home 2024. július 25., Kristóf napja
Online előfizetés
Megtalálhatták egy harminc éve vizsgált szupernóva maradványait
MTI
2019.11.20.
LXXIV. évf. 46. szám
Megtalálhatták egy harminc éve vizsgált szupernóva maradványait

Egy nemzetközi kutatócsoport megtalálhatta a harminc éve vizsgált, 1987A jelű szupernóva, egy felrobbant csillag maradványait.

A csillagászok tudták, hogy az objektum létezik, de helye meghatározásában egy homályos porlepel akadályába ütköztek.

Most egy nemzetközi kutatócsoport úgy véli, a maradványok helye megállapítható a porlepel felhevülésének módja alapján. A tudósok a területre „a foltként” hivatkoznak.

„Annyival forróbb, mint a környezete, hogy a folt magyarázatra szorul. Tényleg kitűnik a környező porhalomból. Úgy gondoljuk, a szupernóvában keletkezett forró neutroncsillag hevíti” — idézi Haley Gomezt, a Cardiffi Egyetem professzorát a BBC News.

A teleszkópok 1987-ben észlelték a csillagrobbanást. A szupernóva, amelyet hatalmas, ragyogó gázburok vesz körül, a Földtől 168 ezer fényévnyire, a Tarantula-köd peremén, a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő törpegalaxisban található. A felrobbant csillag pontos kora ismeretlen, a szakértők becslése szerint valamikor az 5 millió és 10 millió év közötti periódusban születhetett.

A robbanás óriási mennyiségű port és gázt lövellt ki.

Ez az elmúlt 400 évben az éjszakai égbolton látott legközelebbi és legfényesebb szupernóva.

A csillagászok már három évtizede folyamatosan figyelik az 1987A szupernóvát és állandóan változó alakját.

A robbanáskor keletkezett törmelék és a csillagot körülvevő anyag között kölcsönhatás van: ütköznek, ennek a következtében a csillagközi anyag felizzik, kifényesedik. E kölcsönhatás egy „gyöngyfüzért” eredményezett — a „lánc” anyagát a számítások szerint a végső robbanás előtt mintegy húszezer évvel „köpte ki” a haldokló csillag. A szupernóva által kibocsátott lökéshullámok folyamatosan fényesítik a láncot, s a továbbiakban, ahogy a gyöngyszemek növekednek, egybefüggő ragyogó kört vonnak a maradványok köré, ez segítheti a kutatókat a maradványok helyzetének megállapításában.

Elképzelhető, hogy egy sűrű, teljes mértékben neutronrészecskékből álló objektumról van szó, mely alig néhány kilométeres. A vastag porfelhő azonban, melyben elhelyezkedik, nagyjából 30-szor nagyobb mint a Naprendszer és lehetetlenné teszi, hogy közvetlenül láthatóvá váljon a neutroncsillag.

„Látjuk azonban a fényét. A forró neutroncsillag hevíti a porszemcséket és ahogyan elnyelik az energiát, szubmilliméteres hullámhossz-tartományban fénylenek. Ezt figyeltük meg” — mondta Gomez.

A kutatók az egykori európai Herschel űrteleszkóp és a Chilében lévő nemzetközi Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) adatait használták munkálataik során.

A szakértői csoport szerint 50-100 éven belül a porfelhő letisztulhat annyira, hogy láthatóvá válik az objektum alakja.

Tanulmányuk a The Astrophysical Journal című szaklap aktuális számában jelent meg.


ESA/Hubble (Commons.wikimedia.org)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..