Kaszab Róbert vette át a belgrádi Collegium Hungaricum vezetését a közelmúltban. A fiatal diplomata számára nem ismeretlen sem a szerb főváros, sem a bölcsészgondolkodás, így dinamizmusa és lendülete mellett érdeklődése, helyismerete is segíti majd az előtte álló négyéves munkát.
* Korábban Magyarország belgrádi nagykövetségén dolgozott. Miben más ez a munka, mint az? Könnyebb vagy nehezebb?
— Megtiszteltetés számomra, hogy Belgrádban vezethetek egy kulturális intézményt. Magyarország és Szerbia között sosem voltak ilyen jók a kapcsolatok, és ez alkalmat ad arra, hogy a kulturális és társadalmi kapcsolatokat is erősítsük. Biztos vagyok abban, hogy tudunk új hidakat építeni a két ország közé a kultúra révén, és meg tudjuk szólítani a szerbiai közönséget izgalmas magyar kulturális tartalmakkal. Korábbi tapasztalataim során megismertem és megszerettem a várost, az országot, ami nagy segítség lesz számomra. A sok ismerős hely és jó kapcsolat fontos építőköve a munkámnak, illetve már van egy kialakult képem az országról. Tény, hogy a nagykövetségen végzett tevékenység stílusában és a napi ritmusában más volt, de a kulturális terület izgalmas, kreatív és sokszínű lehetőségeket tartogat. A különbségek ellenére nem tudom azt mondani, hogy az egyik könnyebb, mint a másik, talán jobb úgy fogalmazni, hogy a kulturális terület másfajta képességeket és jártasságot kíván. Bízom benne, hogy ebben a közegben is helyt tudok állni. Eddigi tapasztalataim nagyon pozitívak.
* Kilenc éve hozták létre a belgrádi Collegium Hungaricumot. Milyen most az intézmény? Milyenné alakították elődei?
— Röviden: egy jól működő és bejáratott helyre érkeztem. A kollégák régóta dolgoznak kulturális programokkal, így sok mindenben hasznos segítséget kaptam a kezdetektől. A központi helyen lévő és kiválóan felszerelt Collegium Hungaricum Belgrádban minden szempontból ideális hely a magyar kultúra bemutatására. Sok érdekes program volt eddig is, például tematikus magyar napok a városban, és elődeim a legtöbb művészeti ág képviselőjét megszólították. A korábbi ittlétem során az előző igazgatóval, Szentgyörgyi Klárával is jó kapcsolatban voltam, aki sokat segített a felkészülés során. A tervekről már korábban egyeztettünk, így az átmenet sokkal könnyebb volt számomra. Az intézet nagyon sok lehetőséget rejt magában, igyekszem ezeket mind kihasználni.
* Milyenné szeretné alakítani?
— Több mint három hónapja tartózkodom az intézetben, ez idő alatt csak a legfontosabb dolgokat tudtam átnézni. Ami a változtatásokat illeti, úgy vélem, nagy átalakításokra nincs szükség, mert jó alapokon nyugszik a működés. Ami a terveket illeti, szeretnénk minden korosztályt megszólítani, a gyerekektől kezdve a fiatalokon át az idősekig. Magyarokat és szerbeket egyaránt. A legfontosabb az lenne, hogy új barátságok is szövődjenek, illetve a szerb közönség megismerkedjen a kultúránkkal és szokásainkkal. Fejleszteni kívánom az intézet könyvtárát is, ahol minden, magyar nyelven olvasni tudó vagy tanulni akaró személy találhat magának szórakoztató tartalmat. Készülünk majd szerb fordításokkal is a már meglévők mellé. Ez egy hosszú, de annál izgalmasabb feladatnak ígérkezik, de a cél az, hogy a mandátumom végére egy sokkötetes könyvtár legyen az épületben. Szintén nagy figyelmet szeretnék fordítani az intézet külső megjelenésére is, remélem, a változtatások majd elnyerik a közönség tetszését. A pontos részletek legyenek egyelőre meglepetések, de a munkát már megkezdtük.
* Melyek a hosszú távú tervei, milyen programokra számíthatunk, és kiknek szólnak majd ezek?
