A MÁSODIK GYŐZELEM. Alig néhány hónap leforgása alatt a hatalom immár második alkalommal kénytelen meghátrálni, s elállni az eredeti elképzeléseitől. A közvélemény nyomására Vojislav Koštunica kormányfő kénytelen volt meneszteni az oktatási minisztert, dr. Ljiljana Èoliæot. Igaz, a szeszélyes miniszter asszony -- aki önhatalmúan törölte a nyolcadikos tantervből Darwin evolúcióelméletének a tanítását, s eltanácsolta az elsősöket a számítógép elől, mert az ,,sugárzik stb. -- maga nyújtotta be a lemondását, de a napnál is világosabb, hogy lemondatták, mert intézkedéseivel a végsőkig irritálta a közvéleményt. Olyannyira, hogy még a külföldi sajtó is foglalkozott a szerbiai oktatási miniszter ,,világra szóló elképzeléseivel.
Szerbia polgárai a múlt héten újabb győzelmet nyugtázhattak, ezen az őszön immár a másodikat. A közvélemény heves reagálására a szerbiai parlamentben a képviselők többsége elállt attól a szándékától, hogy privilégiumokat szavazzon meg magának. Olyan törvényt akartak ugyanis hozni, melynek értelmében a parlamenti képviselő kedvezménnyel vonulhatna nyugdíjba -- 20 szolgálat évvel, 50 éves korában! A fizetése pedig 60 000 és 190 000 dinár között alakulna. A botrányos javaslatot a 250 képviselőt számláló parlamentben nem kevesebb, mint 204 ,,honatya támogatta, közöttük a kormányfő SZDP-je s Szerbia elnökének DP-je is. Aztán, hogy elindult a lavina, s a nép a sajtó révén alaposan odamondogatott az úrelvtársaknak - akik úgy tesznek, mintha nem is a szegénység és a munkanélküliség Szerbiájában élnének -, a pártok szép lassan kihátráltak a javaslatot támogatók sorfalából. A kiváltságokat biztosító törvényjavaslatot elítélte Szerbia elnöke, Boris Tadiæ, majd a kormáynfő, Vojislav Koštunica is. (Az utóbbiról kiderült, hogy legendás tájékozatlansága nem ismer határokat -- az SZDP frakcióvezetője legalábbis azt nyilatkozta, hogy az inkriminált törvényjavaslatról a főnökük nem is tudott...) Nos, a múlt csütörtökön Predrag Markoviæ, a szerbiai parlament elnöke bejelentette: a képviselők többsége támogatja azokat a módosítási javaslatokat, amelyek a képviselőházról szóló törvényjavaslatban törlik a képviselők kedvezményeire vonatkozó vitás rendelkezéseket. Elmondta, hogy a képviselők ugyanolyan feltételekkel vonulhatnak majd nyugdíjba, mint a többi polgár, a fizetésük elszámolási alapja pedig a szerbiai nettó átlagkereset lesz.
Nem volt hiába, valahogy így működik a nép a civilizált társadalmakban, a polgári demokráciákban: a szónak, a nyilvánosságnak ereje van. Szerbia polgárai tehát tanulni kezdik ezeket a játékszabályokat, s most okkal-joggal örülhetnének a sikernek (immár a másodiknak). Sajnos azonban az örömbe üröm is vegyül. Az idő alatt, amíg mi a szerb parlament képviselőinek a kapzsisága ellen ágáltunk, addig az államközösség parlamentje szép csendesen megszavazta magának a fizetésemelést. A nem működő államközösség nem működő parlamentjében a képviselő és a parlament alkalmazottjának a fizetése 52 000 dinár, ehhez hozzá kell adni a szolgálati időt, meg a különböző kiegészítéseket, így a fizetések 70 000 dinár körül alakulnak. Igaz, hogy a 190 000-hez viszonyítva ez nem sok, de ahhoz képest, hogy Szerbia és Montenegró parlamentje inkább fikció, mint működő testület, ez a hetvenezer igazán szép fizetség a semmiért.
