A kikindai Terra művésztelepen javában tart az idei, sorrendben 43. Nemzetközi Szobrász-szimpózium műhelye, melynek során hat művész egy hónap alatt hoz létre alkotásokat, s ezek közül legalább az egyik nagy formátumú terrakotta szobor, azaz agyagból égetéssel készülő mű lesz. A Terra egy olyan hely, amelyet nemcsak a szobrászok, hanem az oda látogató közönség is imád, egy elvarázsolt világ, ahonnan óriások bújnak elő.
Az idei szimpózium hagyományosan egy szoborkiállítással indult, melynek keretében a tavalyi évben elkészült munkákat mutatták be Kikinda utcáin. Ezzel is szeretnének folyamatosan alakítani az emberek és a kortárs művészet kapcsolatán, annak befogadásán. A július végéig tartó műhelymunka során a hat szobrász saját vízióját álmodja agyagba, a végeredményt pedig a következő évben láthatja majd a szélesebb közönség.
Milorad Mića Stajčić belgrádi szobrász. A fővárosi Szervezett Tudományok Karán (Fakultet organizacionih nauka) és a Képzőművészeti Karon diplomázott. A belgrádi X Vitamin galéria alapítója és társtulajdonosa. Szobrokban, installációkban, videómunkákban, performance-okban és fotókban fejezi ki magát, gyakran a popkultúra elemeit is felhasználva. Első alkalommal vett részt a Terra nemzetközi szobrász-szimpóziumán, de a hely nem új számára, hiszen már járt itt, ismerősek voltak számára a terek, a körülmények, ezért szívesen jött ide erre az egy hónapra alkotni.
— Nagyon boldog voltam, amikor meghívtak, mert tudom, hogy a művészek, azaz a szobrászok számára megtiszteltetés itt lenni. Elég nagy a konkurencia, évente csak egy vagy két szerbiai szobrász kerül be a válogatásba. Mindig csupa jót hallottam a szimpóziumról, láttam korábbi évek alkotásait, nagyon vonzó volt számomra. Agyaggal már természetesen én is dolgoztam, főleg az egyetemen, ahol úgy kezeltük, mint egy ideiglenes anyagot, erről vettük le a formát, soha nem végleges formaként tekintettünk rá. Ezért is érdekes ez a folyamat, mert itt arra van lehetőség, hogy így készítsek szobrokat. Szép dolog megtanulni és alkalmazni ezt a folyamatot. Az én nagy formátumú szobrom egy Toi-Toit formáz majd, életnagyságban fogom megjeleníteni, szerintem itt a helye. (Nevet.) Az égetőkemence dimenziói pedig pontosan akkorák, mint egy Toi-Toi. Azt tudni kell, hogy itt Kikindán található a régió legnagyobb kemencéje.
Milorad a vendéglátással is nagyon meg van elégedve, elmondta, remek emberek dolgoznak itt a Terrában, de a város lakosai is igen kedvesen viszonyulnak hozzájuk, a környezet és a feltételek tehát tökéletesen megfelelőek az alkotáshoz, egyetlen negatívumot sem tudna felhozni.
— Én egyébként is készítek nagy formátumú szobrokat, de főként műanyagból, poliészterből, vagy 3D nyomtatót használok. Természetes anyaggal most találkozom először úgy, hogy ekkora méretű szobrot kell csinálnom. Általában több hónapomba telik egy ilyet elkészíteni, de erre most itt csak egy van, így máshogy kell dolgozni, mint egyébként — fejtette ki gondolatait az alkotófolyamatról.
Stephen Maas Nagy-Britanniából érkezett. Kísérletező szobrász, 1984 óta aktívan alkot, jelenleg Párizsban él. Művei nyilvános gyűjteményekben találhatóak Franciaországban. Korábban még nem járt Szerbiában. Minden feltétellel elégedett, mint mondja, nem tudta, mit várhat ettől az egy hónaptól, sőt, az agyaggal mint alapanyaggal sem sokat dolgozott.
— Keveset használtam, ráadásul ennyire monumentális szobron sem dolgoztam még soha. Az alkotófolyamat elején sajnos volt egy kis kerékpárbalesetem, elég csúnyán megsérültem, s ez nagyon lassította a munkám, ami borzasztóan dühítő és zavaró körülmény, de örülök, hogy nem kellett kórházba mennem. Emiatt egy picit lassan haladok, de úgy vélem, a műhely végére elkészülök az alkotásaimmal. Nehéz körülírnom, hogy min is dolgozom, annyit mondanék, hogy Cézanne egy festményéből indultam ki, ez ihlette, s ennek egy részét reprodukálom agyagból, valamennyire továbbgondolva. Hogy miért éppen ez az inspiráció? Erről órákat tudnék beszélni, úgyhogy el sem kezdem. (Nevet.) Nagyon izgalmas ilyen nagy formátumú szobrot készíteni, most a közepén tartok, és mivel egy picit korlátozott vagyok a munkában, főleg irányítom a folyamatokat. Nagyon jó csapat segíti a munkát, ezért nem aggódom. Rengeteg különféle anyag volt már a kezeim alatt, epoxival sokat dolgoztam, minden érdekel, így az agyag is — mesélte.