— Azt szeretném, hogy az intézet egy vidám, nyitott és befogadó hely legyen, ahol mindenki számára izgalmas dolgokat mutatunk a magyar kultúrából. A magyar művészeti ágak gazdagsága páratlan és lenyűgöző, ezt szeretném minél szélesebb körben megosztani a szerb társadalommal. Ezeket az értékeket tervezem a munkám által is közvetíteni. Nagy hangsúlyt szeretnék helyezni arra, hogy elbűvöljük a közönséget, illetve megmutassuk, hogy hasznos és érdemes Magyarországgal foglalkozni. Ha minden jól alakul, akkor egy aktív és dinamikus művészeti közeg fog körülvenni bennünket. Ezenfelül az intézetet közösségi hellyé fejleszteném, ahol az itt élő magyarság, de a magyarság iránt érdeklődők is megtalálják a számításukat. Lesznek koncertek, kiállítások, előadások, gasztronómia, családi és gyerekprogramok, kortárs és hagyományos művészet, valamint időnként különleges rendezvényekkel is készülünk majd. A tervek mögött három alapelgondolás szerepel. Bemutatunk hagyományos projektumokat, tehát magyar művészek munkáját hozzuk Belgrádba, ahol minden érdeklődőt szívesen látunk. Ha van rá lehetőség, ezeket úgy szervezzük, hogy a szerb művészek együtt lépjenek fel a magyar előadókkal, legyen kapcsolódási pont a két kultúra között. A következő megközelítés lényege, hogy projektalapon, közös munkával alkotunk új dolgokat. A mögöttes cél, hogy a magyar és a szerb művészek megismerjék egymást, közös munka révén felfedezzék az egymásban rejlő értékeket. Végül, de nem utolsósorban a közösségépítéssel is foglalkoznunk kell. Egy kulturális központ egyúttal közösségi tér is, ahol lehet találkozni és ismerkedni egymással. Ennek közvetítő közege a kultúra és a nyelv. Szeretnénk magyar nyelven családi és gyerekprogramokat, filmvetítéseket és kvízesteket is tartani. Ezt a célt szolgálja a könyvtár fejlesztése is.
* Szereti Belgrádot? Milyen városnak tartja? Hogyan tud ehhez hozzátenni a Collegium Hungaricum?
— Mivel régóta élek itt — és még fogok is —, volt alkalmam megszeretni a várost. Belgrádban az az izgalmas, hogy az igazán érdekes arcát csak nehezen mutatja meg, keresni kell és kutatni, egyik útikönyv sem kínálja tálcán a megoldást. Sok mindenben emlékeztet Budapestre, de a hangulat egyértelműen más, a város lüktet, lelke van. Ez még akkor is eszembe jut, amikor éppen a dugóban állok, mert akkor is van valami, amit észre lehet venni. Észre kell venni az apró dolgokat! Szerintem ez a titka. Azáltal, hogy a Collegium Hungaricumban dolgozom, el tudok merülni a város kulturális életében. Rengeteg érdekes embert ismertem meg eddig is, csak jó élményeim vannak, és remélem, ez így fog folytatódni. A kultúrával való foglalkozás azért is érdekes, mert sokszor beléphet az ember a színfalak mögé, és megtanulhatja, hogyan készül egy koncert vagy színdarab, milyen egy táncpróba vagy előadás tervezése. Személy szerint ezt nagyon élvezem, és örülök, hogy ebben a közegben járhatok.
* Az interjú végén ajánljunk néhány programot a közeljövőre. Az idei évben mi várható önöknél?
— A következő napokban a közösségépítésre szeretnénk koncentrálni. November 11-én a családoké a főszerep. Magyar nyelven tartunk egy családi napot, ahová három—kilenc éves gyerekeket várunk, akikkel magyar gyerekdalokat, meséket és csoportos játékokat ismertetünk meg. Lesz még novemberben egy könyvbemutatónk, Marko Čudić hozza el a Mundus Hungaricust, illetve november 25-én lép fel Belgrádban a Terra Produkció tánctársulata. Továbbá a filmgyártás magyar úttörőjével, Adolf Zukorral is megismerkedhet a közönség egy előadás-sorozat keretében Belgrádban és Újvidéken. Az év végére pedig egy páratlan üvegművészeti kiállítással készülünk, mely a Velencei Biennálét is megjárta. A tárlatot a Belgrádi Iparművészeti Múzeumban láthatják majd az érdeklődők december 15-étől. Kövessék a Facebook- és az Instagram-oldalunkat, ahol mindenről tájékoztatást adunk!
