A nyaralást, pihenést, kikapcsolódást sokaknak csupán a tenger tudja megadni, vagy más egzotikus, távoli vidék. Vannak azonban olyanok is, akik az évi szabadságuk idején arra vágynak, hogy új ismereteket szerezzenek, meglátogassák közös magyar történelmünk helyszíneit, a szállásuk családias környezetben legyen, ahol a házigazdákkal beszélgetni, barátkozni is lehet.
Ők általában a falusi turizmus kínálta lehetőségeket választják. Igaz, hogy Vajdaságban még viszonylag gyermekcipőben jár ez a szolgáltatás, de már vannak olyan települések (például Székelykeve, Erzsébetlak, Törökbecse), amelyeknek a neve nem cseng ismeretlenül a hozzánk látogató külföldieknek sem.
Link Majer Krisztina
Törökbecsén Link Majer Krisztinával a kocsiszínből átalakított tágas, hangulatos, régi használati tárgyakkal díszített étkezőben ültünk le beszélgetni. Kérésemre a fiatal háziasszonyunk elsőként a kezdetekre emlékezett vissza.
— Amikor 1995-ben kitakarították, rendbe hozták egy kicsit az aracsi pusztatemplom környékét, a férjemhez, ifj. Link Lajoshoz kezdtek jönni az emberek, hogy hallottak erről a jeles műemlékről, szeretnének kimenni, megnézni, de nem tudják az utat. A férjem természetesen segített a hozzá fordulóknak. Aztán egyre több autóbusz érkezett, de az akkori úton nem igazán tudtak elvergődni a templomig, ezért megszerveztük a traktoros túrát, vagyis pótkocsis traktorral vittük ki az érdeklődőket. Ez nagyon népszerűvé vált, hiszen sokan még soha nem utaztak ilyen körülmények között. A következő lépés az étkeztetés volt, melyet szintén sikerült megoldani, majd igény mutatkozott az itt alvásra, szállásra is. Ekkor felkerestem jó néhány olyan magyar családot a faluban, amelyről tudtam, hajlandó lenne vendégeket fogadni. Az idős, gyakran egyedül élő emberek ezzel nemcsak a kevéske nyugdíjukat egészítik ki, hanem a magányuk is enyhül, hiszen emberekkel találkozhatnak, társaloghatnak. Az érkezők igénylik a beszélgetést a vendéglátó családdal, ami nem baj, legalább megismernek bennünket, megtapasztalják az életkörülményeinket.
Csak néhány évvel ezelőtt kezdtünk elmélyültebben foglalkozni a falusi turizmus szervezésével, és nekem most már ez a munkám. Csoportokat fogadok, idegenvezetést vállalok, és segédrestaurátorként az aracsi pusztatemplomon is dolgoztam már. Amikor először vettünk részt a Hungexpón, még pultunk sem volt, inkább csak a kapcsolatokat próbáltuk kialakítani, az idén azonban tartományi segítséggel saját helyet kaptunk a rendezvényen, ott voltunk a Magyar Világtalálkozón, és más eseményeken is próbáljuk népszerűsíteni a tevékenységünket.
A törökbecsei vendégfogadó hely
* A vendégeik csak átutazóban vannak, vagy több napot itt töltenek?
— Ma reggel például egy olyan csoport ment el, amely csak átutazóban járt Törökbecsén, de azért megnézte az aracsi pusztatemplomot. Viszont hamarosan érkezik egy másik, melynek tagjai öt éjszakát töltenek itt. Velük egy nagyobb területet járunk majd be, elmegyünk Völgypartra, Zentára, Maradékra, Péterváradra, Karlócára, Nándorfehérvárra, Szendrőre. Ezenkívül lehet kerékpározni, kenuzni, hajózni a Tiszán és az Al-Dunán is. Hangszerbemutatókat szervezünk, este, ha a vendégek szeretnék, zenekarról is gondoskodunk. Vannak előre kidolgozott útiterveink, de a programot szívesen szabjuk akár az egyéni igényekhez. Diákturizmussal is foglalkozunk, a Határtalanul programba is sikerült valamennyire bekerülnünk. Az idén például sok hetedikes diákom volt. A faluban száz főt tudunk elhelyezni. Nagyobb csoportok esetén a vacsora általában közös, és itt költjük el, nálunk, a reggelit pedig inkább a házinéni adja. Házi, parasztos ételeket, sonkát, szalonnát, tojást kínálunk, a méz és a lekvár is saját készítésű. Igaz, a gyerekek nem annyira szeretik a szalonnát, ők inkább felvágottat kapnak, vagy péksüteményt. Sokan itt kóstolják meg először a burekot.