Božica Rađenović Szerbiában született, de immár harmincegy éve Kanadában él és alkot. Ő is a belgrádi Képzőművészeti Karon végzett. Több kiállításon vett részt Szerbiában és Kanadában egyaránt. Művei megtalálhatóak a belgrádi Modern Művészetek Múzeumában, Ottawában, a Zepter Múzeumban és magángyűjteményekben egyaránt. A többiekhez hasonlóan ő is csak szuperlatívuszokban nyilatkozott a Terra szobrász-szimpóziumról.
— Ez a hely egészen csodálatos, itt tudnék maradni örökre. Kanadában van egy műtermem egy régi kenyérgyárban, ahol rajtam kívül még huszonegy művész dolgozik, egy kicsit hasonlatos a hely és a hangulat ahhoz, amit itt találtam. Szabad művészként dolgozom, különféle anyagokból készítem szobraimat: fa, régi cipők, gyapjú s még sok minden más. Ha össze kellene foglalni, akkor azt mondanám, az a munkám, hogy különböző anyagokból szobrokat készítsek, s ez izgat az egészben, hogy mit lehet kihozni a sokféle alapanyagból. Egy ilyen az agyag is, mellyel itt dolgozunk. A nagy formátumú szobrok nem jellemzőek rám, ezért van egy adag kihívás is a dologban. Itt most egy olyan projektumot találtam ki, amelyet sajnos nem lehet megvalósítani, a Pannon-tengert vettem alapul, s egy messzelátót akartam megformázni, mely keresi a tengert. Sajnos ezt nem tudom megvalósítani, így most egy olyan formán dolgozom, amely a földimogyoróra hasonlít leginkább, de a termékenységre is utalhat. A bánáti földre, melyből minden kinőhet. Az agyaggal jó dolgozni, s nagyon más az itteni agyag, mint a többi, mert bármit el tud játszani, amit szeretne. Könnyű megformázni, s itt csodálatos feltételeket teremtettek számunkra, mesteremberekkel dolgozunk, akik nélkül nem is tudnánk semmit csinálni. Ők tanácsokat adnak, segítenek nekünk — mesélte Božica. Arra a kérdésre, hogy vajon Kanadában könnyebben megél-e egy szabadúszó szobrász csak a művészetéből, azt mondta, ott sem rózsás a helyzet e téren, de több a pályázat és a támogatás, illetve könnyebb is ezeket elnyerni, ám nem árt, ha az embernek van egy másik munkája is, a szobrászok például gyakran foglalkoznak kerámiával. — Ha az ember nem világhírű, nehezen él meg kizárólag a művészetből. És világhírnévre csak nagyon kis hányad tesz szert — tette hozzá.
A szimpóziumon alkotó szobrászok között volt még Vesna Perunović, aki szintén Kanadában él, egyetemi és magiszteri tanulmányait Belgrádban végezte, a Képzőművészeti Karon. 1988 óta Torontóban él és alkot. Kiállításai voltak szerte a világban, részt vett a Havannai Biennálén 2019-ben, s az EU Risk Change projektumban. Elnyerte a T.F.V.A. díját s az OAC Chalmers Fellowship ösztöndíjat.
Az ötödik a sorban a szerbiai Srđan Arsić, aki 1978-ban született Belgrádban, ott is végezte el a Képzőművészeti Kart festészet szakon. 2018-ban doktorált szobrász szakon. Az ULUS tagja 2003 óta. Zimonyban és Belgrádban működik független művészként.
Anamaria Šerban Romániából érkezett. Az aradi származású szobrász Temesváron diplomázott szobrász szakon, majd vizuális művészet szakon doktorált. Különféle kiállításokon és szobrász-szimpóziumokon vett részt Romániában, Franciaországban, Magyarországon, Németországban és Norvégiában.
A nyilvános prezentáción mind a hat szobrászművész bemutatkozott, és röviden, vetítéssel színesítve a beszámolóját tárta saját munkáit az érdeklődők elé.
Fényképezte: Szerda Zsófi
