A Nemzetközi Rákellenes Világnap (november 7.) alkalmából az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a hatékonyabb megelőzést sürgeti. A WHO célként javasolta, hogy 2006 és 2015 között évente 2%-kal csökkentsék a rákos megbetegedés miatt bekövetkezett halálesetek számát. Ezáltal a következő 10 évben 8 millió ember életét tudnák megmenteni. A WHO szerint az elhalálozások 40%-át meg lehetne akadályozni. A WHO Globális Rákellenes Stratégiát dolgozott ki, s megjelent az Egészségügyi Világszervezet iránymutatója is, mely segítséget nyújt a tagállamoknak abban, hogy stratégiát készítsenek a megelőzésre, valamint a rákbetegek kezelésére és ellátására.
,,Mindenekelőtt meg kell szüntetnünk a rák megelőzésében és kezelésében fennálló óriási egyenlőtlenségeket a fejlett és fejlődő országok között" - nyilatkozta dr. Catherine Le Gales-Camus, a Nem-Fertőző Betegségek és Mentális Egészség főigazgató-helyettese. Becslések szerint a rákos megbetegedések több mint 40%-a megelőzhető. A kockázati tényezők (mint pl. dohányzás és elhízás) drámai növekedése hozzájárult a rákos megbetegedések arányának növekedéséhez, különösen az alacsony és közepes átlagjövedelmű országokban, ahol az összes haláleset több mint 70%-át jegyzik, ugyanakkor ezekben az államokban a rák megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére fordítható források nagyon korlátozottak vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre.
Dr. CSERNETICS Ilona belgyógyász, onkológus szakorvos, az amerikai, európai, magyarországi és a szerbiai onkológusok társaságának tagja:
- A kérdés, miszerint legyőzhető-e a rák, véleményem szerint még sokáig kérdés marad. A világban pillanatnyilag 11 millió rákbeteg él, közülük 7 millió meghal évente, s az elhalálozásoknak hozzávetőleg 70 százaléka a fejletlenebb országokban történik. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2020-ra 16 millió ember betegszik meg rákban, s évente 10 millióan halnak meg benne. A fejlett országokban is növekszik a rákbetegek száma - az éves növekedés 1,3 százalék -, a fejletlenebb, tehát a fejlődő országokban viszont az évi növekedés 2-5 százalék. Mi sem vagyunk kivételek. Sajnos, még a mai napig nem találtak olyan lehetőséget, amivel meg lehetne előzni a rák kialakulását. Létezik ugyan néhány sikeres próbálkozás, itt a védőoltásra gondolok, amivel a méhnyakrákot és a májrákot sok esetben megelőzhetjük. A rák esetében nagyon fontos a korai felfedezés, ami segít e betegség gyógyításában. Ilyen a melldaganat, amit szűrővizsgálatokkal korán felfedve, sikeresen gyógyíthatunk, továbbá az időben diagnosztizált méhnyakrák, ami szintén sikeresen gyógyítható. Ugyanez vonatkozik a vastagbélrákra is, ha korai fázisban fedezzük föl, műtétileg eltávolítjuk, s a beteg gyakorlatilag gyógyultnak számít. Sajnos, több olyan eset van, amikor túl későn fordul orvoshoz a beteg, s a gyógykezelés nem túl sikeres.
