* Létrejöttéről legendákat hallani...
— Az jó. Azért is, mert a legendákat mások költik. És nemcsak azok, akiket a szimpátia vezérel. Lehet, hogy ez a mintegy másfél évtized, ami a zentai Kisvendéglő kockás abroszától, az ötlet kipattanásától elválaszt minket, már elegendő alapot is ad ehhez. Mindenesetre az eltelt tizenegy évben 76 kötet jelent meg; a 14. évfolyamát jegyzi az elektronikus irodalmi folyóirat; küszöbön áll a tizedik irodalmi fesztivál… Nincs pontos statisztikám, de mintegy kétszáz irodalmi estet, közönségtalálkozót tartottunk... Mindezt ugyanakkora infrastruktúrával, mint a kezdet kezdetén. Magyarán főállású munkatárs, állandó működési tér nélkül. De ezt most nem ragozom tovább. Korábban már megtettem elégszer. Ami fontos, hogy a zEtna független produkciója továbbra is alkalmas értékteremtő befektetésre a kultúrában, tehát számítunk a felvilágosult szponzorok támogatására. Persze tudjuk, hogy ennél többre is vihetnénk, de ez legkevésbé a zEtnán és a zEtnát támogató írókon múlik.

* Hogyan épül(t) fel a zEtna Magazin a vulkán alatt webes formája?
— A folyóirat sorozatokból épül fel. Tíz-tizenkét számból áll össze egy-egy évfolyam, tíz-tizenegy magyar és egy-két szerb nyelvűből. Egy sorozat nagyjából olyan, mint egy nyomtatott folyóirat tematikus blokkja vagy száma. A hagyományos folyóirattal szemben a folyamatos lapzárta lehetőséget ad arra, hogy a korábban közölt szövegekre az olvasók a későbbiek során reagálhassanak, tehát mód van interakcióra. Ilyen pl. a szerb—magyar négy- és többkezeseket közlő Makropolisz-sorozat, amely túlélte az összes többit, már 2000 óta zajlik, és anyagából immár két antológiakötet is készült, legutóbb a Figurák után kutat (U potrazi za figurama) című. Az ilyen sorozatok előre kapnak címkét, fix pontokat, amelyeket a bennük szereplő szövegeknek érinteniük kell, az olyanok pedig, amelyek nem ilyen felkérésre készülnek, utólag, a szerzői invenciók alapján szerveződnek valamiféle kontextussá, kiválasztott közös nevezőik mentén. November másodikán veszi kezdetét a zEtna — Magazin a vulkán alatt tizenötödik évfolyama. Ez alkalommal olyan sorozatokat indítunk, amelyek a helymegjelölés művészetét helyezik középpontba, valós és képzelt helyekét, hisz maga a zEtna is egy ilyen képzelt, de már-már valóságos hely, amint a Makropolisz, Zynthanova vagy Ladányi István Eresszája. Remélem, ebben a sorozatban is gazdagabbak leszünk új helyekkel és régi helyek új felfedezéseivel.

* A kiadó prózát, lírát, gyerekverseket, irodalomtörténeti kiadványokat (fordítás)antológiákat jegyez. Hogyan telt el az idei könyvhét, melyek voltak a zEtna újdonságai, és hogyan népszerűsítettétek őket?
— Az idén hat új kötetet vittünk az Ünnepi Könyvhétre. Két esszékötetet — Ladányi István: Eresszai észrevételek, Mikola Gyöngyi: A pillanat küszöbén; Nagy Abonyi Árpád elbeszéléskötetét: Kolumbusz és én; három verseskötetet, közösen a Fiatal Írók Szövetségével — Csík Mónika: Hattyúnyakú, Szegedi-Szabó Béla: Örmény ének és az én Magritte-sziget című kötetemet. Sajnos csak a könyvhét után jutott eszembe, hogy nyaralási ajánlatként is hirdethettem volna ezt az újdonságcsomagot. Így, nyár elején, akár mint egy utazási iroda menedzsere is kínálhattam volna őket: feledhetetlen nyaralási lehetőségek egzotikus helyeken! Fedezze fel a mediterrán Eresszát Ladányi István bedekkerével az útipoggyászban! Lassú tánc forgó csillagok alatt egy tiszai állóhajón Mikola Gyöngyi ajánlásával… Európa hét csodája, lisszaboni kézfogással a végén — Nagy Abonyi Árpád idegenvezetésével! Bácskai madártávlat Csík Mónikával! Jereváni túra Szegedi-Szabóval, vagy tíz nap a cunamivédett Magritte-szigeten… Egyébként valamennyi címszó szerepelt az Ünnepi Könyvhét hivatalos listáján, annak katalógusában. És valamennyi szerző részt vett könyvheti rendezvényeinken Zentán, Szegeden és Budapesten.

