home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Majdány ünnepi pillanatai
Mihók Anikó
2013.05.15.
LXVIII. évf. 20. szám
Majdány ünnepi pillanatai

Május 4-én megállt az idő, és egy nagy szívdobbanássá változott az elöregedő, csöndes falucska. Oly régóta nem látták már egymást az elszármazottak és a kicsiny településtől máig elszakadni nem tudó vagy nem akaró nemzedékek tagjai. Majdány meleg szeretettel fogadta mindazokat, akik hazalátogattak a szülőfalujukba — közöttük Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét, Engi László tanítót, Ábrahám Irén színésznőt, valamint a Vajdaság számos helységéből és a külföldről érkezett vendégeket.

— Én csak egyike vagyok azoknak, akik ebből a faluból indultak el. Hogyan lehet ezt viszonozni? Úgy, hogy az ember nem hoz szégyent a saját településére, próbál úgy teljesíteni, hogy azok, akik innen származnak, ne szégyelljék, hogy egy faluból valók vagyunk — mondta a találkozón Pásztor István. 
Ábrahám Irén, az Újvidéki Színház színésznője 1970-ben költözött el szülőhelyéről:
— Két évig dolgoztam itt, a mezőgazdaságban. A falu nagyon sokat változott azóta, hiszen akkor rengeteg fiatal volt és pezsgő kulturális élet. Sajnos, Majdány is osztozik a vajdasági falvak közös sorsában: az ifjú nemzedék hiánya okozta problémában. Én nagyon gyakran visszatérek a szülőfalumba, és amiben csak tudok, segítek a majdányiaknak.  
A rendezvényt többek között megtisztelte jelenlétével dr. Zsoldos Ferenc, az MNT alelnöke, Jerasz Anikó, az MNT tagja és Újhelyi Nándor, a törökkanizsai község képviselő-testületének elnöke is.
A találkozó alkalmából a helyi imaházban Sóti János atya, Molnár Rózsa lelkipásztori kisegítő és Novák Vince testvér a híveknek szentmisét szolgáltatott, melynek zárórészében a helyi kisiskolások szavalták el legkedvesebb verseiket.
A majdányi Kultúrotthon zsúfolásig megtelt nagytermében a szervező Vadvirágok Művelődési Egyesület nevében Mihók Kucora Eszter köszöntötte az ünneplőket:
— Tisztelt vendégeink, kedves majdányiak! „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” — mindannyian ismerjük Tamási Áron szívhez szóló gondolatát. Úgy vélem, mindazoknak, akik itt vannak, Majdány az otthon egy darabkáját jelentette és jelenti ma is. E néhány órára pedig, reméljük, teljesen azzá változik. Tudjuk, a hazalátogatónak semmi sem a régi. Miként az itt maradottaknak sem az. Szebb vagy fájóbb, de nem ugyanaz. Hiszen az álmaink és lehetőségeink között egyre nagyobb az űr.
Gondjaink, a megmaradásért és megélhetésért folytatott küzdelem azonban maradjon inkább a hétköznapok témája. A mai nap szóljon az emlékekről és mindarról, ami segített igaz, értékes emberré válni, bárhová repítette is Önöket a sors! Szóljon mindarról, amit útravalóul Majdány adott!
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatták a rendezvény létrejöttét. Önfeláldozó segítségük és biztatásuk nélkül a Vadvirágok Művelődési Egyesület nem vállalhatta volna a találkozó megszervezését. Tisztelettel köszönjük a támogatást Törökkanizsa községnek, a csantavéri Delikates Kft.-nek, a felsőhegyi tamburazenekarnak, az oroszlámosi Krstić Valériának és Jegdić Cvetkónak, a törökkanizsai Újhelyi Nándornak, a rábéi Molnár Imrének, a majdányi Andi Marketnak, Kántor Józsefnek, Likár Erzsébetnek, a két falu szorgos kezű asszonyainak és mindazoknak a polgároknak, akik segítségükkel hozzájárultak a találkozó megvalósulásához.
S ha már idézettel kezdtem a köszöntőt, szeretném azzal is befejezni: „Megmondjam, hogy én mit akarok? Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amit ismerek és szeretek. Akár a vadvirág: ott akarok nyílni, ahová tartozom.”   
A bánáti szokáshoz híven (mely szerint szombatonként a dolgos parasztember asztalán jóféle csülkös-kolbászos bableves az étek) az oroszlámosi Krstić Valéria szaktudását dicsérő ebédet tálaltak fel idősebb Molnár Imre hagyományos, a lakodalmakban szokásos és a jelenlévők körében is nagy sikert aratott vőfélyvers-köszöntőjével.
A múlt emlékeit a régi tablóképekből készített alkalmi kiállítás is segítette felidézni.      
A közösen elfogyasztott ebédet jóízű beszélgetés és mulatozás követte. A talpalávalót a felsőhegyi tamburazenekar szolgáltatta.
A helybéli polgárok fáradságot nem ismerve közös erővel és összefogással dolgoztak azon, hogy a találkozó feledhetetlen legyen. Ez a nap az örömkönnyek és az ölelések napjaként íródott be a kicsiny falucska történelmébe és a hazalátogatók lelkébe.
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..