Siflis Zoltán kiváló filmalkotónknak a neve kezdettől fogva kapcsolódik a palicsi filmfesztiválhoz, ő tudja talán a legtöbbet is róla, tehát mint filmes szakembert és mint szelektort is arra kértük, foglalja össze dióhéjban a 16. évet megélt rangos rendezvény fejlődéstörténetét, értékelje helyét az európai filmvilágban s szóljon a bemutatott alkotásokról.
- Noha a tavalyinál mintegy 40%-kal kevesebb pénz jutott erre a célra, azért így is több mint 70 filmet láthatott a közönség, öt helyszínen vetítettük őket, rangos európai filmes szakemberek vállalták a közreműködést akár mint zsűritagok, akár mint szelektorok. A 92-ben a régió filmszemléjeként indult mustra mára, úgy érzem, megtalálta a maga helyét az európai filmfesztiválok ,,mezőny”-ében, a sajátos, más európai fesztiváloktól különböző arculatát, aminek eredményeként nagy elismerés érte: 2003-ban felvették az európai filmfesztiválok tanácsába. Ami azt jelenti, hogy ha még nem is első osztályú, mint pl. a cannes-i vagy a berlini, de a másodosztályú rangfokozat már megilleti.
* Melyek azok a tartalmak, amelyek egyedi jelleget adnak neki?
- Rendszeresen vannak külön programjai. A következők: mivel egy multikulturális városban rendezzük meg, mindig van mustra a kortárs magyar filmekből, emellett minden alakommal kiemeljük valamelyik európai ország filmművészetét. Tavaly az orosz, az idén a finn filmet ismerhette meg a közönség, aztán pár évvel ezelőtt bevezettük a Párhuzamok és ütközések ciklust, amelynek keretében a volt jugoszláv tagköztársaságok filmművészete által szerettük volna föltérképezni azokat a történéseket, amelyek traumát okoznak, hiszen itt együtt élünk, különböző kultúrák, doktrínák, rendszerek ütköznek folyamatosan, és egymásra vagyunk utalva. Ez a ciklus az idén is egyenrangú volt a versenyprogrammal. Továbbá bemutatkozhatnak Palicson azok a fiatal európai alkotók, akik értéket hoztak létre, függetlenül attól, hogy profik-e ebben a szakmában vagy sem. Emellett új programunk az Underground Spirit is, amely a független filmgyártóknak ad teret - ma, amikor tudjuk, hogy az egész világ filmgyártását Hollywood uralja és a nemzeti filmgyártások is nagy gondokkal küzdenek.
* Miről szólnak a mai európai filmek?
- Én arról a mintegy tíz filmről beszélhetek, amit nézőként láttam. Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, akkor azt mondhatom, hogy a filmek, néha a korukat megelőzve, feltárják azokat a társadalmi folyamatokat, a fontos kérdéseket, amelyek az egyszerű embert közvetve vagy közvetlenül érintik. A kisember a nagyvilágban, a történelem, a politika forgatagában - állandó téma. Az elmúlt években és az idén is arról a nagy globális válságról szólt a fesztivál, amelybe az egyszerű, hétköznapi emberek kerülnek. Független attól, hogy a jóléti társadalomban él-e vagy egy olyan anyagi és szociális biztonság nélküli régióban, mint a miénk, a kisember szembetalálja magát a magánnyal, az egyedülléttel. A ''zónán belül” is ugyanez a helyzet, mert egy életet kell a karrierépítésre tenni, és elhanyagolják az emberi kapcsolatokat. Szeretet, szerelem, család nélkül semmit sem ér az élet. Ezek a filmek arra figyelmeztetnek, hogy az egész civilizáció nagy erkölcsi válságba került, a piacgazdasági rendszer, ami vagy száz éve épül, mára összedőlt. Nincs egy új világkép, nem tudjuk megoldani a gazdasági problémákat, a szociális helyzetből adódóan szétszakadnak a tradicionális emberi kapcsolatok, nagyon sokan hamis célokra tették fel az életüket, s a film ezt tükrözi. Ott maradnak az emberek magányosan, sikeresen, karrierrel, csakhogy nem ér az egész semmit. Az emberséget, az örök emberit kellene keresni minden történetben, mert ha azt elveszítjük, a civilizáció szűnik meg. Ellentétben a 30-40 évvel ezelőtti alkotásokkal, amelyek óriási történelmi ütközetekről, háborúkról, külsőségekről szóltak, a mai filmek az emberi lélek szörnyű bugyrait, vívódásait tárják fel. Ezek a filmek elgondolkodtatnak, szembesítenek, kérdéseket tesznek fel, s természetesen nem a művészet feladata, hogy meg is válaszolja őket (habár néha megteszi).