Prim. DÖRFLER Erzsébet szabadkai gyógyszerismertető szakgyógyszerész:
- Ha az ember szeretné megelőzni a rákot, akkor az összes mérgező vegyületet kerülnie kell. Sajnos, ez nem mindig lehetséges. Tulajdonképpen a rák keletkezésének az elmélete már többször változott. Pillanatnyilag az orvostudomány azon az állásponton van, hogy a hajlam - a genetikai faktor - biztosan nagyon erősen jelen van. A rákra hajlamosak azonban, ha elővigyázatosak, elkerülhetik a betegség kialakulását. Az megint más kérdés, hogy vajon az embernek tudnia kell-e, hogy van-e hajlama a rákra, vagy sem. A mellrákra hajlamosaknak kerülniük kell a hormontartalmú fogamzásgátlót, amely képes a hormonháztartást megbolygatni, tehát nem jó megoldás. Ugyanúgy egy tüdőrákra hajlamos embernek kerülnie kell a dohányozást. A másik faktor, ami biztos, hogy erősen jelen van: a stressz. Tény, hogy a stressz-helyzetek csökkentik a szervezet ellenálló képességét, és ez is a rák megjelenését okozhatja. Tulajdonképpen minden ember szervezetében - nagyon sokszor az élete folyamán - felléphet hibás sejtosztódás. A szervezet ezt többnyire le tudja küzdeni, de valamikor burjánzásnak indulnak a hibás sejtek, és ilyenkor már nincs mód kontrolálni a folyamatot. A rákos daganatok olyanok, mint egy amőba: nyúlványai vannak, a sejtek lazán kötődnek egymáshoz, tehát könnyen leszakad belőlük egy rész. A nyirokrendszerbe, illetve a vérkeringésbe belekerülve a szervezet más részeibe is eljutnak, ahol úgynevezett metasztázisokat, áttéteket hoznak létre, tovább burjánzanak. A rák egy nagyon nehezen kezelhető betegség. A gyógykezelés is ezen alapszik. A kemoterápiával, illetve a sugárkezeléssel tulajdonképpen mérgezik a szervezetet, a rákos sejtek érzékenyebbek a méregre, de a szervezet egészséges része is károsodik, ettől vannak a rosszullétek. A gyógyszeres kezelés a ráknak a fajtájától is függ, vagyis attól: milyen szövet károsodott. De attól is, hogy milyen típusú elváltozás következett be a szervezetben. Ha a rákot idejében diagnosztizálják, és még nem alakultak ki nagyobb áttétek, akkor esély van a túlélésre.
Nagyon fontos az pozitív hozzáállás, tudni kell örülni minden apróságnak, hiszen így javulnak a túlélési lehetőségeket.
TÁLNOKI Rebeka szabadkai kereskedő:
- Nem vagyok orvos, így azt sem tudhatom, hogy megelőzhető-e a rák. Azt viszont állítom, hogy legyőzhető, ha idejében diagnosztizálják. S ha az embernek van akkora lélekjelenléte, hogy ezt a halálos kórt is egy ugyanolyan jelentéktelen betegségként kezelje, mint, mondjuk, egy influenzát. Tudom, hogy ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de én végigjártam ezt az utat. Igaz, nem volt könnyű, de tudtam, hogy erősebbnek kell lennem a kórnál, különben legyőz. Nagy erőfeszítésbe tellett, amíg sikerült egy olyan lelki szintre eljutnom, hogy egyszerűen ne vegyek tudomást a betegségemről. Citosztatikumokkal kezeltek, és én ezt a terápiát egy egyszerű gyógykezelésnek fogtam fel. Igyekeztem nem gondolkodni arról, mi lesz, ha nem használ a kezelés. Szüntelenül csak a szerencsés végkimenetellel foglalkoztam, terveket szőttem - nem máról holnapra, hanem hosszabb időre előre. Optimista voltam mindvégig, és bíztam a gyógyulásban. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy belehalhatok a betegségembe. Mindig úgy éreztem, hogy valamiképpen kiváltságos vagyok ebben az életben, és hittem - hiszem ma is -, hogy aki meg akar gyógyulni, az meg is gyógyul. Annyira biztos voltam ebben, hogy amikor a felülvizsgálatok során az orvosom megállapította: a daganat eltűnt, nem lepődtem meg, hiszen én ezt tudtam előre. Tanultam az esetből, és már nem úgy fogom fel az életet, mint azelőtt. Sokkal rugalmasabb, nyitottabb vagyok mások felé, megbecsülök minden egyes boldog pillanatot, amellyel az élet megajándékoz. Tudom már, hogy az életet élni kell, teli tüdővel magunkba szívni a friss levegőt, és soha nem adni fel, bármi történjék is. Akarni kell a jót, és bízni benne, határtalanul.