
A hajdani Maria Theresiopolis, vagyis a délvidéki Szabadka jeles írója költője, újságírója…, a kereken 140 évvel ezelőtt született Kosztolányi Dezső mégis feltette annak idején a kérdést: Akarsz-e játszani? A kérdést, melyből aztán nemcsak papírra vetett költemény lett, de idővel szívmelengető dallamok is rendeltettek melléje a Kaláka együttes jóvoltából… S sorolhatnánk!
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” (George Bernard Shaw aláírása)
Legutóbb (jelen esztendő kikelet havának utolsó vasárnapján /március 30-án/, annak is kora délutáni óráiban) a már többször is citált budapest-belvárosi közösségépítő és kulturális központban, az S4-ben hangzott el ezen invitáció. Egy ízig-vérig profi zenés-verses színházi összeállítás. Kosztolányi Dezső születésnapja alkalmából, annak lírai és prózai szövegeinek felhasználásával.
Hajnali részegség, Halotti beszéd, egy novella, némi játék. Játék a nyelvvel, játék egy bábbal, játék kortárs zenével. Fuvolával, hárfával, ütőhangszerekkel. A trupp a „születésnapos” jól és kevésbé ismert műveiből válogatott, majd ezt eggyé kovácsolva egy játékos találkozó keretében kalauzolta végig a nézőket. Életen és halálon. Generációkon. Szülő–gyermek viszonyon. Háborún és vágyott békén. Emberi és létkérdéseken.
A helyszínen látottak, hallottak és megtapasztaltak alapján, mellőzve mindennemű személyeskedő részrehajlóságot, úgy érzem, ezt az összeállítást nemcsak főben járó bűn lett volna kihagynunk, de legalább ugyanilyen súlyos vétek is lenne a továbbiakban minél több embernek nem bemutatni! Változatlanul közös játékra invitálva. Ideértve Kosztolányi szülővárosának közösségét is. Helyszínileg odaát, a rőt adminisztratív (el)választóvonal túlsó oldalán…
A Budapest V. kerülete Belváros — Lipótváros Önkormányzatának támogatásával megvalósuló rendezvény stáblistája az alábbi volt: Nizsai Dániel — színművész, bábszínész (bábterv és -kivitelezés); Vámosi-Nagy Zsuzsa — fuvola, altfuvola; Szilágyi Kinga Katinka — hárfa; Herboly László — ütőhangszerek. Zene: Dobszay-Meskó Ilona; elektronikus zene: Winkler Balázs; dramaturg: Mátrai Diána Eszter. Rendezte: Harangi Mária.
Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművész és Szilágyi Kinga Katinka hárfaművész 2009-ben alapították fuvola-hárfa duójukat, és az azóta eltelt bő évtized alatt számos sikeres koncertévadot tudhatnak maguk mögött. 2022-ben elnyerték a Magyar Művészeti Akadémia rangos, hároméves zeneművészeti ösztöndíját, melynek segítségével nem pusztán a koncertsorozatukat folytatják, de a társművészetek bevonásával újabb, közös terveiket is megvalósítják. Ezek közül az egyik az a Kosztolányi zenész-verses-színházi est, melyen a nyugatos költők első nemzedékéhez tartozó Kosztolányi Dezső művészetét állítják középpontba egy színművésszel és egy ütőhangszeres művésszel kiegészülve, dramaturgiai és rendezői segítséggel. A Kosztolányi-produkcióba a kortárs magyar zeneszerzők (Dobszay-Meskó Ilona és Winkler Balázs) külön erre az alkalomra szerzett, új kompozícióit is implementálták.
Fotóink a helyszínen készültek.
Fényképezte: Martinek Imre