Szent Márton napjára emlékeztek Kisoroszon. Előbb a gyermekek gyülekeztek a tájháznál, majd a szülők is megérkeztek, hogy közösen vonuljanak a katolikus templomba az ünnepi szentmisére.
Talpai Sándor, a Torontál Magyar Oktatási Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke az eseménnyel kapcsolatban a következőket foglalta össze:
— Tizedik alkalommal szerveztük meg a Márton-napi rendezvényt. A gyerekekkel Berta Piroska tanító néni lámpásokat készít. A szülőket libazsíros kenyérrel és meleg teával kínáljuk. A gyerekek kézben viszik a mécseseket, az idősek pedig énekelnek a séta közben a templomig. Mint a többi hagyományt, ennek a megtartását is fontosnak tartom, és örülök, hogy sokan eljöttek, a hideg idő ellenére is.
Fotók: Németh Ákos
A kézműves-foglalkozáson 27 gyermek vett részt, négytől tizenhat évesig. A befőttesüvegekre színes öntapadós papírokból kivágott libákat ragasztottak. Azaz a liba részeit, külön-külön a testét, a szárnyait, a csőrét, és egy szalagból sodort masni is került a nyakra. Apró műanyag mécseseket tettek bele, melyek szép fényt árasztottak. Az idősebb gyerekek elmondták, szeretnek eljönni a foglalkozásra, mert mindig ötletes alkotások születnek, melyeket haza is vihetnek, valamint több legendát, hiedelmet is hallanak a Márton-nappal kapcsolatban.
Világítanak a Márton-napi lámpások
Berta Piroska tanítónő elmondta, november 11-e a falu fontos ünnepnapja, hiszen ekkor szentelték fel a templomot.
— Amikor először megszerveztük, kisebb rendezvény volt, főleg a gyerekek részére. Rá sem gondoltam, hogy néhány év múlva szinte faluünnep lesz. Fontos szempont még, hogy a gyerekeknek ne okozzon nehézséget a lámpás elkészítése. Ezért mindig minden lépést végiggondolok, és természetesen otthon elkészítem az alapanyagokat. Német Mónika óvónőnek, Ert Bálint Szabina és Bunjevački Anita tanárnőknek nagy köszönettel tartozom, mert ötletelésben, kivitelezésben mindig részesei a munkának. Mellettem vannak, s ez számomra nagy érték, mert csapatban mindig mindent könnyebb megoldani. Magyarcsernyéről, Tordáról és Szajánból is volt néhány gyerek, ami külön öröm. A tájháznál rendezett lámpakészítés az idén volt a legtömegesebb. Nagyon szeretik ezt a foglalkozást a gyerekek, a sok kis lámpás fénye a sötétben szinte elvarázsolja őket.
Kabók Hajnalka háromgyermekes édesanya finom sütivel kedveskedett a gyerekeknek. A muffinok nemcsak szemet gyönyörködtetőek voltak, hanem ízletesek is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy sokan repetáztak is. Az óvodásokat szülők, nagyszülők kísérték el.
Ünnepi szentmise
Kónya Lívia második alkalommal vett részt szülőként a Márton-napi tevékenykedésben, a fia ugyanis második éve jár óvodába.
— Alkonyatkor az elkészült mécsesekkel mindannyian elvonulunk gyalog a templomig. A gyerekek az oltár elé helyezik a lámpásokat, ami nagyon megható pillanat. Szívesen részt veszünk a faluban bármilyen tevékenységben, ünnepségen, óvodán és iskolán kívül is, mert úgy látom, ezt a gyerekek is nagyon élvezik. A Márton-nap pedig különösen fontos Kisorosz számára.
— Kellemes összejövetel a Márton-napi esemény gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az óvodás kisfiammal vettünk részt a lámpáskészítésen, nagyon tetszett neki a program. A séta a tájháztól a templomig különleges, ünnepi hangulatú volt — nyilatkozta Csóti Erika.
A foglalkozáson részt vevők csoportja
Miután mindenki felsorakozott a tájház udvarában, megindult a menet a Szent Péter és Pál katolikus templomig. A szentmise kezdetén rövid műsort mutattak be az alsós tanulók. Szent Márton püspök életéről olvastak fel, és verseket mondtak.
Kovács Imre az egyháztanács nevében egyebek között a következőket olvasta fel:
— Püspök urunk látogatása példát mutat mindannyiunknak, felidézve Szent Márton emlékét, aki oltalmazó szívvel osztotta meg palástját a rászorulóval. E példából mi is megtanulhatjuk, hogyan segítsük és védjük egymást, legyen szó akár Krisztusban keresztény testvérünkről, akár út menti lélekről. Szavakban kifejezhetetlen köszönettel és tisztelettel tartozunk püspök urunknak, aki nem hagyott magunkra bennünket, elfogadta a szent szolgálatot, és gondot visel a bánáti szórvány magyar híveiről. A rohamosan fogyatkozó kisoroszi híveknek különösen fontos a hit közössége, hiszen nekik az egyház a legerősebb támaszuk az anyanyelvű oktatással karöltve. Együtt imádkozunk azért, hogy templomunk felújítása befejezhető legyen a közelgő centenáriumra, a felszentelésének 100. évfordulójára. Megújult templomunk lelki menedék, erőforrás és reménység lesz a következő generációk számára. A történelem folyamán a kisoroszi hívek megőrizték templomukat, mely mindig is az áldás és a lélek erőforrása volt. E célból mi is megtettük az első lépéseket: új tető, újravakolt és újrafestett külső falak díszítik templomunkat, hogy méltóan fogadhassuk Istenünk Evangéliumát.
Felvonulás a templomig
A szentmisét Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök celebrálta ft. Csipak Csaba atyával és ft. Nagy Endrével. A püspök úr először járt a kisoroszi templomban, méltatta szépségét s az épület világosságát. De hozzátette, ami még szebbé teszi, azok a hívők, akik a szentmisék alkalmával megtöltik a padokat. Buzdította őket, hogy továbbra is járjanak Isten házába, hogy találkozhassanak a Jóistennel, s e találkozás örömét vigyék haza, otthonukba.
Ft. Csipak Csaba a szentmise után elmondta, a templomot 1933. november 11-én szentelték fel.
— A település neve Oroszi néven említődik a XIV. század első felében a pápai tizedjegyzékben. Akkor itt már egy jelentősebb hívőközösség volt pappal együtt. Később a történelem forgatagában elnéptelenedett e vidék, és majd csak az 1800-as évek elején alapították újra a plébániát, mely 1808-tól lett hivatalos. A település Péter és Pál napján, június 29-én ünnepli a templombúcsút, de Márton napja is megmaradt kisbúcsúnak, mert a múltban itt élő németek ezt tartották a templom ünnepének. Az idén sikerült kieszközölni a templom külső felújítását, a jövőben pedig belülről szeretnénk szebbé tenni az épület falait. Azt tapasztalom, hogy a kisoroszi egy olyan közösség, amely élni akar, amelyben van annyi erő, hogy a jövőben is megmaradjon.
A templom kijáratánál a gyermekek liba alakú mézeskalácsokat osztogattak a megjelenteknek, melyeket Kormányos Erzsébet készített. A szentmise után mindenkit egy kis beszélgetés és agapé várt a vadászotthon termében.
