Nézem a tizenegy talpon maradt képviselőjelöltünk színes fényképét egyetlen napilapunkban: mind a tizenegyen a szemünkbe néznek, és ezt üzenik nekünk: Európai jövőt, itthon! Mindannyiukat régóta ismerem: fogyatkozó kicsiny közösségünk kiemelkedő személyiségei. Kiváló orvosok, nemzetközi hírű jogtudó...
Dr. Farkas Emil, Egeresei Sándor, mgr. Fehér László, dr. Körmöczi László, dr. Matuska Mihály, dr. Tóth Barna Elvira, Ónódi Ibolyka, Hallgató Sándor, Kucsera Géza, dr. Korhecz Tamás, dr. Tóth Tivadar.
Eddigi szakmai és politikai teljesítményük alapján a vajdasági magyar ember nyugodt lélekkel bízhatja rájuk a sorsát. Ezért is kaptak az első fordulóban olyan sok szavazatot.
És most nézzük, vasárnap kikkel kell megmérkőzniük a tartományi parlamentbe való jutásért. Hát bizony egy vagy két kivételtől eltekintve csupa olyan ellenféllel, akik eddig nem nagyon jeleskedtek nemzeti közösségünk ügyének képviseletében, érdekeinek érvényesítésében. Biztosan rendes, becsületes emberek, éppen csak azt nem tapasztaltuk a legtöbbjükkel kapcsolatban, hogy elkötelezetten szolgálták volna azt a közösséget, amelyből vétettek. Mert többnyire magyar emberek ők is, nagyobbrészt a magyar szavazatok által jutottak be a második fordulóba, csak hát azokban a belgrádi központú pártokban, amelyekben ők szolgálnak, nem igazán szokás a magyarság ügyéért tűzbe menni.
Ennek ellenére az első fordulóban ilyen, meg olyan, meg amolyan okból igen sok magyar szavazatot bezsebeltek.
A délvidéki magyarságnak azonban, ha fejlődni és emelkedni akar, nem rájuk van szüksége. Hanem azokra a jeles embereinkre, akik az érdekében már annyiszor letették a garast. Akikre minden időben támaszkodni lehet.
Én bízom benne, hogy vasárnap az urnák elé járuló vajdasági magyarok ezt pontosan tudni fogják. Hogy kell egy csapat, amely a tartományi képviselőházban értünk játszik.
A Magyar Koalíció talpon maradt tizenegye egy ilyen csapat.