A szocializmus valóban belénk nevelte a munka szeretetét, amit - az újgazdagok nagy örömére - például azzal is bizonyítunk, hogy nemcsak minimális bérért vagyunk hajlandók dolgozni, hanem még ingyen is. Az egyik ismert újvidéki, sikeresen magánosított egykori szocialista vállalatban, az új tulajdonos már a kezdet kezdetén két fontos lépést tett: először is elbocsátotta a dolgozók felét, a másik fele pedig dolgozik ugyan, de fizetést hónapok óta nem kap. Ilyesmire a romlott, de úgy látszik, naiv nyugati kapitalisták még nem jöttek rá, itt nálunk viszont még a dolgozók részéről is jó fogadtatásra talált. A magánosított újvidéki gyárban például, amikor az elbocsátott dolgozók tömege az üzem főbejárata előtt tüntetett, a munkában maradtak áttörtek a tömegen, és a nagy fütyülés és pfujozás ellenére, bementek a gyárba dolgozni - ingyen és már hónapok óta fizetés nélkül. Arra még csak nem is gondoltak, hogy odatársuljanak a tiltakozókhoz, és úgy talán még elérnének valamit.
A rendőrök figyelmeztető sztrájkját is az érti meg, aki akarja. A fizetéssel és a keresettel rajtuk kívül még nagyon sokan elégedetlenek, viszont az imént említett újvidéki gyárban még ingyen is hajlandók dolgozni. Lehet, hogy nem a most csendesen sztrájkoló rendőrök dolgoztak a Milošević-rezsim idején, amikor fizetésük nagyobb volt, mint az egyetemi tanároké és a tudományos doktoroké. És akkor éppen ők verték a tüntetőket, tiltakozókat. Most pedig sajnálni kellene őket?
Úgy látszik, ez az állítólag demokratikus rendszer is tudja, hogy a szegény embert könnyebb megfegyelmezni és sakkban tartani. Nagyszerű fegyvere az adminisztráció és a bürokrácia is. Például van gyermekpótlék, de ennek az alig 1500 dináros állami támogatásnak az igénylése olyan komplikált és körülményes, hogy a nagy többség inkább lemond a gyermekpótlékról. De van még, sőt lesz is még ilyen jó dobása az állami bürokráciának. Jelenleg nagyban tart az egészségügyi könyvecskék cseréje, amit a vállalatok talán kollektíven meg is csinálnak, viszont az egymillió nyugdíjasnak meg az ugyanennyi munkanélkülinek ezt személyesen kell megtenniük, jelenleg 30-35 fokos melegben. Az egészségügyi hivatal tolóablakai előtt folyamatosan százával tolonganak az emberek. Főleg olyan idős személyek, akiknek talán már nem is sokáig lesz szükségük az új könyvecskére. Lehet, hogy némelyeknek éppen az egészségügyi könyvecskéért való sorban állás okozza majd a vesztét, és ha nagyon akarnánk, arra is gyanakodhatnánk, hogy az állami bürokrácia kínzó tolóablak-rendszere együttműködik a temetkezési vállalatokkal. Képzeljük el, mennyi szívrohamra, idegösszeroppanásra és életet rövidítő stresszre kerül majd sor a személyi igazolványok és az útlevelek cseréjénél. Miközben még azt is elfelejtjük, hogy állítólag Európa felé igyekszünk.
A hágai nemzetközi bírósággal való együttműködéssel is mindenki elégedett - elsősorban Mladić tábornok és Radovan Karadžić. És igazuk volt azoknak, akik a rendszerváltáskor 2000-ben azt ígérték, hogy ezután más világ lesz. Ezt azok is bizonyíthatják - akik már a másvilágon vannak.