home 2024. március 01., Albin napja
Online előfizetés
Lesz még ünnep... Feltámadás
- ág -
2004.11.03.
LIX. évf. 44. szám
Lesz még ünnep... Feltámadás

200 torokból szállt a fohász - egyesített kórus Megyeri Lajos karnaggyal Vörös Csongor felvételeiA Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében ötödik alkalommal szervezte meg a Művelődési Szövetség a vajdasági magyar kórusok találkozóját. A minden eddiginél színvonalasabb rendezvénynek ezútta...

200 torokból szállt a fohász - egyesített kórus Megyeri Lajos karnaggyal Vörös Csongor felvételei

A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok keretében ötödik alkalommal szervezte meg a Művelődési Szövetség a vajdasági magyar kórusok találkozóját. A minden eddiginél színvonalasabb rendezvénynek ezúttal az újvidéki-telepi Árpádházi Szent Erzsébet római katolikus templom adott otthont, a társszervező a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület volt.
Volt ennek az ötödik találkozónak néhány olyan mozzanata, amely érdekes képzettársításokra teremt lehetőséget. Ilyen képzettársítási alkalom volt például a magyarkanizsai pedagógusok kórusának nyitószáma: Hans Leo Hassler Ünnepre jöttünk című szerzeménye. Mert Újvidéken valóban azt éreztük: ünnepre jöttünk. Érdekes párhuzamot kínált Nagy Attila plébános úr köszöntőjének egyik gondolata - Énekkel dicsérni Istent: a legszebb imádság - a dr. Szöllősy Vágó Lászlónak, a Művelődési Szövetség főtitkárának megnyitójában hallott Kodály-idézettel: Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, népének szolgálni tud.
Szimbolikusnál is többnek éreztük, amikor a zsúfolásig telt templom egy emberként énekelte a Himnuszt, nem kevésbé azt is, hogy a kórusirodalom nagyjai mellett (egyetlen kivételtől eltekintve) minden fellépő kórus énekelt magyar kórusművet (sőt: műveket!) is: Erkel Ferenc, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Megyeri Lajos, K. Pikéthy Tibor, Zsasskovszky Ferenc, ifj. Somorjai József, Szendrei István és Halmos László kórusműveiben gyönyörködhettünk - némelyikük több szerzeménnyel is szerepelt.
Örömmel nyugtáztuk, hogy az eddigi kórustalálkozókon bevált kezdeményezés - vajdasági magyar szerző művének műsorra tűzése - továbbra is működik. Idén Hartig Tibor újvidéki zeneművész-zeneszerző József Attila verseire komponált kórusművei voltak a találkozó ajánlott szerzeményei, és a részt vevő kilenc kórus közül hat vállalta a kihívást. (A találkozót követő szakmai megbeszélésen, a szerző kezdeményezésére javasolták a kórusvezetők, hogy a Művelődési Szövetség a jövőben új, eddig be nem mutatott művet kérjen a zeneszerzőktől; ily módon minden találkozó egyúttal ősbemutató is lesz - kihívás és ösztönzés nem csupán a kórusok és vezetői, hanem a zeneszerzők számára is. Ugyanitt döntöttek arról is, hogy a jövő évi - hatodik - kórustalálkozót Kúlán szervezik meg, és ennek társszervező házigazdája a Népkör és a Bartók Béla vegyes kar lesz.
Zenéről, zenei rendezvényről lévén szó, bűn volna nem szólni a hallott produkciók művészi színvonaláról. A riporter nem zenekritikus, így nem is vállalkozhat műítész szerepre, ezért élt az alkalommal, hogy kikérheti a hozzáértők véleményét. Jámbor Imre kiváló zeneművészünk és zenepedagógusunk elragadtatással nyugtázta a rendezvény egészét, amely véleménye szerint a (valamikor jóval tömegesebb) vajdasági magyar kórusmozgalom reneszánszát ígéri. Nem fukarkodott a dicséretekkel Jovica Jerkov nyugdíjas karnagy, a Vajdasági Zeneegyesületek Szövetségének egykori titkára, aki érdeklődéssel várta a rendezvényt, mert - mint mondta - korábban már sokan dicsérték a találkozót. Amit itt hallottam - fogalmazott -, az minden várakozásomat felülmúlta: az együttesek többsége bármelyik koncertpódiumunkon megállná a helyét, de egy sem volt köztük, amelyik egy-egy műsorszámmal ne bizonyította volna, hogy a pillanatnyi produkciónál többre is képes.
Még két mozzanatról kell itt szólni. Az egyik, ami a társszervező, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület szervezőmunkáját dicséri, hogy a részvevő kóristáknak jószerével csak a falak mentén felállított pótszékeken jutott hely, mert a templomi padokat a kórusmuzsika iránt érdeklődő - és értő! - közönség foglalta el. A másik, hogy talán még sohasem készültek fel ilyen lelkiismeretesen a kórusok a közös éneklésre. Pedig igényes mű, Liszt Ferenc Magyar Ünnepi dala volt a választott szerzemény, amelyet Megyeri Lajos vezényelt, és amelynek (az ő általa készített) orgonakíséretét Rákity Éva játszotta. Megrázó erővel zengett a több mint kétszáz tagú egyesített kórus előadásában a ,,régi magyar dallam után szerzett" Liszt-szerzemény, amelynek szövege - mint minden nagy mű - időtlen időszerűségével ütött bennünket szíven:
Haj, régi szép magyar nép,
Az ellenség, jaj, miképp szaggat és tép!
Aki voltál eleven ékes kép:
Híred, neved lesz-e még valaha ép?
Hová lettek a magyarnak vezérei, élő tüköri?
Nemzetünknek hírszerzői, dicsőségünk fényes csillagi?
Új Rákóczit adj, Uram, a magyarnak!
Immár régi sebei megújulnak.
Serkenj fel, új nemzedék,
Rád vár az elhagyott nép!
Isten, támassz köztünk hőset!
Isten, támassz köztünk bátrat!
Ezer év múltán, ezer új évre
Karodat nyújtsd ki a magyar népre!
Légy boldog újra, te árva ország!
Lesz még ünnep, lesz még ünnep,
Jő még, jő még feltámadás!
Feltámadás!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..