Félszáznál is több általános iskolás érkezett Újvidékre egész Vajdaságból, hogy megmutassa sakktudását. Az esemény szervezéséről és történetéről Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó igazgatónője számolt be lapunknak.

— Nagyon nagy öröm számunkra, hogy megszervezhettük az első rendezvényünket a december 20-án átadott konferenciatermünkben. Hatvan gyermek érkezett Vajdaság különböző településeiről, és bízom abban, hogy látva a helyszínt, illetve megtapasztalva a hangulatot, jövőre ezt a számot tovább tudjuk majd növelni. 47. alkalommal szerveztük meg a Jó Pajtás Sakktornát. Örömmel tölt el bennünket, hogy a szervezőbizottságban Piszár József úr, a rendezvény szülőatyja is velünk van. Bízom benne, hogy a versenyzők élvezettel beszélnek majd erről a napról, hiszen ha egy-egy sakkjátszmát el is vesztenek, az arra biztatja őket, hogy tanuljanak belőle. Olykor-olykor sok játszmát el kell veszíteni, hogy a lehető legjobbak legyenek. A 47 év egy hosszú hagyomány és tradíció folytatása, ám közben módosítások is történtek. Korábban más-más iskolákban, településeken tartottuk meg a versenyt, vagyis vándor sakktornáról beszélhettünk. Az elmúlt években visszahoztuk az újvidéki székházunkba, ami kapcsán pozitív tapasztalatokat, visszajelzéseket kaptunk.

Török Erna, a Mézeskalács és a Jó Pajtás szerkesztője elmondta, kiváló hangulat és koordináció alakul ki a versenyen és annak szervezése közben.

— Az idén több versenyzője van a megmérettetésnek, és ebben talán az is közrejátszhatott, hogy igyekeztünk ráirányítani a gyerekek figyelmét, egy új környezetben tartjuk meg ugyanis, ahol minden lehetőség megvan ahhoz, hogy minél több versenyzőt fogadhassunk. A felhívásunk az általános iskolásokhoz szól. Azok a pedagógusok, akik folyamatosan foglalkoznak a gyerekekkel, már kiskoruktól, az alsós osztályoktól kezdve igyekeznek bevezetni őket a sakk világába. Ennek nagyon örülünk, hiszen ezáltal tovább tudják vinni ezt a sportot.

Székács Zoltán, az óbecsei Sever Đurkić Általános Iskola tanára, az iskolai sakkcsoport vezetője a versenyre való felkészülésről, illetve a sakk jótékony hatásairól számolt be.

— A versenyzőink, két lány és öt fiú, az ötödiktől a nyolcadik osztályosok kategóriájába tartoznak. A sakk sok készséget fejleszt a gyerekeknél: a logika, a gondolkodás és a tervezés mellett a jó modort, a kudarc elviselését és a hibákból való tanulást is elősegíti. A sakkról nem mondanám, hogy férfiasabb sport, gondoljunk csak a Polgár lányokra, inkább az van, hogy a fiúk könnyebben bevállalják, és többet játszanak, míg a lányoknál kell egy kis ráhatás. Az iskolánkban a sakk mint felkínált, fakultatív program szerepel. Heti szinten két iskolai óra alkalmával gyakoroltunk. Az idén elmaradtak a minisztérium által hirdetett versenyek, így legalább erre a versenyre alaposabban felkészültünk.

A tanár úr mentoráltja, a nyolcadik osztályos Stefaniga Vince a sakk iránti szeretetéről mesélt.

— Már négy-öt éve sakkozom, nagytatámmal kezdtem el. Már akkor megtetszett, hiszen a többi sporttól eltérően nem fizikai teljesítményre van szükség, hanem az elmét teszi próbára. A sakk nagyban segíti a logikai gondolkodás fejlődését, így egyes tantárgyak anyagát is könnyebben el tudjuk sajátítani. Minden pénteken sakk-klub-találkozónk van, ahol egymással játszunk. Már korábban is jártam ezen a rendezvényen, akkor is élveztem az ittlétet, tudtam társalogni, barátokra szert tenni.

Nemcsak a fiúk, hanem a lányok körében is közkedvelt sportról beszélhetünk. Ezt Kőszegi Emma, a szabadkai Jovan Mikić Általános Iskola nyolcadikosa is bizonyította.

— Legtöbbet az online térben gyakorlok, de sokat segített a felkészítő tanárom is. Már jó néhány éve sakkozom, valamikor az általános iskola elején kezdtem ezzel a sporttal foglalkozni. Úgy érzem, ez alatt az idő alatt sokat fejlődtem, a sakktornára is neveztem már néhányszor. A versenynek köszönhetően új ismerősökre tettem szert, és úgy gondolom, segít abban, hogy más versenyeken is jól tudjunk szerepelni.

A felsősök mellett az alsós tagozatokra járó diákok is kipróbálhatták tudásukat. Fazekas Egon, a bácskossuthfalvi Idős Kovács Gyula Általános Iskola negyedikese a fiatalabb, még újabb versenyzők csoportjába tartozik.

— Sakkozni tavaly kezdtem el, amire apukám és a bátyám ösztönöztek, akikkel sokat játszottam. Ezután az iskolában is elkezdtem sakkozni, először nem olyan jól, de azóta sokat fejlődtem, főleg tanárom hatására, aki segített a felkészülésben. Tavaly már voltam itt, és van néhány olyan társam, akit fel is ismertem tavalyról.

A verseny végén kiosztották a legjobbaknak járó díjakat, többek között serleget kapott a legjobb lány- és fiúcsapat, valamint a legeredményesebb iskola is.

A szerző felvételei