A TOPÈIDERI TALÁNY. Másfél hónapja foglalkoztatja a közvéleményt két sorkatona titokzatos halála. Mint ismeretes, október 5-én Belgrádban, a topèideri kaszárnyában életét vesztette Dragan Jakovljeviæ és Dražen Milovanoviæ. Az első közlemény úgy szólt, hogy a két őrségen levő fiatalember ismeretlen okokból egymást lőtte (20-20 golyóról van szó), s amelyikük kioltotta a másik életét, az önkezével végzett magával. Azért ez a csúnya, nyakatekert és fölöttébb tapintatlan megfogalmazás, mert a katonaság előbb az egyik fiatalembert nevezte meg, hogy ,,tettét látva öngyilkos lett, az utólagosan kinevezett katonai vizsgálóbizottság pedig, állítólag, a másikat! Borzasztó. Kegyetlenül megviseli a gyászoló szülőket, sokkolja a közvéleményt. És kétségbe ejt minden szülőt, aki -- annyi év háborúzás után -- végre úgy gondolhatta, hogy nyugodt szívvel engedheti el katonának a gyerekét, s lám, onnan a fiúkat koporsóban küldik haza. Az élet fintora, hogy az a katonaság, amely elvesztett négy háborút, s eltemetett három Jugoszláviát, Szerbiában mind ez ideig olyan intézménynek számított, amelyben a polgároknak a legnagyobb bizodalma volt! Minden szerbiai közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a polgárok többségének szemében a katonaság a bizalom bajnoka. Október 5-e, a két sorkatona tragikus halála óta ez a helyzet is változni létszik: óriásit zuhant a katonaság megítélése azon a bizonyos népszerűségi grafikonon.
A két fiatalember halálával kapcsolatban túl sok a talány. A sajtóban napvilágot láttak olyan utalások, hogy mindkettőjükkel egy harmadik személy végzett. Mégpedig azért, mert olyasmit láttak, amit nem lett volna szabad látniuk: azt, hogy a topèideri föld alatti erődítményben háborús bűnökkel vádolt, Hága által keresett személy bujkál (nyilván a katonai vezetés tudtával). A sajtó cikkezésére s megint csak a közvélemény nyomására a hatalom független vizsgálóbizottságot alakított (Božo Preleviæ az elnöke), ugyanakkor a katonaság is külön bizottságot nevezett ki az ügy földerítésére. A katonai vizsgálóbizottság azt ígérte, hogy pénteken nyilvánosságra hozza a vizsgálat eredményeit. A független bizottság elnökének a kijelentéséből is arra lehetett következtetni, hogy a hét végéig többet tudunk. Erre azonban lapzártáig nem került sor. Az államközösség elnökének, Svetozar Maroviænak a követelésére elhalasztották a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács ülését. Hírek szerint azért, mert a két bizottság eltérő megállapításra jutott, s nincs kizárva, hogy külföldi vizsgálószervekre bízzák a teljes igazság kiderítését.
MEGFIGYELŐ MISSZIÓ VAJDASÁGBAN. A tartományi kormány képviselői szombaton fogadták az Európa Tanács megfigyelő missziójának tagjait. Jean Louis Luorens küldöttségvezetőt és a delegáció valamennyi tagját elsősorben az etnikumok, a nemzetek közötti viszonyok, Szerbia készülő alkotmánya és Vajdaság helyzetének a rendezése érdekelte, illetve az, hogy Szerbia és Montenegró mennyire teljesíti a vállalt kötelezettségeket, miután tavaly az ET tagja lett. ,,A Vajdaságban történt incidensekre, szélsőséges kilengésekre vonatkozó kérdéseikre elmondtam, hogy gyakorlatilag kétféle Szerbia és kétféle Vajdaság létezik: egy európai Szerbia, egy európai Vajdaság, és ezzel szemben egy neonacionalista, negatív értelemben vett ultrakonzervatív Szerbia és Vajdaság - nyilatkozta a megbeszélés után EGERESI Sándor, a tartományi parlament alelnöke. - A nemzeti türelmetlenség ebben az országban húsz évvel ezelőtt is jelen volt, csak akkor nem így nevezték... A nemzeti türelmetlenség a miloševiæi időben mindinkább elharapódzott, mert minden emberi és kisebbségi jogi törvényt háttérbe szorítottak az országban. Vajdaságban tetézte a gondokat a több mint 400 000 menekült, akiket főleg a többnemzetiségű településekre irányítottak... Luorens misszióvezető elfogadta a megelőzésre, az állami intézmények, elsősorban a rendőrség, a bíróság hatékonyságára, tevékenységének erősítésére, az oktatásra vonatkozó javaslataimat. Elmondtam azt is, hogy a változások üteme jórészt Szerbia, Vajdaság további demokratizálódásának folyamatától és a decentralizációtól függ.'