A tervezett kormányátalakítás, csakúgy, mint egy esetleges új választás, főként a legnagyobb kormánypárt számára lehet hasznos. A kormányátalakítás szándékát magát kétféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt hogy a Szerb Haladó Párt vezetősége a saját népszerűségét meglovagolva még több hatalmat szeretne, másrészt pedig elterelő hadműveletként értelmezhetjük.
Kockázatok nélküli változtatás
A tervezett kormányátalakítás, csakúgy, mint egy esetleges új választás, főként a legnagyobb kormánypárt számára lehet hasznos. A kormányátalakítás szándékát magát kétféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt hogy a Szerb Haladó Párt vezetősége a saját népszerűségét meglovagolva még több hatalmat szeretne, másrészt pedig elterelő hadműveletként értelmezhetjük.
Sokan úgy vélekednek ugyanis, hogy a kormány újragondolása, vagyis a kormányzati pozíciók újraelosztása nem más, mint az eddigi szerény teljesítmények a palástolása, minthogy az elődeihez hasonlatosan ennek a kormánynak sem sikerült a gazdaság, az egészségügy, az oktatás és az igazságszolgáltatás területén kimagasló eredményeket elérnie, sőt mi több, egyre kilátástalanabb az ország gazdasási helyzete. Persze ez most kevésbé érdekli a szerb haladókat, hiszen történelmi magaslatokban járnak, legalábbis a közvélemény-kutatási adatok tanúsága szerint. Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt elnöke például toronymagasan vezeti a népszerűségi listát. Főbb riválisai, Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt vezetője vagy Dragan Đilas, a Demokrata Párt elnöke jócskán mögötte kullognak. Érthető hát, hogy a haladóknak nincs miért tartaniuk a kormányátalakítástól. Nyugodtan borítékolhatták lemondásukat a főbb tisztségviselők annak reményében, hogy a közeljövőben még nagyobb hatalom összpontosulhat a kezükben. Főként abban az esetben, ha új választások kiírására kerülne sor. Visszatérve a kormányátalakítási tervekhez. A hetek, sőt hónapok óta tartó huzavona valójában a kormányzati kirakattevékenység elméletét támasztja alá. Tekintsük át mégis röviden, hogy honnan indult és hová jutott a kormány!
Az alapfelállás és a kormányátalakítási tervek
A kormányátalakítást megelőző alapfelállás a következő volt: Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt elnöke a kormány gyökeres átalakítását szorgalmazta, a már ismertetett okok miatt. Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke inkább a részleges átalakítás felé hajlott, azaz pártjának pozícióit szerette volna megőrizni és megszilárdítani. Mlađan Dinkić, a Szerbia Egyesült Régiói elnöke pedig nem akarta elfogadni, hogy az általa irányított gazdaságügyi és pénzügyminisztériumot két részre osszák. Miután a haladók és a szocialisták megtartották közgyűlésüket, melyen az esetleges személycserékről, a gazdaságügyi és pénzügyminisztérium kettéosztásáról, illetve egyes miniszterek leváltásáról esett szó, kész helyzet, azaz döntés elé állították a Szerbiai Egyesült Régiók pártjának elnökét. Ha Mlađan Dinkić továbbra is ragaszkodott volna saját tisztségével kapcsolatos elképzeléséhez, akkor könnyen miniszteri rang nélkül maradhatott volna. Dinkić azonban úgy döntött, hogy elfogadja a két nagyobbik kormánypárt elképzelését. Ezáltal a gazdaságügyi és a pénzügyminisztérium a jövőben kettéoszlik, Mlađan Dinkić pedig pénzügyminiszter marad. A gazdaságügyi miniszter személye pedig a közeljövőben válik ismeretessé. De nemcsak a gazdaságügyi minisztériumban, hanem több más minisztériumban is lesznek változások. A kormány tervezett átalakításának tervei szerint négy vagy öt miniszter kerülhet leváltásra, közöttük vannak Alisa Marić (ifjúság és sport), Aleksandar Vučić (védelmi), Goran Knežević (mezőgazdasági, valamint erdészeti és vízgazdálkodási), Bratislav Petković (kultúra és tájékoztatás) és Milutin Mrkonjić (közlekedésügyi) miniszterek. Az új miniszterek személye azonban csak az elkövetkező hetekben válik ismeretessé, az viszont szinte bizonyos, hogy a kormányátalakítás után csökken a miniszteri hivatalok száma, mivel mind a kormányfő, mind a kormányalelnök a 19 tárca helyett 15-öt szeretne. Ily módon, azaz miniszteri személycserékkel szeretnének, ütőképesebb csapatot létrehozni a súlyos gazdasági válság leküzdésére.