A Kamaszok egy borzalmas, de azért tegyük hozzá, nagyon, nagyon szélsőséges esetet mesél el. A Netflix négyrészes minisorozata lehangoló és kiborító, mégis briliáns történet a szembenézésről, a gyászról, az elképzelhetetlenről, a tehetetlenségről. Egy kamasz fiúnak és szüleinek a sztorija, melyben a tizenhárom éves Jamie-t gyilkossággal vádolják. Az első részben azt látjuk, ahogyan egy összehangolt akció során az ilyenkor szokásos, ijesztő protokoll szerint hajnalban rátörik a családra az ajtót, a gyereket letartóztatják és beviszik a rendőrségre, majd valós időben kezdődik a vizsgálat, a kihallgatás és minden, ami ehhez tartozik. A szülők őrjöngenek, berohannak a gyerek után, majd záporoznak a szokásos kérdések és utasítások: van-e ügyvédjük, kérnek-e kávét, ki lesz a fiú mellett a kijelölt szülői támasz, vagy miket fog kérdezni a pszichológus? Az egész egy rémálomnak, de leginkább félreértésnek tűnik: ám csakhamar kiderül, hogy videófelvétel tanúsítja, Jamie valóban megkéselt egy lányt az iskolából.

Képek: imdb.com

Ami igazán erős az egyetlen snittekből álló epizódok egyediségén túl (ami folyamatos feszültséget teremt), az a színészek brillírozása. Stephen Graham a teljes összeomlás felé haladó, tehetetlen apaként olyan színészi mesterkurzust ad a Kamaszokban, amelyet szerintem sohasem fogunk elfelejteni, különösen az első és negyedik epizódokban, akár magyar szinkronnal, akár eredeti nyelven nézzük a Netflixen. Graham egyébként showrunnerként is jegyzi a Kamaszokat, ezek után pedig fix, hogy mindent megnézünk majd abból, amiben valaha részt vállal, színészi vagy produceri minőségben. Az Owen Cooper által játszott Jamie is félelmetesen jó, sírása, szipogása, könyörgése csontig hatoló, az eredetileg még ártatlannak tűnő kisfiúról nem tudjuk elképzelni, hogy valóban megtette, amivel vádolják. De aztán hamar belátjuk, hogy baj van. A harmadik rész már egy másfajta Jamie-t mutat be. A fiú megpróbálja hangoskodva és vagdalózva átvenni az irányítást attól a pszichológusnőtől (Erin Doherty), aki hideg rezignáltsággal, szakmai elvei mentén szeretné megfejteni Jamie bonyolult személyiségét. Hatalmi játszma folyik kettejük közt, felsejlik az internet által nevelt Jamie-be szorult toxikus, Andrew Tate-féle maszkulinitás és dominanciára törekvés, mely mögött egy elveszett, komplexusos gyerek bújik meg, aki vélt csúfsága és lúzersége miatt került a környezete által teremtett, kegyetlen hierarchia aljára. Dühítő ez a káros és értelmetlen butaság, ahogyan a sorozat egyik visszatérő kulcsmondata is, mely úgy szól, hogy a lányok 80 százaléka a pasik 20 százalékára vágyik. Mégis, ezek a mondvacsinált törvényszerűségek lényegében határozzák meg a történetben látható tinik felfogását a nőkről és a párkapcsolatokról. Ami igazán izgalmas a Kamaszokban, hogy Jamie nem agresszív vagy iszákos szülők gyermeke, inkább a kisebbségi komplexus, a közösségi médiába menekülés és a nyilvánvaló pszichés problémák összessége miatt tette, amit tett. Ráadásul ez a rettentő teher éppen a legérzékenyebb időszakában éri, a tinédzserkor azon szakaszában, amikor az identitáskeresésről, önmaga megismeréséről szól.

Itt talán ismét érdemes tanulságokról vagy mondanivalóról beszélni, mivel egyértelműen kiderül például a második és egy kicsit a harmadik részből is, hogy a felnőttek nem beszélik a tinédzserek nyelvét, de ami a nagyobb baj, nem igazán értik a motivációikat és gondolkodásmódjukat sem. Nem kínál megoldást vagy kulcsot a kamaszokhoz a Kamaszok, inkább szembesít azzal, hogy nem feltétlenül van rendben minden, amikor meg vagyunk arról győződve, hogy többet már nem tehetünk a gyerekeinkért. Mindezt pedig nem cukormázas életigenléssel mondja el, hanem hidegen és húsbavágóan. A sorozat negyedik része már hónapokkal később, közvetlenül a tárgyalás előtti időszakban mutatja be Jamie családját, mely megpróbálja élni az életét, ez azonban a régi formában már lehetetlen. A költözést fontolgatják, mivel környezetük bizonyos mértékig kiközösítette őket, erről viszont az apa, Eddie Miller (Stephen Graham) hallani sem akar. A családfő láthatóan az idegösszeomlás szélén van, bármennyire is akar örülni a szülinapi reggelijének vagy a közös mozizásnak a feleségével és a lányával.

A Kamaszok vége ráadásul megsemmisítő erejű érzelmi vihart hoz, mely egy szülő számára sokszorosan fájdalmas lesz. Az egyetlen hiányossága, hogy a gyilkosság áldozatáról jóval kevesebb szó esik. Ettől függetlenül az elmúlt évek legfontosabb és legjobb minisorozata, melyet a Netflix elkészített: angyalokról, démonokról, jobb sorsa érdemes gyerekekről és tehetetlen, de erős szülőkről.