Több százezer ártatlan magyar állampolgárt hurcoltak haláltáborokba, és 1944 júliusára a vidéki zsidóságot szinte teljes egészében meggyilkolták. A tragédia első napjának évfordulója, április 16. - a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.

Ezen a napon emlékezünk meg a mintegy félmilliónyi mártírról, akik áldozatául estek az antiszemitizmusnak, a „mindent-ami-zsidó" elpusztítani szándékozó gyűlöletnek. A zsidóság rendszeresen megemlékezik az áldozatokról, ám fontos hangsúlyozni, hogy az emlékezés nemcsak zsidók dolga és felelőssége. Hiszen a gettósítás és a deportálás államilag szervezett akció volt, a zsidóság elpusztítását „felülről" szervezték állami szervek és hatóságok, de a magyar állam mindehhez „alulról", a széles néptömegektől élvezett támogatást. Habár voltak jóérzésű embermentők, a társadalom jelentős része mégis közönyösen vette tudomásul, sőt voltak, akik aktívan támogatták több százezer gyermek, édesanya, édesapa és idős ember szisztematikus megsemmisítését. Ezért el kell mondani újra és újra: a holokauszt nem zsidó ügy volt, hanem magyar nemzeti tragédia.

Az áldozatok emléknapján tudatosítani kell azt is: a szembenézés nem kollektív bűnösség. A ma élők nem felelősek azért, amit elődeik elkövettek. A ma élők felelőssége, hogy magyar állampolgárok tömeges kirekesztése soha többé ne történjék meg, hogy örökre száműzve legyen az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formája. A nácizmus még nyomokban se lehessen jelen a magyar társadalomban. A holokauszt nem egy fejezet az iskolai történelemkönyvben, nem egy lezárt múlt része, hiszen a következményei ma is fájók és szívettépők. De csakis a magyar nemzet őszinte szembenézésétől és belátásától függ, hogy a jövőben ezt a történelmi terhet könnyebb lesz-e elviselni. Dr. Grósz Andor, a legnagyobb magyar zsidó felekezet, a Mazsihisz elnöke a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából arra hívja fel minden magyar ember figyelmét: „az emlékezés nemcsak a múltról szól, hiszen azért emlékezünk, hogy tanuljunk, és azért beszélünk, hogy soha többé ne hallgassunk. És azért állunk ki, hogy a "Soha többé" ne csak egy mondat legyen egy emléknapon, hanem tettek sorozata." Elpusztított testvéreink emléke legyen áldott!