Lesz még ünnep... Feltámadás
- ág -
2004.11.03.
LIX. évf. 44. szám
Lesz még ünnep... Feltámadás

200 torokból szállt a fohász - egyesített kórus Megyeri Lajos karnaggyal Vörös Csongor felvételeiA Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében ötödik alkalommal szervezte meg a Művelődési Szövetség a vajdasági magyar kórusok találkozóját. A minden eddiginél színvonalasabb rendezvénynek ezútta...

200 torokból szállt a fohász - egyesített kórus Megyeri Lajos karnaggyal Vörös Csongor felvételei

A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében ötödik alkalommal szervezte meg a Művelődési Szövetség a vajdasági magyar kórusok találkozóját. A minden eddiginél színvonalasabb rendezvénynek ezúttal az újvidéki-telepi Árpádházi Szent Erzsébet római katolikus templom adott otthont, a társszervező a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület volt.
Volt ennek az ötödik találkozónak néhány olyan mozzanata, amely érdekes képzettársításokra teremt lehetőséget. Ilyen képzettársítási alkalom volt például a magyarkanizsai pedagógusok kórusának nyitószáma: Hans Leo Hassler Ünnepre jöttünk című szerzeménye. Mert Újvidéken valóban azt éreztük: ünnepre jöttünk. Érdekes párhuzamot kínált Nagy Attila plébános úr köszöntőjének egyik gondolata - Énekkel dicsérni Istent: a legszebb imádság - a dr. Szöllősy Vágó Lászlónak, a Művelődési Szövetség főtitkárának megnyitójában hallott Kodály-idézettel: Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, népének szolgálni tud.
Szimbolikusnál is többnek éreztük, amikor a zsúfolásig telt templom egy emberként énekelte a Himnuszt, nem kevésbé azt is, hogy a kórusirodalom nagyjai mellett (egyetlen kivételtől eltekintve) minden fellépő kórus énekelt magyar kórusművet (sőt: műveket!) is: Erkel Ferenc, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Megyeri Lajos, K. Pikéthy Tibor, Zsasskovszky Ferenc, ifj. Somorjai József, Szendrei István és Halmos László kórusműveiben gyönyörködhettünk - némelyikük több szerzeménnyel is szerepelt.
Örömmel nyugtáztuk, hogy az eddigi kórustalálkozókon bevált kezdeményezés - vajdasági magyar szerző művének műsorra tűzése - továbbra is működik. Idén Hartig Tibor újvidéki zeneművész-zeneszerző József Attila verseire komponált kórusművei voltak a találkozó ajánlott szerzeményei, és a részt vevő kilenc kórus közül hat vállalta a kihívást. (A találkozót követő szakmai megbeszélésen, a szerző kezdeményezésére javasolták a kórusvezetők, hogy a Művelődési Szövetség a jövőben új, eddig be nem mutatott művet kérjen a zeneszerzőktől; ily módon minden találkozó egyúttal ősbemutató is lesz - kihívás és ösztönzés nem csupán a kórusok és vezetői, hanem a zeneszerzők számára is. Ugyanitt döntöttek arról is, hogy a jövő évi - hatodik - kórustalálkozót Kúlán szervezik meg, és ennek társszervező házigazdája a Népkör és a Bartók Béla vegyes kar lesz.
Zenéről, zenei rendezvényről lévén szó, bűn volna nem szólni a hallott produkciók művészi színvonaláról. A riporter nem zenekritikus, így nem is vállalkozhat műítész szerepre, ezért élt az alkalommal, hogy kikérheti a hozzáértők véleményét. Jámbor Imre kiváló zeneművészünk és zenepedagógusunk elragadtatással nyugtázta a rendezvény egészét, amely véleménye szerint a (valamikor jóval tömegesebb) vajdasági magyar kórusmozgalom reneszánszát ígéri. Nem fukarkodott a dicséretekkel Jovica Jerkov nyugdíjas karnagy, a Vajdasági Zeneegyesületek Szövetségének egykori titkára, aki érdeklődéssel várta a rendezvényt, mert - mint mondta - korábban már sokan dicsérték a találkozót. Amit itt hallottam - fogalmazott -, az minden várakozásomat felülmúlta: az együttesek többsége bármelyik koncertpódiumunkon megállná a helyét, de egy sem volt köztük, amelyik egy-egy műsorszámmal ne bizonyította volna, hogy a pillanatnyi produkciónál többre is képes.
Még két mozzanatról kell itt szólni. Az egyik, ami a társszervező, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület szervezőmunkáját dicséri, hogy a részvevő kóristáknak jószerével csak a falak mentén felállított pótszékeken jutott hely, mert a templomi padokat a kórusmuzsika iránt érdeklődő - és értő! - közönség foglalta el. A másik, hogy talán még sohasem készültek fel ilyen lelkiismeretesen a kórusok a közös éneklésre. Pedig igényes mű, Liszt Ferenc Magyar Ünnepi dala volt a választott szerzemény, amelyet Megyeri Lajos vezényelt, és amelynek (az ő általa készített) orgonakíséretét Rákity Éva játszotta. Megrázó erővel zengett a több mint kétszáz tagú egyesített kórus előadásában a ,,régi magyar dallam után szerzett" Liszt-szerzemény, amelynek szövege - mint minden nagy mű - időtlen időszerűségével ütött bennünket szíven:
Haj, régi szép magyar nép,
Az ellenség, jaj, miképp szaggat és tép!
Aki voltál eleven ékes kép:
Híred, neved lesz-e még valaha ép?
Hová lettek a magyarnak vezérei, élő tüköri?
Nemzetünknek hírszerzői, dicsőségünk fényes csillagi?
Új Rákóczit adj, Uram, a magyarnak!
Immár régi sebei megújulnak.
Serkenj fel, új nemzedék,
Rád vár az elhagyott nép!
Isten, támassz köztünk hőset!
Isten, támassz köztünk bátrat!
Ezer év múltán, ezer új évre
Karodat nyújtsd ki a magyar népre!
Légy boldog újra, te árva ország!
Lesz még ünnep, lesz még ünnep,
Jő még, jő még feltámadás!
Feltámadás!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..