A magyar népmese napja alkalmából dr. Szőke Anna, a Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnök asszonya a zentai Hófehérke óvodában mintegy ötven óvónőnek mesélt Benedek Elekről, a gyorsított életritmusról, a népmese másfajta módszertani feldolgozásáról. Az egybegyűlteket Gedošević Valéria intézményvezető köszöntötte, Gombos Lara, Böröcz Gábor Zsuzsanna tanítványa pedig egy gyönyörű népmesével nyitotta meg a délelőttöt.

Dr. Szőke Anna a téma kapcsán értékes példákat hozott fel, melyekből az óvónők mazsolázhattak, és elgondolkodhattak, hogyan építik majd be őket a mindennapjaikba. A projektoktatás bevezetésével nagy hangsúlyt kaphat a különböző sarkok kialakítása, mint például a Beszélgetősarok, ahol az óvónő napi szinten akár rövid, mindennapi történetekkel, nyúlfarknyi tanulságos mesékkel ápolja a gyermekek lelkivilágát, mert a beszélgetés az önkifejezés legjobb technikája. A magyar népmesék nagyon hosszúak, ezeket napokra lebontva, folytatásban is mesélhetjük a gyerekeknek — hangzott el.

Dr. Szőke Anna nagy szeretettel ajánlotta Falvay Károly gyűjteményét, valamint Fésűs Éva írásait is külön figyelemmel mutatta be a jelenlévőknek.

— A projektum a szabadságra utal, de egy óvónőnek tudnia kell a helyes mederbe terelgetni a gyerekeket, és nekünk, magyar óvónőknek nagyon fontos a magyar hagyományainkat beépíteni a kisgyermekek mindennapjaiba — hangsúlyozta az előadó.

Az esemény folytatásában néhány óvónő Annával körbeutazta Észak-Bánát azon részeit, ahol népmesegyűjtések folytak. A szakmai kiránduláson ellátogattunk Kanizsamonostorra, ahol a helybeli Barna Károly nagy beleéléssel mesélt a Szent Illés-templomban (az egyedüli „döngött födbű épült” templom Bánátban) a falu jelenéről és múltjáról. Szőke Anna (akinek szíve csücske Bánát) nagy szeretettel mondta a jelen levő óvónőknek a picinyke templom láttán: „Látjátok, hova hoztalak titeket.”

Innen a szomszédos Feketetóra vitt a csoport útja, ahol az éppen zajló Kukoricafesztiválon a falu gyerekeinek ügyességi játékait figyelhettük meg, akik kukoricát dobáltak nagy kosarakba.

Egy kicsit zötyögős úton érkeztünk meg Egyházaskérre, elhaladtunk a Kálmány Lajos-emléktábla mellett, majd meg is emlékeztünk róla. Fehér Viktor helyi néprajzos kalauzolásával a Banaticum egyesület tájházában forró kávéval, fokhagymával, házi szörpökkel, pogácsával fogadott bennünket Fehér Mária. Áthaladtunk Magyarmajdányon és Oroszlámoson, Firigyházán pedig Újhelyi Nándor, a Törökkanizsai Községi Képviselő-testület elnöke fogadta a társaságot és mutatta be a Ricze-emlékház gyűjteményét.

Miközben a verőfényes délelőttből az esős délutánba értünk, eszembe jutott Bogdán József Törökfélegyháza című verséből néhány idekívánkozó sor:

„Szent Mihály havában, mikor esők zúgnak,

hallom megkondulni — üzen a nagy Úrnak.

Talán csak egy percre feleszmél az árva,

térdre rogyott falum, Törökfélegyháza.”

Köszönjük Szőke Annának, hogy megmutatta a kincseinket!

Fotók: Fehér Viktor és Piri Márta