Az utóbbi években, a rendszerváltás után, azzal párhuzamosan, hogy visszatérünk évezredes ünnepeink megünnepléséhez, egyre tömegesebben fordulunk újabb keletű nemzeti ünnepeink felé is. Ezek sorából kiemelkedik január 22-e, a Himnusz születésének évfordulója, amit a rendszerváltás előestéje óta a Magyar Kultúra Napjaként tartunk számon -- itt, a Délvidéken is.
Nálunk talán az anyaországinál is ,,ünnepibb' kultúránk ünnepe; minden bizonnyal azért, mert számunkra a kultúra -- a magyar kultúra! -- nyelvünkkel és hitünkkel együtt a megmaradás, a magyarnak maradás erős vára. A múlt év óta pedig Kárpát-medenceivé bővült a délvidéki központi ünnepség, amely egybegyűjti mindazoknak a nemzetrészeknek a képviselőit, amelyeket velünk egyidejűleg szakítottak le az anyanemzet testéről, és amelyek immár kilencedik évtizede őrzik magyarságukat, őseink hagyatékát.
Az ünnepet a Kárpát-medencei magyar kulturális ernyőszervezetek vezetőinek szakmai értekezlete vezeti be. Az értekezlet rendkívül fontos témát igyekszik körüljárni: a közös (kulturális) jövőnket meghatározó stratégia megfogalmazását, emellett itt szerkesztik meg a határon túli magyarság hagyományos találkozója, az idei Kárpát-medencei Kulturális Napok programját is.
Az ünnepi műsor este 6 órakor kezdődik a zentai Művelődési Központ kiállítótermében, ahol megnyílik Gránitz Miklós A Kárpát-medence nagy múltú templomai című fotókiállítása, 7 órakor pedig a színházteremben megkezdődik az ünnepi műsor, amelyben az idén a zentaiak: a Musica Pannonica Kamarakórus és a Kapaszkodó Együttes mellett részt vesz egy-egy pódiumművész -- vers-, illetve prózamondó vagy énekes -- a határon túlról: Erdélyből, a Felvidékről, a Mura-vidékről és a Drávaszögből.
Ezután kerül sor az elismerések átadására.
Az idén második alkalommal kiosztásra kerülő Magyar Életfa-díjat a Művelődési Szövetség elnöksége egyhangú döntésével négy olyan személynek ítélte oda, akiknek tevékenysége meghatározó módon beépült a délvidéki magyar kultúra és közművelődés múltjába és jelenébe:
Fejes György színművész Tordáról került 1946-ban a szabadkai Népszínházhoz, kerek két évtizeden át rengeteget játszott ott. 1966-ban az újvidéki Rádiószínházhoz szerződött, 1973-tól, az Újvidéki Színház megalakulásától kezdve pedig itt is játszott -- a kritika számos bravúros alakítását jegyezte. 1986-ban az Újvidéki Színházhoz szerződött, innen ment nyugdíjba.
Király Ernő néprajzkutatóként akkor fogott népdalkincsünk felkutatásához, számbavételéhez, amikor ez még kevesek ügye volt, zenei szerkesztőként szóval és tettel támogatta a citerások szerveződését (ő indította el a Durindó-mozgalmat), zeneszerzőként pedig koncertpódiumra vitte zenei kincsünket. Zenekari és kórusműveit nagynevű együttesek játsszák Európa- és világszerte.
Kódé Károly péterrévei művelődésszervező a helybeli Tisza Népi Együttes megteremtésében és (immár negyedszázados) működtetésében szerzett múlhatatlan érdemeket. Irányítása alatt neves együttesek cseperedtek fel, amelyek ma szívesen látott részvevői a hazai és nemzetközi kulturális szemléknek, találkozóknak.
Dr. Szeli István zentai születésű akadémikusunk pályakezdő pedagógus kora óta szolgálja kultúránkat élőszóval és tollal. Tanított a zentai gimnáziumban és az újvidéki tanítóképzőben, volt újságíró, járási tanfelügyelő és tartományi pedagógiai tanácsos is, de a legtöbbet egyetemi tanárként és szakíróként tette nyelvünkért, kultúránkért, amit rangos elismerések (Híd Irodalmi Díj, Szenteleky Kornél Irodalmi Díj, Életmű Díj) fémjeleznek.
Az ünnepi műsor keretében kerül átadásra a Művelődési Szövetség elnöksége által az idén alapított elismerés is két olyan embernek, akik az elmúlt évek során sokat tettek a délvidéki magyar kultúra érdekében. A Szövetség arany plakettjével tünteti ki az Elnökség Pomogáts Bélát, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága -- Anyanyelvi Konferencia elnökét, a Szövetség plakettjével pedig Szilaveczky Csillát, a Magyar Kultúra Alapítvány titkárát.