencedik ülésén a képviselők ellenszavazat nélkül voksoltak a Szabadkai Rádió magánosítása ellen.

Toni Bedalov, a Szabadkai Rádió igazgatója elmondta, hogy a 45 éves múltú médium ezzel a határozattal tönkremenne.

— A 2007 óta folyó magánosítás során a vajdasági médiumok 80%-át privatizálták, s azóta vagy megszűntek, vagy nagyon nehezen tudnak fennmaradni. Újvidéken és Belgrádban is folytattunk tárgyalásokat ez ügyben, és elmondtuk, hogy a rossz megoldások nem megoldások. Jó, hogy az állam kivonul a médiából, de más opciót kell találni a finanszírozásra. Bizonyos médiumokat nem lehet úgy átalakítani, hogy magánszemélyek kezébe adják őket. Jelenleg ezeknek a médiumoknak megvannak a testületei, amelyek ellenőrzik őket. A belgrádi médiaipar el akarja venni a pénzt és a mozgásteret az önkormányzatoktól, és ennek a törekvésnek a magánosított médiumok is kárát látnák. Ez semmi jóra nem vezet — nyilatkozta az igazgató, majd hozzátette, hogy a projektum alapú támogatás nem kivitelezhető, hiszen a hírek és a riportok gyártásához ez nem lesz elég. — Ennek a támogatási módszernek nincs köze a józan észhez. Veszélybe sodorná a kisebbségi szerkesztőségeket. Életképes megoldást kell találni — magyarázta Toni Bedalov.

Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője szerint a Szabadkai Rádió ugyanarra a sorsra jutna, mint a valamikori Zombori Rádió.

— A műsorok lassan megszűnnének, szerkesztőségünk leépülne. Ha valaki megvenné a rádiót, nem hiszem, hogy azzal a céllal tenné, hogy egy jól működő tájékoztatást tartson fenn, hanem inkább az, hogy a beérkező támogatások nagy részét zsebre vágja, egy kis részéből pedig néhány tiszteletdíjas munkatársat alkalmazzon, például egyetemistákat, akik majd az internetről leszedett híreket olvassák be magyar nyelven. Ezt már nem nevezhetjük újságírásnak. A mostani kis szerkesztőségek Szabadkán és a többi körzetben tulajdonképpen magyar szellemű kis műhelyek, ahova elmennek a fiatalok, és dolgoznak. Ifjúsági és gyermekműsorok is készülnek, művészek hangjátékot, kabaréműsort készítenek, akárcsak irodalmi műsorokat is. Az értelmiség és a civil szféra is elmondja a véleményét.

Ha ezek megszűnnek, akkor ez a szellemi közeg is megszűnik. Ebben az esetben mi lesz a fiatalok teendője? Ha valamilyen szellemi foglalkozást szeretnének maguknak, akkor jobbik esetben Magyarországra mennek, s az a csekély számú, Vajdaságban fennmaradt médium nem tud majd mindenkit foglalkoztatni. Ha pedig itt akarnak majd boldogulni, akkor lapátot vagy más szerszámot kell a kezükbe venniük — mondta Németh Ernő.

Dinko Grhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke a napokban azt nyilatkozta, hogy a Szabadkai Rádiónak nincs mitől tartania, hiszen több nyelven is sugároz műsort, ebből kifolyólag nincs konkurenciája a környéken. Németh Ernő erre reagálva elmondta, hogy egy többnyelvű rádiót nehéz fenntartani, ahol ugyanis párhuzamosan több szerkesztőség működik, az annyival több alkalmazottal is jár.

— Ez nem azt jelenti, hogy van egy szerb szerkesztőség, ahol magyar nyelvre is fordítanak híreket, hanem különálló szerkesztőségek vannak, más-más szellemiséggel. Fontos, hogy külön magyar szerkesztőség is legyen, mert egy magyar újságíró teljesen más szemszögből figyeli az eseményeket, mint, mondjuk, egy szerb — magyarázta a főszerkesztő.

Németh Ernő szerint jó megoldás, hogy az önkormányzat a rádió alapítója, s akadnak ilyen jó példák a szomszédos országokban is.

— Ha mégis féltik a médiumok függetlenségét, akkor a nemzeti tanácsokon keresztül létrejövő alap vehetné át az alapítói jogokat az önkormányzattól. Nagyon fontos, hogy ebben az esetben megmaradjon a normatív támogatás, a pályázati úton történő dotáció ugyanis nem tudna fenntartani egy nagyobb médiaházat. Az ilyen pénzelosztásra a szerb nyelvű sajtó is „vevő”, és ebben az esetben a rádiók ideiglenesen pár perces magyar adást készítenének, a nyomtatott sajtóban pedig pár oldalt magyar nyelven szerkesztenénk, ami lehetővé tenné, hogy ők is pályázhassanak, ami maga után vonná a pénzeszközök szétforgácsolódását, így kevesebb jutna a ténylegesen magyar kisebbségi tájékoztatási eszközöknek. A szerb nyelvű lapok ebben az esetben jól járnának, hiszen zsebre vághatnák a kisebbségi tájékoztatásra szánt pénzt — fejtette ki véleményét a főszerkesztő, majd hangsúlyozta, hogy a Tájékoztatási Minisztérium szerint eddig Szerbiában példás volt a kisebbségek iránti viszonyulás, amit a nemzeti tanácsokról szóló törvény is bizonyít, különösen, ami a kisebbségek kulturális autonómiáját illeti.

— Ha elfogadják a törvénytervezetet, akkor a kisebbségeknek nem lesz olyan joguk a tájékoztatásra, mint korábban volt, és ezzel a kulturális autonómia egyik alappillérét fogják elveszíteni a kisebbségek, ami hatalmas visszalépéssel járna.
Ivana Sič Petrekanić, a Szabadkai Rádió horvát szerkesztőségének főszerkesztője szerint a horvát nyelvű tájékoztatás is megszűnne, amennyiben magánosítanák a rádiót.

— A jövendőbeli tulajdonosnak nem a tájékoztatás lesz az érdeke, hanem a kereskedelmi műsorokat részesíti majd előnyben. A Horvát Nemzeti Tanács jártas ebben a témában, és bekapcsolódott a vitába, ezért reménykedünk, hogy történni fog valami, ami megakadályozza a kisebbségi tájékoztatás megszűnését. A legjobb megoldás az lenne, ha minden nemzeti tanács a saját tájékoztatási eszközeinek lenne az alapítója — magyarázta Ivana Sič Petrekanić.