A tárlat különlegessége — vallják az alkotók —, hogy szakítva a hagyománnyal a mindenki által ismert életrajz helyett a költő szövegeire, illetve olyan motívumokra épít, amelyek kiemelt helyet foglalnak el a műveiben.  

Kalla Zsuzsa, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese, a kiállítás kurátora kiemelte, Vaderna Gábor irodalomtörténésszel és Prágai Adrienn művészettörténésszel nem Petőfi Sándor kultuszának lerombolására, inkább annak újjáépítésére vállalkoztak. Az összeállítás ezért éppúgy bemutatja a kutatások legfrissebb eredményeit, mint a költő korának képzőművészetét, valamint költeményei hatását és utóéletét is. A közönség — mint az ma már a hasonló rendezvényeken természetes — interaktív részvétellel kerülhet közelebb Petőfi Sándor alakjához. A látvány és a multimédiás pontok szorosan összefűzve jelennek meg az összeállítás képzőművészeti és tárgyi elemeivel. Persze az élmény akkor sem marad el, ha valaki egyszerűen csak bámészkodva, meg-megállva végigsétál a termeken.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

Először szerepelnek állandó kiállítás keretében eredeti kéziratok, melyeket a sérülékenységük miatt háromhavonta cserélnek majd. Ezek a költő könyvei, relikviái és a korszak grafikái mellett a nyitótérben tekinthetőek meg.

A tárlat nagyobbik részében a költő életművéből kiemelt hat témakört ismerhetik meg közelebbről az érdeklődők. A Kötelék az emberi kapcsolatokra, barátságra, bajtársiasságra, szerelemre utal. A Róna a szabadság végtelensége, a haza versekben megformálódó tája, lehetőség a természettel való azonosulásra. Az Otthon a falu és a vidék, de a főváros is. A Rémek a borzongás, a kísértetek, a démonok és a halál motívumai a versekben. Az Áldozat című rész a közéleti és a politikai szerepvállalás, az Erő pedig a forradalmi cselekvés pillanatait idézi.

A szerző felvételei

Nem mindennapi elképzelés az sem, hogy megjelenik előttünk az ismert és az ismeretlen Petőfi is. Habár bizonyára mindenki azt hiszi, hogy mindent tud róla, hiszen tanultuk az iskolában, számos verséből tudunk idézni, jártunk a szülőházánál, sokan a halálának helyszínén is. Mert az tény, hogy ekkora kultusza azóta sem alakult ki egyetlen költőnek sem.

A kiállítással együtt a felújított közönségforgalmi terek és a Károlyi-kerttel egybenyitott múzeum udvara is megnyílt a közönség előtt. Az utóbbi időszakban ugyanis egyszerre folyt a PIM-nek otthont adó Károlyi-palota felújítása és a Petőfi-tárlat létrehozása.

A Költő lenni vagy nem lenni projektum célja, hogy Petőfi szoborrá merevedett alakja helyett a hús-vér költőre és sokszínű életművére irányítsa a figyelmet. Aki megnézi a kiállítást, a már megjelent vélemények és kritikák helyett maga döntse el, hogy ez sikerült-e. Habár én azt hiszem, ehhez egy látogatás nem elegendő. Van időnk visszatérni, hiszen a tárlat egészen 2026 végéig várja az érdeklődőket.