Cegléd — 2023. május 2.

1807. március 31-én született Cegléden. A teológiát Vácott, majd a bécsi Pázmáneumban végezte. A Pesti Egyetemen avatták a hittudományok doktorává. 1831-ben a Pesti Tudomány Egyetemen a keleti nyelvek tanára lett. Szülővárosa kérésére 1846-ban hívták haza plébánosnak.

„Kossuth történelmi jelentőségű alföldi toborzó körútját 1848. szeptember 24-én Cegléden kezdte. Hogy Kossuthot első állomásán »kaszákat egyenesítő nép« fogadta, ez nagyrészt az előkészítésben meghatározó részt vállaló plébánosnak, Boborynak volt köszönhető. Kossuth lelkesítő beszéde nyomán igen sok ceglédi szállt táborba, s velük ment Bobory is mint tábori lelkész. A szabadságharc bukása után elvették ceglédi parókiáját, őt magát pedig húsz évre kizárták az egyházi szolgálatból. 1871-ben egyházi tevékenységét a kényszerű szilencium után Nagykátán folytathatta, ide helyezték plébánosnak. Boboryt a szabadságharc idején viselt dolgai, az egyház hivatalos álláspontjával szemben álló reform elképzelései miatt a váci püspökség mindvégig bizalmatlanul és kegyvesztetten kezelte, s nagykátai kinevezése egyfajta belső száműzetésnek is tekinthető. 1879-ben halt meg 73 éves korában. A nagykátai plébánián található Historia Domus így emlékezik rá: »Annyi küzdelmet kiállott lelke, szelleme, széles ismeretei, négy ülésszak alatt országos képviseleti fényes állása, nem szerezhették meg neki a lelki békét. Vihara vala élete deli korában és élete végszakaszában. Elvi tusák a politikában, végpusztulás háztartásában, zaklatottá tevék földi pályáját, melyet különben ernyedetlen munkássága és tehetsége mellett nyugodtan és érett dicsőségben fejezhetett volna be. Én azonban hozzá teszem, csak akkor, ha elvi meggyőződéséből tudott volna engedni. De Ő olyan volt, hogy inkább tört, majd sebei ujra heggedtek, ujra szakadtak, de hajladozni, főleg meghajolni, ott hol Ő meggyőződéses elveivel ellentét állt, nem tudott.«”

(Külső hivatkozás: tapiokultura.hu)