A lelki egészség világnapjáról a Lelki Egészség Világszövetségének nemzetközi programja keretében emlékezünk meg, 1992 óta minden október 10-én.
Test és lélek összefügg egymással. A már az ókori görögök által is ismert és használt bölcsesség: ,,ép testben ép lélek' mára szinte közhelyes szólammá devalválódott. Sokan talán odáig is eljutnak, hogy érzik, tudják, rossz lelkiállapotban vannak, de csupán a fizikai és a szellemi túlterhelés rovására írják ezt, idegi kimerültségnek titulálják. Ebben azonban már benne van a lelki egyensúly felborulása. René Descartes, a XVII. századi filozófus fogalmazta meg az elme és a test közötti különbséget. Ő az elmét és a testet teljesen külön entitásként írta le, amelyeket a mentális egészség szószólói több mint 200 éve igyekeznek ismét egyesíteni. A mentális és testi egészség elkülönítésének nincs értelme az egészség XXI. századi felfogásában; az elme és a test elválaszthatatlanok; az egészség a teljes jólét állapota és mentális egészség nélkül nincs egészség.
A lelki egészség vagy ,,normalitás' kérdését számos szempontból meg lehet közelíteni a pszichológia tárgyán belül. Az egyik - közkedvelt: a normálison átlagosat ért, vagyis olyan viselkedést, amely nem lóg ki a sorból, olyan személyiséget, amelynek semmilyen vonása sem eltúlzott a többiekéhez képest. Nem titok, ez az elmélet többször is megbukott. Másfelől: tekinthetjük az egészséget emberi teljesítménynek, megközelítendő ideálnak, amely csak keveseknek adatik meg, illetve amit csak keveseknek sikerül elérniük.
Az első normalitás-felfogásnak az egészséget mindenképpen a betegség felől kell meghatároznia, vagyis bizonyos dolgok hiányával definiálnia: egészséges az az ember, akinek nincs tünete, megszűnt a tünet hátterében álló intrapszichés probléma és szubjektív szenvedésérzésről sem számol be (klinikai modell).
A második megközelítés viszont pozitív állításokat tesz, kívánatos emberi tulajdonságokat sorol fel. Ezen belül az egyes terápiás iskolák mind saját elméletüknek megfelelően fogalmazzák meg elképzelésüket a lelki egészségről, arról a célról, melyre a terápia során törekednek. Mivel a belső konfliktusok minden emberre jellemzőek, a betegség az egészségtől (ha van ilyen egyáltalán) csak mennyiségi szempontból különbözik. Egészséges az, akit szorongásai nem akadályoznak túlságosan abban, hogy képes legyen ,,szeretni és dolgozni'.
Talán azt is mondhatnánk, hogy akkor beszélhetünk mentális egészségről, ha nyitottak vagyunk az új tapasztalatok iránt, ha ezeket tudatosítani tudjuk, ha rendelkezünk egy helyes önértékeléssel és önkontrollal, ha feltétel nélkül el tudjuk magunkat fogadni és ezáltal kölcsönös tiszteletben - vagy ha úgy tetszik -, harmóniában élünk másokkal. Fontos lehet egy olyan értékrend kialakítása is, mely megadja az életet értelmessé tevő irányt, tárgyat és célokat. A lelki egészség érték, és mint ilyen, az emberi cselekvés végső útjelzőinek egyike, melyek nem szorulnak igazolásra. A lelki egészség fejlesztése, a lelki egészségre nevelés nem történhet értékek továbbadása nélkül, egyrészt, mert a lelki egészség is érték, másrészt mivel maga a lelki egészség értékek elérésére irányuló folyamat. Az értékelsajátítás folyamatában fontos szerepet kapnak a csoportok, ahol az egyén identitástudata alakul ki - tehát azok a csoportok, amelyekhez az egyén valamiképpen méri magát.
A mai mutatók szerint minden tizedik tartósan munkaképtelen ember diagnózisa depresszió. Ez a tünetegyüttes nemcsak munkaképtelenné teszi az embert, hanem óriási anyagi terhet is ró az érintett személy családjára, nem beszélve arról, hogy a beteg életminősége nagyon megromlik. Újabb számítások szerint a kezeletlen depresszió 10-22-szer többe kerül a társadalomnak, mint a kezelése, beleértve a gyógyszeres és a nem gyógyszeres terápiát. Tudományos kutatások számadatokkal is alátámasztják, hogy a pszichoszomatikus betegség kezelése a mentális szakaszban sokkal olcsóbb.
Egyes becslések szerint 2020-ra a depresszió lesz a második legelterjedtebb betegség világszerte. Különösen veszélyeztetettek a ma iskolába járók, akik sokkal bonyolultabb élethelyzetekbe kerülnek manapság, mint szüleik 30-40 évvel ezelőtt. Tudatosítanunk kell, hogy az idegrendszerünk alkalmazkodóképessége sokkal lassabban változik, mint a környezetünk. A mai gyerekek az élet valós kihívásaira való felkészítésben szenvednek hiányt. Ott, ahol a szülők és az iskola minduntalan azzal foglalkozik, hogy egzisztenciálisan sikeres embereket ,,neveljen', de ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, mit kezdjenek a stresszel, hogyan oldják meg erőszakmentesen konfliktusaikat, hogyan kommunikáljanak környezetükkel, hogyan mutassák ki érzelmeiket, hogyan adjanak és fogadjanak ,,érzelmi csomagok'-at, mi az a stabil önbecsülés és hogyan érhető el, hogyan ismerjék fel a különféle függőségek veszélyeit, vagy miként kerülhetik el azokat. Ugyanakkor legalább ennyire veszélyeztetettek az idősek, akik közül mind többen élnek egyedül, minden értelmes tevékenységet nélkülözve.
A lelki egészség pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúly és ebből következő viselkedés, mely jelentősen hozzájárul az egyén belső stabilitásának biztosításához. A lelki egészség egyúttal segítséget ad ahhoz, hogy az egyén - nehézségek, zavarok, terhelések, sőt olykor szomatikus betegségek és fenyegetettség közepette is - megtalálja helyét a társadalomban, és megfelelően tudja kezelni azokat a nehézségeket és változásokat, amelyeknek ki van téve.
A mentálhigiéné a lelkileg egészséges személyiség kialakítására, valamint a társadalom egészséges működésmódjára irányuló erőfeszítések közös elnevezése. A szakmai tudás becsatolásának hangsúlya tehát nem a már sérült működésmód, hanem a jelenlevő egészséges magatartás támogatása, kiterjesztése, tanítása.
Alapítványunk ezekhez a folyamatokhoz kíván hozzájárulni, de tudjuk azt is, hogy mindehhez egyedül kevesek vagyunk. Szükségünk van egy össztársadalmi összefogásra és nem utolsósorban arra, hogy levetkőzzük az előítéleteinket a lélek dolgaival kapcsolatban.
Exspecto Mentálhigiéne Alapítvány