A busa egy tipikus szűrőszervezet. A szakirodalom szerint egy 25 dkg-os példány naponta átlagosan 32 liter vizet (saját testsúlyának 128-szorosát!) szűr át.

Horgászati szempontból őshonos halainkkal ellentétben nem be-, illetve felszippantja (megragadja) a könnyű, lebegő etetőanyagot (a csalit is), hanem folyamatos vízszűrése révén „szitarendszerével” fogja fel. A felbontott busák bélrendszerében egyébként világosan felismerhetők az etetőanyag-szemcsék.

Ezzel kapcsolatban volt egy érdekes megfigyelésem a gyálai Holt-Tiszán, ahol köztudomásúan nagy a busapopuláció. Horgászat közben észrevettem, hogy a stégemtől nem messze a víz egy helyen felfelé áramlik, mintha ott egy víz alatti forrás volna. Hamar rájöttem azonban, hogy mi lehet az. Egy tótágast álló busa terelgette hatalmas farokúszójával a vizet felfelé. Így tartotta ugyanis az egyensúlyt, miközben a vízfenékről szívogatta fel azt a finomszemcsés etetőanyagot, amelyet közvetlenül mellettem szórt be egy horgász még kora reggel. Fehérhalra horgászott ugyanis, és időközben távozott. Sokáig gyönyörködtem a jelenségben, és csak utólag jutott eszembe, hogy ha odajuttattam volna egy finom szereléket, a busa a csalis horgot is beszippanthatta volna.

Mindent összevetve megállapítható, hogy a busa apró szemcséjű, a vízben lebegő etetőanyaggal, etetőanyag-keverékkel igen nagy biztonsággal horgászhelyünkre csalható, és folyamatos etetéssel ott is tartható. Etetésünk hatékonyságát azzal fokozhatjuk, ha a csaknem liszt finomságú etetőanyag-keverék közé vízben oldható aromaanyagokat is keverünk. Az egyik legeredményesebb busacsalogató aroma a vanília. Már több országos horgászbajnokságon is megbizonyosodhattunk róla, hogy a vaníliakészítményekkel „operáló” versenyzők valamennyien akasztottak busát. Sőt, a háromórás versenyen volt olyan időszak is, amikor tíz-tizenöt érzékeny versenybot spicce bólogatott egyszerre.

Ezenkívül már nagyüzemileg is gyártanak egy sajátságos busafogó eszközt, az úgynevezett busafát. Egy debreceni kft.–ből indult hódító útjára ez a csodaeszköz, mely valójában egy úgynevezett technoplankton-tabletta lassú olvadásán alapszik. Egy ilyen parafa dugó méretű tablettakoncentrátum öt köbméter vizet tud beködösíteni egy órán át tartó folyamatos oldódással. Ez a felhő állóvízben akár öt-hat órán keresztül is odacsalogatja, sőt helyben is tartja a halakat anélkül, hogy etetné őket. Ennek az eszköznek nagy előnye, hogy a fenekező horgászatra találták ki, ezáltal a nagyobb távolságra levő busák becserkészésére is alkalmas.

A busafa részletes működési elvét legközelebb fogjuk taglalni.

(Folytatjuk)                

KEMENCÉS BUSA ZÖLD FŰSZERES KÖNTÖSBEN

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg busafilé, 1 fej vöröshagyma, 5 dkg vaj, 80 dkg burgonya, só, fehér bors, 1 csokor petrezselyemzöld, kakukkfű, lestyán.

15 dkg-os szeletekre vágjuk a busafilét, besózzuk, fehér borssal meghintjük, állni hagyjuk. Apróra vágjuk a vöröshagymát, és 0,5 l vízből, valamint a fűszerekből egy párolólevet készítünk, majd az előkészített halat nagyjából 20 percig pároljuk. A krumplit összetörjük, majd a fűszerekkel ízesítjük. A párolt busaszeleteket kivajazott tepsibe tesszük, ráöntjük a fűszeres burgonyapépet, megkenjük tojással, és megszórjuk szezámmaggal. 180 fokon körülbelül 35 perc alatt pirosra sütjük.

(A kistarcsai Nosztalgia étterem receptje)