Budapest /a Pesti Vigadó homlokzata/ — 2025. február 23.

Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a Szent Angyalhegyi javadalom urának regnálása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését, ezáltal Magyarország nemzetközi szinten is az egyik legfejlettebb európai királysággá vált, aktív külpolitikája és sikeres hadjáratai révén pedig európai nagyhatalommá lett.

Budapest, XIV. kerület /Alsórákos/ — 2025. február 28.

„Lajos belviszályoktól és külső támadásoktól mentes királysága, melyben egyetlen komoly negatívumot a pestisjárvány jelentett, lehetővé tette a társadalom válságoktól mentes fejlődését, mind politikai, mind gazdasági tekintetben.” (Külső hivatkozás: Wikipédia)

„Oh nagy volt hajdan a magyar, / Nagy volt hatalma, birtoka; / Magyar tenger vizében húnyt el / Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.” (Petőfi Sándor: A hazáról /1845/ — részlet)

Ópusztaszer /Nemzeti Történeti Emlékpark/ — 2015. április 1.

I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály az ötödik leghosszabb ideig (1342. július 16-a és 1382. szeptember 10-e közötti intervallumban) regnáló magyar monarcha volt. 1382. szeptember 10-én hunyt el Nagyszombat városában, a mai Felvidék területén. Nyughelye Székesfehérvárott, a Nagyboldogasszony-bazilikában van. Ugyanott, hol négy évtizeddel korábban (1342. július 21-én) apostoli uralkodóvá koronázták volna. 

Szeged /Dóm tér, Nemzeti Emlékhely/ — 2024. június 27.