A természetet unokáinktól kaptuk kölcsön - hangzik a jól ismert közhely, de vajon az emberiség fel tudja-e valaha fogni ennek a mondatnak az értelmét és fontosságát? A héten, június 5-én a környezetvédelmi világnapot ünnepeljük. Mit jelent tehát a szó, és mit jelent számunkra a környezetvédelem? A héten ennek jártunk utána.
Dr. CSIZMÁR Oszkár, a szabadkai Mária, az egyház anyja templom káplánja, latintanár:
- A katolikus tanítás szempontjából a környezetvédelem a teremtett világ emberre bízott részének megőrzését célzó intézkedések összességét jelenti. A környezetvédelem mint tudomány újkori keletű. Létrejöttét az ipari forradalom okozta természetszennyezés és katasztrófák következményeire való erkölcsi reflexió alapozta meg. Az ókori ember számára nem volt kérdés a teremtett világ megbecsülése és értékelése. Önmagát és a világot, amelyben élt, Isten ajándékának tekintette, illetve ha pogány volt, akkor az istenek által vagy az istenek testéből létrehozott szakrális valóságnak. Mindkét esetben az ember és környezete a sacrum fönnhatósága alá tartozott. Itt alapvetően csak a Szentírás tanítására összpontosítunk, mely az ember világára vonatkozólag világos. A Teremtés könyvében, a 2,15-ben ezt olvashatjuk: ,,Fogta az Úristen az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.' A teremtett világ művelése és őrzése tehát az ember Istentől ráruházott feladata és kötelessége. Ez magában foglalja a világnak mint ajándéknak a tiszteletét, ápolását és védelmét. Ezért az ember nem bánhat vele kénye-kedve szerint, tiszteletben kell tartania a természet törvényszerűségeit és az élővilág rendjét. A természet kizsákmányolása, az élővilág gátlástalan pusztítása és szennyezése a Teremtőt is sérti. A világnak mint kizsákmányolni való dolognak a szemlélete a kapitalizmus vérszopó formáira vezethető vissza. A kapitalizmus mint ideológia az újkori vallási mozgalmak szüleménye, melyek a vallást és annak erkölcsi követelményeit elválasztották egymástól. Ez pedig lehetővé tette a vallás száműzését a társadalom külsőleg érzékelhető szféráiból. Így jött létre az a tudathasadás, amely oly mértékben elválasztotta a vallást a társadalomtól, hogy az egyiknek semmilyen kihatása sem volt a másikra. Ez a hiátus azt eredményezte, hogy a világot egyre inkább egy mindentől független immanens valóságként kezelték, és olyasvalaminek tartották, amivel az ember kénye-kedve szerint bánhat. Ezt a pozitivista világszemléletet csak fokozta az ipari találmányok, a tudományos felfedezések és a technokrácia megjelenése által kiváltott eufória, mely az emberi lét egyetlen elfogadható igazságává a haladást tette meg. Világos, hogy a istenkérdés eme megkerülése vezetett a világ kizsákmányolásához és a teremtés megbecstelenítéséhez. Az ember és a természet közötti ősi egybetartozást felváltotta az elidegenedés és a művilág kialakítása. A természet, amely a Teremtő jóságának kinyilatkoztatása, egyre messzebb kerül az embertől, aki immár egy olyan művilágba születik bele, amelyben az emberi szenny eltakarja az ősi rend és harmónia transzcendens szépségét. A környezetvédelem akkor lesz hatékony, ha az ember ráébred a teremtett világ iránti felelősségére. Ez pedig olyan erkölcsi kategória, amelyet a pozitivista, materialista világkép nem tud megadni.
PRÓKA Anna szabadkai háziasszony:
- Nem vigyázunk sem a természetre, sem a környezetünkre. Ha végigsétálunk a sportcsarnok melletti sétaerdőben, szinte mindenütt szemetet lehet látni, még a padok mellet is. Az embernek azon nyomban elmegy a kedve ezektől a sétálgatásoktól. Rettenetesen zavar az a sok szemét, ami körülvesz. Amikor fiatal voltam, más volt a helyzet, a sétaerdő is másképp nézett ki. Azokban az időkben sok energiát fordítottunk környezetünk tisztán tartására. Ez sajnos ma nem jellemző. Úgy gondolom, az iskolákban nem foglalkoznak eleget a fiatalok ilyen irányú nevelésével, vagyis ebből a szempontból fiataljaink neveletlenek. Sokan a következőt hozzák fel kifogásnak: ahhoz, hogy városunk tisztább legyen, több pénzre volna szükség. Véleményem szerint a dolgot nem ebből az irányból kellene megközelíteni, szerintem az emberek viselkedésén kellene változtatni. Biztos vagyok benne, hogy ha jobban vigyáznánk környezetünkre, kevesebb pénzt kellene fordítani a védelmére. Fiataljaink neveletlensége mellett a másik gondot abban látom, hogy nagyon megváltozott Szabadka lakosságának az összetétele. Más kultúráknál nem biztos, hogy hagyomány a környezetvédelem.
BAGI ELVIRA magyarkanizsai lakos:
- Azon a véleményen vagyok, hogy amíg az embernek a saját háza táján tisztaság van, addig a környezetünkkel sem lehet nagyobb baj. A mi utcánk tisztaságára közös erővel ügyelünk, ha arra kerül sor, akkor minden szomszéd kiveszi részét a munkából. Véleményem szerint a jövőben nagy gondot okoz majd azok a sok kidobott műanyag üveg, papír és egyéb hulladék, amelyeknek lebomlási ideje több ezer év. A szelektív hulladékgyűjtés híve vagyok. Ha hamarosan nem találnak az illetékesek erre a problémára megoldást, ötven év múlva nagy gondban lehetünk. Mi a családban próbálunk ügyelni ezekre a dolgokra, de sajnos nem sokat tehetünk, addig, amíg ez meg nem oldódik városi szinten is.
SZEMERI József szabadkai nyugdíjas:
- Nem vagyok megelégedve a szabadkai környezetvédelemmel. Szerintem abból a pénzből, amit beszednek az illetékesek jobban is lehetne gazdálkodni. Sokat jártam külföldre, így van összehasonlítási alapom. Azt kell mondanom, hogy Szabadka más nyugati városokhoz viszonyítva egy igen koszos település. Nyugaton sokkal többet fordítanak a környezetvédelemre, és az emberek is másképp viszonyulnak a dologhoz. A városrészben, ahol jelenleg lakom, még a csatornahálózat sincs kiépítve. Van egy nagyobbacska kertem - 1500 négyzetméter -, melyre négyszáz százalékos lecsapolási járulékot fizettem, de amikor bajban voltam, és szükségem lett volna minden támogatásra, semmi segítséget nem kaptam.
ZSIGA Melinda szabadkai fodrász:
- Jobban oda kellene figyelnünk környezetünkre. Véleményem szerint minden téren nagy hiányosságok tapasztalhatók, talán itt is a nagy pénzhiányt lehet okolni mindenért. A szelektív hulladékgyűjtést is végre meg kellene oldani. Nem tartom okos dolognak, hogy minden egy helyre kerül, hiszen ezzel nagymértékbe szennyezzük a környezetünket. Világméretekben gondolkozva a növekvő fakitermelést az óceánok folyamatos és egyre intenzívebb szennyezését tartom nagy problémának. Az őserdők megsemmisítésével az emberiség saját magát ítéli halálra.