* Az aracsi pusztatemplomot szinte már senkinek sem kell bemutatni, de Törökbecse és környéke milyen látnivalókat kínál még a vendégeknek, akik — feltételezem — főleg Magyarországról érkeznek?
— Igen, a turisták egyelőre főleg Magyarországról jönnek, de szeretnénk bővíteni a vendégkörünket, hogy a más régiókban élők is megismerjék ezeket a déli végeket. Egyre nagyobb irántunk az érdeklődés. Nincsenek ugyan hatalmas váraink vagy hegyeink, de a mi történelmünk is nagyon érdekes és gazdag. Egy kis várromról is sokat lehet mesélni, csak meg kell találni azokat a helyeket, amelyeket gyakran még a helybeliek sem ismernek. A törökbecsei temetőben áll az 1848/49-es magyar szabadságharc emlékére készült Hungária szobor, Horvay János szobrászművész alkotása, 1904-ből. Az aradi vértanúk egyike, Leiningen-Westerburg Károly törökbecsei polgár volt. Az 1911-ben állított emlékhelye megsemmisült ugyan, de a római katolikus templom udvarában új szobor áll. Egyébként sógori kapcsolatban állt Rohonczy Lipóttal, akinek a nevéhez az első 1848-as győzelem kapcsolódik Törökbecsénél. Az ő fia volt az a Rohonczy Gedeon, akit Mikszáth Kálmán is többször megemlít a könyveiben. Törökbecse határában, a Tiszában és a Tisza-parton láthatóak Becse várának romjai, hajdani védelmezőinek emlékére pedig fakereszt látható a helyszínen. Megemlíteném még a Gyöngyszigetet is a méltán híres Krokán borral, melyet a felső tízezer kedvelt italának szokás nevezni, és mi is árusítjuk — a szőlőültetvényt szintén Rohonczy Gedeon telepítette —, továbbá a ramsari listán szereplő Sóskopót, mely több ezer ritka madárfajnak ad otthont. A Tiszában is van egy érdekes kis sziget, Becse várának romjaitól látható, csónakkal megközelíthető, a bánáti partja strandolásra alkalmas. Mindezek mellett van tájházunk, érdemes megtekinteni a Szent István- és az Assisi Szent Klára-templomot, ezenkívül a szomszédos Óbecse is számos látnivalót kínál. Például a Ferenc-csatorna végén található az Eiffel- vagy a Türr István-zsilip, mely immár ipari műemlék.
Becse várának romjai (Szabó Attila felvételei)
* Az idei nyárra mennyi munkájuk van? Nem panaszkodik...
— Nem, nem panaszkodom, mert annak semmi értelme. Én ezt nagy szeretettel csinálom, állandó mozgásban vagyok, sok emberrel megismerkedem. Szerencsére az anyósom szívesen segít a két kisgyermekünk felügyeletében. Habár mostanában sokan mennek el külföldre, én azt vallom, hogy itt is meg lehet találni a boldogulást. Itthon akarok maradni, és azzal is segíteni próbálok, hogy munkát adok az embereknek. Korábban gyakran előfordult, hogy nem találtam szakácsot vagy pincért, de most már összeállt egy állandó kis csapat, mellyel jó együtt dolgozni.
A beszélgetés felkeltette az érdeklődésünket Becse várának romjai iránt, ezért elhatároztuk, mi is megnézzük. Kiderült azonban, hogy nem is olyan egyszerű megtalálni, így hát Krisztina vállalkozott, hogy elkísér bennünket. Indulás előtt betoppant egy régi ismerősünk, Micsik Béla népzenész, hangszerkészítő, aki csatlakozott kis csoportunkhoz. Együtt fedeztük fel a sűrű bokrok között megbúvó és a víz fölé is kinyúló várromokat. Előttünk a szikrázó napsütésben csendesen hullámzott a Tisza, miközben a folyó közepén, Bánát és Bácska határán, a kedves kis sziget hívogatott.
