Körkép
Kópé hagyatékából
2004.10.06.
LIX. évf. 40. szám
Most aztán csakugyan és viszont! A menetrendszerű ,,kinőni ebből meg abból” között végre találtam egy igazgyöngy-szemet is.Gyorsan mondom, míg el nem felejtem!Íme a mondat teljes szépségében:,,KINŐNI AZ ÜLÉSEZÉSEKBŐL!”Ezt olvasva én tüstént jázmin lettem. (Tapsikolok!) Már csak azért is...
Most aztán csakugyan és viszont!
A menetrendszerű ,,kinőni ebből meg abból” között végre találtam egy igazgyöngy-szemet is.
Gyorsan mondom, míg el nem felejtem!
Íme a mondat teljes szépségében:
,,KINŐNI AZ ÜLÉSEZÉSEKBŐL!”
Ezt olvasva én tüstént jázmin lettem. (Tapsikolok!)
Már csak azért is, mert néhány ,,ez-és-ez”-ekből már nagy nehezen kifeszelegtünk, de az ülésre ez nem áll. Több van, mint valaha. (Elkopik az ember valag-ha!)
Akármi nagy munka előtt állunk, harsan a jelszó:
,,Also, üljünk le, emberek, beszéljük meg eztet!”
S míg minden szinten szinte minden véleményt meg nem hallgattunk, addig egy tapodtat se! (Aztán meg már minek?!)
Sok beszédnek sok a jegyzőkönyve.
,,Tetteket!”-- kiáltjuk majd minden összejövetelen.
De ki ér itt rá dolgozni, mikor talpalni kell hóna alatt egy rakás slitty-slotty stílusban megírt anyaggal, egyik ülésteremből a másikba.
Nincs olyan polgára ennek a tejjel-mézzel, kampányszerű megoldásokkal folyó életünknek, akit valahová be nem választottak valaminek. Akiben már annyi tehetség van, mint egy növendék pigmeusban, azt már fellelik, és kooptálják, s kap egy akkora feladatot, hogy attól koldul.
Egyszerűen dolgozni csak pihentszerűen lehet. Egyesek ezt úgy oldják meg, hogy kialusszák magukat az üléseken.
Jól van ez így?
Jól a fenét!
Akkor hát -- irány a k i n ö v é s!
De hogyan fogjunk hozzá?
Hát legelőször is összehívunk egy&
A menetrendszerű ,,kinőni ebből meg abból” között végre találtam egy igazgyöngy-szemet is.
Gyorsan mondom, míg el nem felejtem!
Íme a mondat teljes szépségében:
,,KINŐNI AZ ÜLÉSEZÉSEKBŐL!”
Ezt olvasva én tüstént jázmin lettem. (Tapsikolok!)
Már csak azért is, mert néhány ,,ez-és-ez”-ekből már nagy nehezen kifeszelegtünk, de az ülésre ez nem áll. Több van, mint valaha. (Elkopik az ember valag-ha!)
Akármi nagy munka előtt állunk, harsan a jelszó:
,,Also, üljünk le, emberek, beszéljük meg eztet!”
S míg minden szinten szinte minden véleményt meg nem hallgattunk, addig egy tapodtat se! (Aztán meg már minek?!)
Sok beszédnek sok a jegyzőkönyve.
,,Tetteket!”-- kiáltjuk majd minden összejövetelen.
De ki ér itt rá dolgozni, mikor talpalni kell hóna alatt egy rakás slitty-slotty stílusban megírt anyaggal, egyik ülésteremből a másikba.
Nincs olyan polgára ennek a tejjel-mézzel, kampányszerű megoldásokkal folyó életünknek, akit valahová be nem választottak valaminek. Akiben már annyi tehetség van, mint egy növendék pigmeusban, azt már fellelik, és kooptálják, s kap egy akkora feladatot, hogy attól koldul.
Egyszerűen dolgozni csak pihentszerűen lehet. Egyesek ezt úgy oldják meg, hogy kialusszák magukat az üléseken.
Jól van ez így?
Jól a fenét!
Akkor hát -- irány a k i n ö v é s!
De hogyan fogjunk hozzá?
Hát legelőször is összehívunk egy&
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
