Istennek hála, a felterjesztést megtevőnek (név szerint a csíkszeredai Boros Rezsőnek, aki 2019 szeptemberében került ösztöndíjasként a Délvidékre, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság Petőfi Sándor Programjának keretében) pedig köszönet: néhány évvel ezelőtt a hertelendyfalvi székely varrottasok is bekerül(het)tek a Vajdasági Magyar Értéktár féltve őrzött kincsei közzé.

S hogy mindennek valahol írásos lenyomata is maradhasson az utókornak, a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, valamint a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület közös projektumaként egy fotódokumentációval gazdagon illusztrált könyv is megjelent a közelmúltban. Az al-dunai (hertelendyfalvi/pancsovai) Erős (szül: Györfi) Mária munkásságát, illetve az általa szeretettel és ragaszkodással nemcsak felkarolt, de saját kezűleg gyönyörűen el is készített kézimunkáit bemutató publikáció.

Erős Mária

Az al-dunai székely magyarság mintakincsörökségének gyűjteménye ez, mely „a művelődés és az egyetemes magyar népi díszítőművészet számára is fontos adatokat tartalmaz, és az Andrásfalváról Délvidékre települt magyarság tárgyalkotó népművészeti hagyatékát hivatott továbbéltetni.” Többszörösen is hitelesített tény, e könyv a szép emlékű elődök, Kocsis Antalné és Kunszabó Júlia Székely varrottas minták című, 1974-ben kiadott, 36 mintalapból álló mintakincsére támaszkodik, akárcsak Kemény Lajosné Varga Mária hertelendyfalvi székely varrottasokkal foglalkozó, 2004-ben megjelent könyve is.

A Székely varrottas mintakincsörökség névvel felruházott legújabb kiadvány párhuzamosan szerb és magyar nyelven történő, illetve mgr. Erős Oszkár pancsovai zenepedagógus gitárszólójával, valamint a Pántlika énekcsoport leánkáinak bukovinai népdalcsokrával teljessé tett méltatását magvető havának harmadik vasárnapján tartották meg a pancsovai Petőfiben.

A szakmai monográfiaként is értékelhető mintagyűjtemény 500 példányban került ki a topolyai Pannonia Print nyomdából.

A négyzetrácsba helyezett leszámolható mintarajzok számítógépes előkészítésére Mária fia, Erős Zoltán kapott megbízást, a műszaki szerkesztő Beszédes István volt, a kéziratgondozás feladatát pedig Juhász Gyula, Resóczki Vázsonyi Csilla (a VMMI munkatársa) és Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus, a Zentai Városi Múzeum munkatársa vállalta. Ez utóbbi két hölgy személyesen is jelen volt az esten. A Hagyományok Háza Hálózat vajdasági részlegét Kovács Nádi Karolina képviselte.

A kötetben látható mintarajzok, fényképek, kiállítási dokumentumok nemcsak személyes emlékek, hanem visszatekintések is. A Temes-parti kisváros magyarsága művelődési életének egy szeletkéjére. Egy nem is annyira távoli, a feledés homályába mégis oly könnyen belevigyülő időszakára.

Hagyaték az utánunk jövőknek