Mindannyian tudjuk, kik örülhetnek például egy olyan kedvezménynek, amikor a francia konyak árát 900-ról 800 dinárra csökkentik. Vagy ha olcsóbb lesz a repülőjegy a Hawaii-szigetekre. A legfrissebb példát pedig maga a szerb kormány szolgáltatta a közelmúltban, amikor rendeletet hozott, hogy aki az első lakást vásárolja, annak nem kell forgalmi adót fizetnie Csupán elő kell teremteni, az első lakáshoz szükséges 30-40 ezer eurót. És mondja még valaki, hogy nem törődik a kormány a lakásnélküliekkel, csak a Szent Száva-emplom befejezésére koncentrál. Újabban minden levél és postaküldemény feladásakor plusz 10 dináros felülbélyegzéssel. Szorozzuk ezt be napi egymillió postaküldeménnyel.
Hozzávetőleges becslések szerint Szerbiában mintegy félmillió albérletben élő család van, amely arra vár, hogy egyszer végre megvehesse első, saját lakását. Hogy ebbe mennyire segít bele a legújabb kormány - illetve adókedvezmény -, azt esete válogatja. Akinek együtt van 30-40 ezer euró, annak jól jön az egy-két ezer eurót megtakarító kormánykedvezmény, hiszen a pénzen esetleg új háztartási gépeket, szőnyeget vagy mást vehetnek. Valóban megható a kormány magatartása: lemond néhány százalék adóharácsról, ahelyett, hogy ő adna valamit. Mondjuk olcsóbb és egyszerűbb építkezési engedélyeket, kedvezőbb hitelfeltételeket, és odahatna, hogy a négyzetméter olcsóbb legyen 1000-1500 eurónál. Állítólag a Nemzeti Beruházási Alap illetékesei kijelentették, hogy olyan lakásokat építenek, amelyeknek négyzetmétere nem lesz drágább 750 eurónál. Csak az a kérdés, hogy hány ilyen lakás épül majd, és mikor. Ez konkrét lépés lehetne az árak letörésére, a magánvállalkozások megzabolázására. A mind gyakoribb pénzügyi botrányokból is következtetni lehet arra, hogy valami bűzlik a magánvállalkozók dzsungelében. Mind több építkezési cég jut csődbe, lépnek le a tulajdonosok, miközben azt csak sejteni lehet, hogy milyen állapotban lesznek ezek a ma mézeskalácsra hasonlító színpompás házak és lakások. Meg aztán ki mer belemenni egy 15-20 éven át törlesztendő hitelbe, 26 ezer dináros átlagfizetéssel, vagy 11 ezer dináros minimális jövedelemmel?
Valamikor a dolgozók lakást vagy lakáshitelt kaptak az államtól, a vállalattól vagy a párttól. Lényegében azok a lakások is a dolgozók pénzéből épültek, és sajnos ezekből sem jutott minden rászorulónak, de az állam legalább jó példát mutatott, konkrétan cselekedett, és nem néhány százalékos adókezdeménnyel próbált port hinteni a rászorulók szemébe. Még ma is emlékszem, amikor a 60-as években egyik idősebb kollégám hosszú albérlősködés után kétszobás lakást kapott. Mindannyian örültünk vele együtt, hiszen megérdemelte: családja volt, felesége is a cégnél dolgozott. Csak az lepett meg, hogy néhány nap múlva a kolléga egy kommentárt írt arról, hogy tulajdonképpen nincs is lakásprobléma. Mert mindenki lakik valahol, és nincs az utcán. Viszont amíg ő is albérlő volt, nemcsak a rendszert, hanem még a pártot is szidta.
Így valahogy vagyunk ma is. Azok szabályozzák a lakásépítési és -vásárlási feltételeket, azok döntenek az első lakás adókedvezményéről, akiknek már van lakásuk. Számukra valóban nem probléma a lakáskérdés.