Lenyűgöző mackókiállítás nyílik a gyermekhét alkalmából Magyarkanizsán. A különleges, igazi ritkaságnak számító miniatűr és méteres brummogókat — melyek közül több akár száz évnél idősebb — a Dobó Tihamér Képtárban lehet majd megtekinteni október 2-a és 6-a között, 9-től 15 óráig, a Cnesa OMI szervezésében. Az impozáns gyűjtemény egy része most először kerül kíváncsi szemek elé — a gyűjtő, Slađana Ivković Ivandekić magyarkanizsai otthonából.
Mindig mondom/írom, Magyarkanizsa egy igazi gyöngyszem Vajdaságban, megannyi kincset rejt. Sokszor elhajtottam már a Szabadkai úton, ám álmomban sem gondoltam, hogy az egyik hatalmas fa mögött megbúvó meseházban száz és száz mackó lakik. Kíváncsian léptem be a hangulatos, egyedi otthonba, és ami a szemem elé tárult, bizony, megbabonázott. Bármerre néz a szem, macit lát, még ott is, ahol nem gondolná: régimódi sütőformaként az ebédlő falát díszítő egykori konyhaeszközökből összeállított kompozícióban, széken, padon, polcon, asztalon, könyvek mellett, lépcsőfeljárón, hatalmas savanyúuborkás-üvegekben, pici és hatalmas vitrinekben, kis, fonott fotelben, ládafiában, támlás székeken, süppedős ülőalkalmatosságokon, szinte bármi mellett/előtt/mögött/fölött/között. Kalaposat, kerékpáron ülőt, brokátruhás, Swarovski nyakláncosat, a Kis éji zenét muzsikáló Mozart-macit, melyből alig néhány száz példány készült a világon Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából.
Puskás Károly felvételei
Sőt, Benedek pápa macit, de a gyerekkoromat idéző vásári, zöld mellényes gumimacit is, zöld, Škoda-reklámmacit, aztán matrózmacit, és sorolhatnám napestig, akkor sem érnék a végére — nem csoda, hiszen maga Slađa sem tudja, hány macija lett az elmúlt huszonhárom év során. Amikor a bajmoki származású, a hajdújárási iskola szakszolgálatában harminc éve dolgozó pedagógus 1997-ben férjhez jött Kanizsára, sem ő, sem a párja, a fizikatanárként ugyanott dolgozó Joci nem sejtette, hogy családi fészküket macik népesítik majd be.
— Igen, macik nélkül mentem férjhez — nevet kérdésemre, és máris meséli, milyen váratlanul bukkant fel benne a gyűjtőszenvedély. — 2000-ben az unokatestvéremnek gyermeke született, babalátogatóba indultunk, készítettem egy kis ajándékkosarat, melybe egy kis játék macit is beletettem. A maci végül nekem annyira megtetszett, hogy kivettem a csomagból, és a saját, illetve az öcsém megőrzött, gyermekkori, klasszikus, sárga macija mellé került. A háromból pedig úgy lett négy, hogy Joci elment egy vásárba, és vásárfiaként egy 10 dináros macit hozott nekem. S akkor megkérdezte tőlem, ezek szerint te most gyűjtöd a macikat? — Igen! — s onnantól nincs megállás.
Az ebédlőben ülünk és beszélgetünk, a kívülálló szemnek is komolynak tűnő macis szakirodalom és katalógusok hevernek az asztalon, így óhatatlanul komolyra fordítjuk a szót.
— Már 2000-ben betagosodtam a németországi Steiff Clubba, egy németországi ismerősömnek, Keller Istvánnak köszönhetően, aki nekem ajándékozta ezt a tagságot, merthogy más útja-módja Szerbiából nem volt a csatlakozásnak, s azóta is rengeteget segít nekem a mackók beszerzésében. Csomagban feladja nekem — a vámosok ugyan időnként felbontják, hiszen ritkaságszámba menő hobbim van, Szerbiából más nem is tagja a Steiff Clubnak. Értékes darabokról van szó, egy maci 50 eurótól több 100 eurót érhet.
A mackó Teddy Bear néven 1902-ben indult hódító útjára Amerikából — vagy talán Európából? Máig vitatkoznak ezen a szakértők, hiszen szintén 1902-ben született meg a játék mackó egy német varrónő, Margarete Steiff műhelyében. A Steiff cég máig a legkiválóbb alapanyagokból kézzel készíti a macikat Németországban.
— Margarete 1880-ban elsőként egy filcelefántot készített, ezt játék állatok sora követte, s majd csak 1902-ben tervezte az első játék macit, 1903-ban pedig kiadta az első sorozatot, és elkezdték árusítani a vásárokban. Mindegyik Steiff maci fülében található egy azonosító, a katalógus pedig pontos, az apró részletekbe is belemerülő leírást nyújt egy-egy mackóról, akárcsak az azonosító éppen aktuális betűtípusáról, így kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy eredeti példányra bukkant-e a gyűjtő. Számomra a Steiff macik a csúcs, bár vannak Hermann mackók, Clemens macik, nagyon sok német gyártmány létezik, és persze a Teddy mackó, ezekből is van néhány példányom. Legtöbbjükre licitálni kell, illetve az új darabok megrendelhetőek, ezeket a Steiff Club tagjaként kedvezményesen vásárolhatom meg. Itthoni és magyarországi vásárokon is hozzá lehet jutni egyszerűbb példányokhoz, bár ritkaságokra is rá lehet akadni. A kollégák, barátok, ismerősök is szólnak, ha eladó macit látnak. Én a régi, faforgáccsal tömöttnek örülök a legjobban, melyet még mosni sem szabad. Ezeket vitrinben vagy üvegekben tartom, hogy ne porosodjanak. A természetes anyagból, moherből készülteknek a moly a legnagyobb ellenségük, így ezek az első éjszakát nálunk a mélyhűtőben töltik, hogy az esetlegesen bennük levő molyok elpusztuljanak.
A gyűjteményben levő macik közül Slađa egy nagyon értékeset is megmutat, melyet az 50. születésnapja örömére szerzett be egy szerencsés licitáláson: egy 1930-ból származó, katalogizált apróságot, melynek ha lecsavarjuk a fejét, kiderül, parfümüvegcsét rejt a belseje. Arról is mesél, hogy a macik először csak a ház folyosóján kaptak helyet, de ez végül szűknek bizonyult, így jutottak el odáig, hogy ma már bárhol, bármelyik helyiségben előbukkanhatnak. Mindezekben eddig csak a vendégségbe érkező barátok, ismerősök, rokonok gyönyörködhettek — most első alkalommal mutatják őket be a nagyközönség előtt. A gyerekhétre szóló felkérésnek nem tudtam nemet mondani. Persze nem mindet viszem el, hanem csak a gyűjtemény egy részét: mechanikus, vagyis mozgó mackókkal, Steiff és Hermann macikkal, valamint reklámmacik egy csoportjával készülök, hiszen szinte nincs olyan cég, amely a marketingje során ne élt volna a játék mackók nyújtotta népszerűséggel.
Ne hagyják ki ezt a csodát, a gyerekhéten menjenek el a mackókiállításra Kanizsán!