* Fekete J. József kritikája szerint a legfrissebb könyvednek, a Magritte-szigetnek a verseiben a drámaszerzői éned is megszólal, mint a „szerepjátszó emberi lét” feletti ítéletmondás, hidegen, mégis harmonikusan, derűsen, ironikusan. Közvetlenebb, ugyanakkor keményebb is vagy ezekben a versekben.
— Nem tudok, nem is akarok szabadulni Montaigne azon megállapításától, hogy két ember egymásnak, önmagának is elegendő színház lehet. A mondat tárgya itt mégsem a színház, hanem az emberi lét egyedülvalósága, a magány színpada. Amikor a Magritte-sziget verseit posztdramatikusnak neveztem el, szintén nem a drámához való viszonyra utaltam, hanem inkább a magánszcénára. Az egymással feleselő szerepek közötti azon feszültségre, amely az identitásmeghatározás lehetetlenségéből, fals kísérletéből ered a végtelen tér–idő perspektívájában. Persze van posztszcenikus tapasztalatom is, nyilván ezek az új szövegek építenek azokra az élményekre, arra a radikalizmusra, amelyet pl. a Szardínia színrevitelekor, a Kosztolányi Színház kivételes kísérleti terében szereztem. Ezek a szövegek azonban most színház utániak, nem akarnak a „deszkára” kitörni, ezek a deszkákat viszik be a vers kísérleti terébe, amelyet nem kötnek az elvont fogalmak tárgyi megjelenítésének technikai lehetőségei, és az a tény sem, hogy a színházi darabot valaki nézi. Ki nézhetné az én Felix Baumgartneremet, az űrugrót, aki az egyik félmondatomban bújik meg, s aki az én forgatókönyvem szerint kiszakad a Föld gravitációs teréből, és felfele zuhan?

* A zEtna alkotóműhely és irodalomközösségi tér is — ha ugyan létezik ilyen manapság. Irodalmi fesztiválok, felolvasási alkalmak várhatóak az idén?
— November 7-étől 9-éig megtartjuk a jubiláris X. Irodalmi Fesztivált. Nagy kihívás lesz a kilencedik fesztivált felülmúlni, a korábbi találkozók legjavát visszaidézni. A fesztiválnak lesznek kísérőrendezvényei is az őszi időszakban, és lesznek „Beszélgetések a vulkán alatt” már a nyár folyamán is, folyóirat-bemutatók a tizenötödik évfolyam ürügyén, helyjelölésekkel. Úgy húsz-harminc rendezvény várható Zentán és a környező városokban, falvakban, megszokott partnereinknél, a könyvtárakban, de olyan új helyeken is, ahová még nem hívtak minket, de most megteszik.

