Az elképesztő és szégyenletes választási kampány szónokai egyelőre még csak fegyvert nem osztogatnak, de ökölrázásukkal, rikácsoló és uszító szövegeikkel, lassan elérik azt, hogy a lelkes szavazópolgárok ezt fogják követelni és kiáltani: ,,Hol az az ellenség?! Hadd... lövöm le!' Ami engem illet egyenesen szégyellem, hogy ezek közül kell valakire szavazni. Azokra, akik szemrebbenés nélkül gyalázzák, tolvajnak, csalónak és hazaárulónak nevezik azokat, akikkel tegnap még együtt kormányoztak, harcoltak a korrupció és a szürkegazdaság ellen. Most külön-külön ígérik mindezt, elkendőzve és elhallgatva azt, hogy az elmúlt 10-15 év alatt mindenki volt hatalmon: a szocialisták, a radikálisok, a demokraták, a nemzetpártok - de úgyszólván semmit sem tettek a csalás, lopás és korrupció ellen. Mert ha tettek volna, akkor most nem kellene újból ígérgetni.
A múlt héten - ha jól emlékszem - a kraljevói munkások tüntettek Belgrádban a kormány épülete előtt, és az egyik transzparensen ez állt: Kraljevo is Szerbia - nemcsak Kosovo! Nem akarok, jobban mondva: nem merek jelzőket használni Kosovóval kapcsolatban, de egy kérdés kikívánkozik belőlem: ha Kosovo Szerbia bölcsője és legszentebb területe, akkor hol élünk mi, az ország más részein és vidékein? Közben a radikálisok által ígért és bejelentett háromdináros kenyérből 40 dináros lett.
A televízióban már csak a rajzfilmek politikamentesek, hiszen lényegében már a sport sem az. Sajnos arra nincs szabály és törvény, hogy a kampányoló politikusok mennyi időt rabolhatnak el tőlünk abból a tévéműsorból, amit mi fizetünk. Ráadásul még azt is odaírják a már-már ízléstelen kampányriportok és beszámolók elé, hogy: fizetett műsoridő! Ugyan már! Ki fizette, és főleg miből? No, de vigyázzunk az idegeinkre, mert május 11-e még messze van. Hogy ami esetleg utána következik, arról talán jobb is nem beszélni.
Az lenne talán a leghelyesebb, ha a választási kampány helyett két-három hónapig tartó kampánycsend lenne. Hogy a választások előtt ne a politikusok hantázzanak, hanem az élet, a mindennapi élet beszéljen helyettük. Az árak, a fizetések, a felépített gyárak, hidak és autópályák győzzenek meg bennünket arról, hogy érdemes-e és kire szavazni. Eddig általában a jogállam, a demokrácia, a jobb élet ígérete volt a választási kampányok slágere. Most kétségkívül - Kosovo. Az sem vitás azonban, hogy Kosovo nemcsak poénszerzésre jó, hanem arra is, hogy elterelje figyelmünket: lassan már ismét kezdünk olyan rosszul élni, mint a kilencvenes években.