* A fesztivál választéka is attól függ tehát, hogy mivel foglalkoznak a filmek.
- Természetesen. S mivel minden felelős, igényes alkotó ezekkel a témákkal foglalkozik, mert ez a kor imperativusa, ebből lett válogatva is.
* Helyszűke lévén szóljunk csak néhány szót a legjobb filmről.
- Az első díjas román film A legboldogabb lány a világon egy nagyon egyszerű történetet mond el, de ennek alapján nagyon sok országban ráismerhetnek az emberek magukra. Arról van szó, hogy mindenki ma szeretne boldogulni, de erre objektíve nincsen mód. A fiatal lány megkísérti a sikert, mindennel próbálkozik, még szerencsejátékkal is, és mit ád Isten, megnyeri a főnyereményt, egy Daciát, a román nemzeti csodát. å lesz a legboldogabb lány a világon. Aztán minden a visszájára fordul, hiszen az a társadalmi valóság, hogy a család nem tudja magát eltartani, el kell adni a kocsit. Hány tíz- vagy százezer ember néz szembe ezzel?! Formai szempontból nagyon egyszerű a film, de nagyon tisztességesen és nagyon profi módon van megcsinálva. A történet hitelessége az, ami ''működik”.
* Feltűnt, hogy a bemutatott alkotások között alig van olyan, amely ne koprodukcióban készült volna. Miért?
- Ez egy új jelenség, az oka az, hogy a volt nagy európai filmgyártó országokban az állam képtelen fenntartani a nemzeti filmgyártást, nincs elég pénz. A filmgyártásban jelen levő válságot is csak együttműködéssel lehet leküzdeni. De ez a megoldás egy minőségi, tartalmi újdonságot is jelent, hiszen kooperáció csak akkor jöhet létre, ha az adott ország, amely pénzzel beszáll a filmbe, bekerül a rendező és a forgatókönyvíró által elképzelt történetbe. Más szóval már a forgatókönyvírók rákényszerülnek, hogy szembesüljenek a különböző kulturális, vallási és egyéb kérdésekkel, a mai filmek története több országban játszódik, több kultúrát ötvöz, amint az élet sem zajlik csak egyben, a sorsunk függ attól, hogy együtt tudunk-e működni, meg tudjuk-e a másságot érteni.
* Mit mondana a magyar filmek ciklusáról?
- Az itt bemutatottak is specifikusan magyar témák ugyan, de nem különböznek a belgrádi, a bukaresti, a ljubljanai vagy a nyugat-európai átlagpolgárnak a gondjaitól. Hiszen majdnem minden film arról szól, hogy miként lehet az adott helyzetből kitörni, jobbá tenni az életünket. A Márió, a varázsló cselekménye pl. bárhol lejátszódhatna Közép-Kelet-Európában, a lepusztult országban, ahol várjuk a csodát, a beruházót, Máriót, aki hozza a tőkét, munkát ad, erre kiderül, hogy ő is csak haszonra megy, s csak újabb bőrt szeretne lehúzni a szerencsétlen, kiszolgáltatott emberekről. S közben kiderül, hogy a kalandorok mindent elvisznek, szétzúznak, családokat is, s rájövünk, hogy az igazi kaland az, amikor a saját közösségünkben vállaljuk a krisztusi megpróbáltatásokat! Hogy az ember ne prostituálódjon gazdaságilag, érzelmileg, tudnia kell, hogy hol a helye. És fel kell vállalnia.
A versenyprogram legjobb alkotása: A legboldogabb lány a világon - holland-francia-román-japán, rendező: Radu Jude
A legjobb rendező: Pavel Bardin (Russia 88, orosz)
Különdíj: Christophe van Rompaey Moskva, Belgium c. filmje, amelyben kiváló alakítást nyújtott a női főszereplő, Barbara Sarafian. Ugyanez a film kapta meg a FIPRESCI-díjat is.
A Párhuzamok és ütközések ciklusban a legjobb film a Zift c. bolgár alkotás, rendezője: Javor Gardev
Különdíjas a hazai fiatal Marko Novaković: Valaki mégis vár rám c. műve.