FULL-FRAME VARIÁCIÓ

[…] a szem lustaságának köszönhető;
az összemosódás
plasztikus átmenetet alkot […]

[…] alul apák bőrmicije,
anyakötények,
feljebb kinőtt
bababodyk szállnak […]

[…] azt tanítsd meg gyermekeddel:
ott lenn még, lehet,
egy másik dialektust,
másik nyelvet beszélsz
(beszélsz?) […]

[…] tanuld azt, ott fönn majd,
ahol a film véget ér,
már ha valaha is kifut,
mindenki egy-egy űrugró,
űrugró, aki felfele hull,
akár egy héliumos ballon vagy a zokszó […]

[…] és itt, középen ideiglenesen
csillapított éhség, folyóba esett szomjúság,
langyos napfolt, ami az árnyék
tisztásán átszalad […]

[…] tanítsd azt gyermekeddel
ott lenn még, lehet,
egy más színű rassz vagy,
vagy csak alig emberszabású
majom, egy makkozó disznó,
ászka, jelentés nélküli tárgy […]

[…] tanuld azt, ott fönn majd,
ahol a lajtorja kifut,
áttetsző lehetsz, mint egy lepkeszárny,
egy celluloid hieroglifa
(amelyre felúszó arc tapad, szemek
alul a jéglemezen) […]

[…] tanítsd, hogy amikor ütsz,
magad ütöd (lehetett volna
kíméletesebben eljárni a moábitákkal),
amikor simogatsz, magadat
simogattad meg […]

[…] egy film, egy történéssor
ez az egész, a fény játéka,
és sose lineáris,
a szem lustasága
fűz össze mindent [?]

[…] lehet, minden film egyetlen
full-frame képkocka csupán,
csak a szem vél
mást látni szüntelen…

BESZÉDES ISTVÁN (1961, Zenta): költő, műfordító, szerkesztő, tipográfus, a zEtna kiadó alapító-szerkesztője. 1986-tól 1989-ig művelődésszervező (Ifjúsági Művelődési Központ, Zenta), 1989-től 1991-ig az Új Symposion fő- és felelős szerkesztője, 1991-től 2006-ig újságíró, újságszerkesztő (Hódmezővásárhelyen és Újvidéken). 1988-ban Sinkó-díjban, 1994-ben Móricz Zsigmond-, 2003-ban Benedek Elek-ösztöndíjban, 2011-ben József Attila-díjban és az NKA alkotói támogatásában részesült. Több általa tervezett (zetnás és VMMI-s) kötet nyert el Vajdasági Szép Magyar Könyv díjat.
Négy verseskötet (Kívánja-e a pirosat? Újvidék, 1988; Égviziséta, déli tükör. Zenta, 1997; Messziről Andromeda, Zenta, 2007; Magritte-sziget, Zenta, 2013), egy verses gyermekdrámakötet (Rozsdaszín. Zenta, 2006), és a kisprózákat tartalmazó Napkitörés (Zenta, 2008) szerzője. A következő antológiákban szerepelt: Te-leírt világ (Újvidék, 1987), Verskoncert (Miskolc, 1995), Hosszúfény antológia (Budapest, 2008), Az év versei 2010 (Budapest, 2010), Az év versei 2011 (Budapest, 2011).
Három verses gyermekszínművét — Rozsdaszín ország aranya (2003, rendező Tóth Miklós), Szalmakalap száll... (2004, rendező Lengyel Pál), Gábriel és Gabriella, (2006, rendező Hernyák György) — a szabadkai Gyermekszínház magyar társulata vitte színre. Az Újvidéken megrendezésre kerülő Vajdasági Magyar Drámaíróversenyen több ízben is részt vett. 2009-ben a szegedi Regionális Összművészeti Központ (REÖK) által rendezett I. Regionális Drámaíró Versenyét Szilveszter öreg éjszakáján c. szövegével megnyerte (rendező Andrei Elek). Szardínia című darabját Urbán András rendezésében 2009. április 29-én mutatta be a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház.
Önálló műfordításkötetei: Ritmus trombita meg vokál nélkül; Boško Krstić: Vízöntő (Varga Piroskával, Újvidék, 2002); Citadella.doc — Három négykezes (Zenta, 2003); Boško Krstić: A vadgesztenyék utcájának nyomában (Szabadka, 2007); Horváth Ottó: Olmóba menet (Zenta, 2010); Boško Krstić: Az azúr őrzőinek legendája (Pécs, 2012).