Márnakaland
Bojniczky György
2013.11.20.
LXVIII. évf. 47. szám
Márnakaland

A márna gyors, erős sodrású vizek lakója. Óvatos kapása és a reflexszerű bevágás gyorsasága miatt megakasztása, fárasztása igazi horgászélmény. Aki e halfajta horgászatában kitűnik, az már a „horgászfőiskola” jeles hallgatójának számít.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a márna kiváló sporthal. Ha horogra akad, erős kirohanásait csak hozzáillő felszereléssel tudjuk kivédeni. Íme néhány tipp: 3 méteres, 40—80 g dobósúlyú botot, 40-es vagy 50-es, lehetőleg görgős felkapókarú orsót, s azon legalább 0,35-ös jó minőségű zsinórt használjunk. Nehezebb körülmények között szükség lehet 0,40-es vagy 0,45-ös zsinórra is. Horogból 1—5 vastagságú, krómozott, füles horgokat válasszunk. Szárhosszúságuknak a csalihoz kell alkalmazkodniuk. Gilisztához hosszabb, sajthoz rövidebb horogszár a megfelelőbb.

A márna tulajdonképpen mindenevő, noha természetes körülmények között főként fenéklakó állatokkal táplálkozik. Étlapján szerepel a kérész, bolharák, vízi ászka, apró kagylók, de a nagyobb példányok számára a kishal szolgál természetes élelemül. Itt álljunk meg egy pillanatra! Hogy lehet, hogy a márna nem ragadozó, mégis táplálkozik apró hallal is? (Erről még lesz szó.) Továbbá merítsük ki a „mindenevő” fogalmát: amint az aljzatot turkálja, meglehetősen sok növényi (alga) részt is elfogyaszt, és a javát meg is emészti.

Arra a tényre, hogy a márna ragadozó életmódot is folytat, érdekes példákkal is szolgálhatok. Horgász „kis barátom”, aki a műcsalizás megszállottja, már nemegyszer dicsekedhetett nagyon szép márnazsákmánnyal, melyre éppen gumihallal, twisterrel tett szert.

És most fordítsunk lapot: miután nagy vonalakban megismerkedtünk a márnára vonatkozó tudnivalókkal, jöhet a „márnakaland”, mely már e hal intelligenciáját is tanúsítja. A történet ékesen bizonyítja, hogy micsoda életerő, leleményesség bújik meg egy-egy élőlényben, mire teszi képessé élni akarása. Jelen esetben ez a halunkra, a márnára vonatkozik.

Abban az időben Molnár Miklós volt a horgásztársam. Neki csónakja volt a Dunán, nekem meg autóm. A hétvégéket általában lenn töltöttük. Bázisunk a gombosi víkendtelep volt, ahol akkoriban még működött a szabadkai bungaló, olcsó alvási lehetőséget kínálva.

Miki kimondottan süllőhorgász volt, csak végső elkeseredésében — amikor sehogyan sem tudott süllőt fogni — próbálkozott más hallal. Épp egy ilyen alkalommal történt meg, hogy süllő híján Miki márnára horgászott, és nem is sikertelenül! Egy szép háromkilós példányt zsákmányolt. Mivel ez még szombaton történt, a márnát annak rendje-módja szerint a haltartó bárkába tettük, hogy életben maradjon. (Ez a régen szinte nélkülözhetetlen horgászeszköz egy fából készült kis csónakutánzat, melynek teteje zárt, nyitható ajtóval, oldalain lyukak vannak, hogy a víz szabadon áramolhasson át rajtuk. Manapság egy-egy ilyen megőrzött remekmű inkább a halászcsárdák falait hivatott díszíteni.)

Eljött a vasárnap délután is, vagyis haza kellett indulnunk. Már minden be volt pakolva az autóba, a márna maradt utoljára. Szépen kiemeltük a bárkát, majd amikor az összes víz kicsurgott belőle, a biztonság kedvéért kivittük a partra — legalább 6 méterre a víztől. Miután kilakatoltam a kis faajtót, Miki két kézzel jól megragadta (legalábbis azt hitte) a „behemót” márnát, és kiemelte a bárkából. Abban a pillanatban, mielőtt még bárhová betehette volna, nagyot rúgott a hal, és kiugrott a kezéből, majd ördög és pokol!, három nagy ugrással már benne is volt a Dunában. Hiába vetette magát utána Miki, még a vízbe is majdnem beleesett, de csak azt az örvényt érhette el, amelyet a márna búcsúzáskor kevert.

Miki kővé dermedt, el is sápadt egy kicsit, nem tudott mit mondani, egy darabig csak hebegett-habogott, aztán, mint aki már belenyugodott a történtekbe, elkezdte mondogatni: „Ha ilyen ügyes volt, megérdemelte, hogy éljen.” Ezt igen sokszor elmondta az úton hazáig, legfeljebb más-más megfogalmazásban.

Éppen neki volt akkoriban egy szólásmondása: „Azt a halat, amelyik jön, meg kell fogni, mert nem jön másik.” Tulajdonképpen a halat megfogta, de ki gondolta volna, hogy aztán az ilyen leleményes módon visszaügyeskedi magát a Dunába?!

A végén Mikinek mégiscsak üres kézzel kellett hazatérnie. Se süllő, se márna. Most mit fog mondani az asszonyságnak, hogy az higgyen is neki?!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..