Egyre kevesebben vannak azok, akik átérezik a karácsony valódi csodáját, akik őszintén tudnak örülni neki. Ilyenkor mindenki bevásárlási lázban ég, és az üzletek ezt kihasználva november óta próbálják rászedni a vevőket különféle akciókkal. Csak ki ne felejtsünk valakit! Remélem, tetszeni fog az ajándékom! — ezek a gondolatok foglalkoztatják az embereket, holott legbelül mindenki érzi és tudja, hogy a karácsony ennél jóval több. Sokan megelégszenek a külsőségekkel. Megelégszenek, mert istentelen világunkban egyre kevesebben vannak azok, akik jó példát mutatnának. Persze ez nem véletlen, új földesuraink ugyanis jól tudják, hogy a vallásos ember életveszélyes rájuk nézve. (Az új világrend új értékeket követel, és a médiát felhasználva rombolja a hagyományosakat. Elég a katolikus egyházat ért számtalan kritikára gondolni.) Nekik nem Istenben, a megváltásban hívő, szabad akarattal rendelkező ember kell, hanem olyan, aki karácsonykor az utolsó megtakarított pénzén is ajándékot vásárol. Mindenért persze nem okolhatóak új földesuraink, többen ugyanis saját kényelemük és szokásaik rabjai. Ilyenkor — saját lelkiismeretük megnyugtatásáért — egy nap alatt próbálják pótolni mindazt a figyelmet, amelyet egész évben elmulasztottak tanúsítani.

Jézus születésének napja több a külsőségeknél, a szokásoknál. Az ünnep összehozza a családokat, és ilyenkor gondot, bánatot félretéve mindenki együtt örül. Szívmelengető, bizsergő érzés keríti hatalmába az őszintén ünneplőket, legfőképp a gyerekeket. Az Esthajnalcsillag feljövetele után kerül sor az ünnepi vacsorára: első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet eszünk. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen a hal, a bejgli, a család összetartását szimbolizáló kerek alma, valamint az egész héten át készített sütemények nélkül. A karácsonyfa és az ajándékozás központi része az ünnepnek. De sose feledjük el, hogy a karácsony nemcsak egy nap, nem ér véget a huszonnegyedik óra leteltével! A karácsony egy érzés és egyben ünnep is. A szeretet érzése és a születés ünnepe.