Mi a baj Meghan Trainorrel? Értetlenül olvastam a kérdést, mert nem hallottam, hogy szegénykém beteg volna, esetleg baleset érte volna. Elolvastam a Hangász rovat cikkét a Hét Nap előző, augusztus 31-ei számában, és világos lett számomra, hogy nincs vele semmi gond, csak éppen a cikk írója látja a világot a saját görbe tükrén keresztül. Igaz, a nézőpontjával sokan egyetérthettek, nem csak férfiak. A cikk arról szólt, hogyan merészeli egy telt nő azt gondolni magáról, hogy bárki szemében is vonzó lehet.
Beismerem: elfogult vagyok. Többszörösen is. Egyrészt nő vagyok, másrészt kövér. Nem gömbölyű, nem formás, nem duci, egyszerűen kövér. Nehéz volt ezzel a gondolattal megbarátkozni. Aki sosem volt kövér vagy alkatilag nem hajlamos rá, ezt nem is értheti. A kövérség szitokszóvá vált. Gúnyolódás tárgya. Önmagában a kövérnek minősített ember egyetlen dologban különbözik társainál: több zsírszövet van rajta. A gondok ott kezdődnek, amikor a kövérség mögé mindenfélét beképzelünk. Leginkább a lustaságot, az akaratgyengeséget, a mohóságot, az egészségtelen életmódot. Ezeket mind társítjuk a kövérséggel. Mintha ezeknek a kövérség volna a külső jele. Pedig ha őszinték volnánk, ha egy pillanatra is elgondolkodnánk, világossá válna, hogy a kép hamis. Azt feltételezi ugyanis, hogy akkor minden sovány ember mindezeknek az ellenkezője. A dolgok azonban nem ennyire egyoldalúak.
Annyira egyszerűen hangzik: edzés, kevesebb evés. Olyan emberként, aki életének huszon-egynéhány évét azzal töltötte, hogy fogyókúrázott, tornázott, elmondhatom: ebben semmi egyszerű nincs. Stresszel és lemondással jár, miközben a cél elmosódott és bizonytalan. Ha majd egyszer sovány leszek, szerethetem magam. A siker is csak akkor jár Meghan Trainornek — aki nőnek is csak akkor érezheti magát —, ha megfelel a társadalmilag elfogadott szépségideálnak.
Egy kerekebb nő lehet cuki, de semmiképp sem szexi. Hogy merészel válogatni az érdeklődő pasik közül? Ismét őszinte leszek: Meghan Trainor nem tartozik a kedvenc előadóim közé, de mielőtt ezt megírtam volna, megnéztem az említett és kifogásolt dalok videóklipjét. Mindkettő nőpozitív. A No című arról a jól ismert gondról szól, amellyel nőként mindenki találkozik. Mindenki. Kortól, súlytól függetlenül. Örök életemben kövérebb voltam az énekesnőnél, és talán hihetetlen, de van, akinek ez tetszik, sőt, szólítottak is már le. Bizony, a határozott visszautasítással vigyázni kell, mert a reakciók durvák lehetnek. Ezért sokan nem mernek nyíltan elutasítani egy férfit. Ez egy olyan probléma, amelyre engem nem készítettek fel, nem tudtam kezelni. Minden férfi olvasót arra biztatok, hogy kérdezze meg erről az anyját, nővérét, húgát, barátnőjét, és hallhat történeteket. Mindenkinek van legalább egy kéretlen udvarlós sztorija.
Megnéztem a másik, legújabb videót is. Vidám, komolytalan a hangulata, ahogyan a dal is az. Életigenlő és örömmel teli klip, melyben az énekesnő megünnepli a sikerét. Ki vette őt komolyan zsiráfos kezeslábasban? Láthatóan még ő maga sem. Jól érzi magát a bőrében. De hogyan merészeli, amikor nem felel meg korunk szépségideáljának?
Semmit sem tudok az énekesnő életviteléről. Nem tudom, hogyan étkezik, mennyit edz. Azt tudom, hogy a sztárélet nyilván jó erőnlétet és kitartást kíván meg.
Azt tudom, hogy emberként joga van szeretni önmagát, joga van nőként vonzónak éreznie magát, joga van bármilyen ruhát felvenni, joga van telten is sikeresnek lenni. A bírálójának is joga van a véleményéhez, ahogy nekem is.
Nyitókép: Noel Vasquez/Getty Images
