Egy Hosszú Menetelés—5B rakéta emelte Föld körüli pályára, a dél-kínai Vencsang űrközpontból indítva. A múlt század ’70-es, ’80-as éveiben a legtöbben úgy véltük, az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok által elért „űrsikerek” az űrkutatás olyan gyors fejlődését eredményezik, hogy a XXI. század elejére az emberek már tömegesen eljutnak a világűrbe. Most viszont a nemzetközi űrállomás megszűnése előtt állunk, és a jelek arra utalnak, hogy Kína veheti át az USA és Oroszország elől a vezető szerepet az űrkutatás területén. Putyinék most nagyon is földközeli dolgokra koncentrálnak, az USA elnöke pedig szintén a földközelben közelíti a „súlytalanság” állapotát.

Annak idején a hidegháború megszűnése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az űrkutatás más irányt vett, mint azt a ’70-es, ’80-as években hittük. Az űrkatasztrófák pedig ráébresztették az emberiséget, mennyire földhöz kötött, és még mindig mennyire nem képes olyan biztonságos szerkezetek megépítésére, amelyek alkalmasak lennének Földünk tartós elhagyására. A hidegháború idején a két szuperhatalom között kiélezett volt a verseny. Egészen a ’80-as évekig úgy tűnt, a Szovjetunió állja a sarat. Űrsikereivel kápráztatta el az akkori világot, azt a téves képzetet keltve, hogy ahol ilyen fejlett technológia létezik, ott annak gazdasági eredményei és előnyei is hamarosan kifejtik jótékony hatásukat. Utólag már jobban látszik, hogy a fegyvergyártásban, az atomtechnikában, a rakétatechnikában, az energetika terén és az űrkutatásban is inkább azért születtek jelentős eredmények, mert a diktatórikus állam diktatórikus eszközeivel elképesztő mértékű erőforrás-koncentrációt dirigált ezen ágazatok fejlesztésére.

Aztán az ezredforduló után úgy tűnt, megint új trendek alakulnak ki az űrkutatás terén. Az űrturizmus, mint milliárdos bevételekkel kecsegtető új ágazat, a szárnyait bontogatta. Űrturistának nevezhető az a személy, akit pénzéért az űrbe utaztatnak, ahol megtapasztalhatja a súlytalanság állapotát, és bolygónkat „kívülről” is megnézheti. Sokak szerint John Glenn veterán űrhajós volt az első űrturista, aki egyébként semmit sem fizetett az útért, de elvitték, mert megengedte, hogy az orvosok azt vizsgálják rajta, hogyan viseli egy idős ember szervezete az űrbéli megpróbáltatásokat. 2011-ben Denis Tito amerikai üzletember volt az első olyan űrturista, aki fizetett a szolgáltatásért. A magyarok sem maradtak el, Charles Simonyi magyar származású amerikai szoftverfejlesztő volt a sorrendben ötödik, majd a hetedik űrturista is, aki egy Szojuz típusú űrhajóval a nemzetközi űrállomáson járt. Az űrturizmust azonban 2009-ben időlegesen felfüggesztették, mert megnőtt az űrállomáson tartózkodó űrhajósok száma, így kevesebb lett a szabad hely a Szojuzokban.

Más események is Kína „felemelkedését” jelzik. Az amerikai Perseverance rover mellett ugyanis a kínai Csu-zsung Mars-járó is kutatja a bolygó felszínét. Most pedig úgy tűnik, tovább fokozódhat az űrverseny. A kínai űrügynökség szerint ugyanis már 2031-re képesek lehetnek visszahozni a Mars felszínéről vett kőzetmintákat a Földre — két évvel hamarabb, mint ahogy azt a NASA tervezi.

Nem utolsósorban pedig Kína az űrben készül naperőművet is építeni, mely korlátlan mennyiségű energiával láthatná el az ország katonai és civil szektorát.

A tervek szerint 2035-re már 10 megawattnyi energia érkezhet a 400 km-es magasságban telepítendő létesítményből. Az energia átsugárzására szolgáló technológia kifejlesztésének irányában a hírek szerint jelentős lépést tett a Xidian Egyetem, ahol már tesztelték is a „küldemény” fogadásáért felelős tornyot.