Az ebéd utáni szabad percekben jut idő sms-t küldeni az otthoniaknak

Kecskeméttől tizennégy kilométerre, a nyárlőrinci erdőben több mint két évtizede építette fel a város református gyülekezete a táborozásokra, továbbképzésekre alkalmas épületegyüttest, amelyet Jézus feltámadásának örömhírét vivő két emmausi tanítvány tiszteletére Emmaus-háznak neveztek el. Az erdő ölelésében nyugvó, kétszáz személy befogadására alkalmas konferenciaház udvarát ezekben a napokban mintegy ötven kecskeméti, felvidéki, kárpátaljai, partiumi, székelyföldi és délvidéki magyar református gyermek, valamint a biztonságukra felügyelő tizenegy nevelőtanár népesíti be. A Délvidékről a bácsfeketehegyi és újvidéki gyülekezetből érkezett gyermekek, mint mondták, az együttlét örömének megélésén kívül igyekeznek hit- és tudásbeli ismereteiket is elmélyíteni.
- A gondolat először a szívünkben fogalmazódott meg, majd itt, az Emmaus-házban beszéltünk róla, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak a kecskeméti gyermekek élvezhetnék a ház nyugalmát, hanem találkozhatnának határon túli nemzettársaikkal is, és tőlük tanulhatnának magyarságot, szeretetet. Ebből fakadóan kapta egyébként a tábor a Szeretethét elnevezést is, hiszen ez a gondolat fogja össze, tartja egységben az elszakított területekről érkezett és az anyaországi gyermekeket. A ház a kecskeméti református gyülekezet tulajdonában áll, mely gyülekezet eleven kapcsolatokat ápol határon túli testvéreinkkel. A kapcsolattartás azonban lényegében a felnőttek körében volt jellemző, a jövő pedig éppen a gyermekekben rejlik, akik ha gyermekkorban tanulják és tapasztalják meg az együvé tartozás örömét, akkor ez a kapcsolat felnőtt korukra reményeink szerint bő termést eredményez - foglalja össze a tudnivalókat a tábor megálmodója, BÁRDOS Edit, a kecskeméti református tanintézmény hittanoktató pedagógusa.
- A keresztyén táboraink sorában azért különleges a Szeretethét tábor, mert a részvevők több helyről érkeznek, és az egy hét alatt a gyermekek, valamint az őket kísérő nevelők egyaránt ismerőssé és testvérré válnak egymás számára. A csodának azt az erejét tapasztalhatjuk itt meg, hogy ismeretlenként is egyet tudunk tenni - teszi hozzá a hitoktató, majd az éppen megszólaló harang hangját követően elköszön, hogy az előadóteremben megkezdjék a délutáni foglakozásokat.
- Mint már szóba került - mondja PÁL Ferenc református lelkész, gimnáziumi tanár -, a táborral főként a határon túli testvérgyülekezetekkel való kapcsolat erősítése, ápolása volt a célunk. A Szeretethét táborban eltöltött napok mindegyikének megvan a maga tárgyköre. Istenszeretettel kezdjük, számunkra, keresztyén emberek számára nyilván ez a legfontosabb szeretet, amit megtapasztalunk, illetve amiből élünk és amit továbbadunk. Ehhez szorosan kapcsolódik az emberszeretet, az embertárs megbecsülése, azután a természetszeretet megint egy nagy felelősségteljes kérdéskör a keresztyén ember számára, hiszen felelősséggel tartozunk a teremtett világért. Fontos momentum, hogy a tábor megtartását tavaly teljes egészében, az idén pedig nagyrészt a kecskeméti gyülekezet áldozatvállalása tette lehetővé. A program megvalósításához az idén némi támogatást nyertünk a Bács-Kiskun megyei Közoktatásért Közalapítvány pályázatán is. Az egyhetes Emmaus alaptábor tovább bővült, és szervesen kapcsolódik hozzá még egy hét, amelyet Köszönet hétnek neveztünk el, és amelyet minden évben a Kárpát-medence más-más országainak magyarlakta vidékein tartunk. Az idén Kárpátalján, Aklihegyen jártunk, jövőre a Délvidékre, 2009 nyarára pedig Erdélybe kaptunk meghívást. Célunk, hogy körbejárjuk azokat a területeket, amelyeket elcsatoltak tőlünk. Az anyaországi gyermekeink is megtapasztalhatják egyrészt, hogy mit jelent a nyelvhez, nemzethez való ragaszkodás, másrészt pedig ezáltal mindig együtt van a kárpát-medencei magyarság.
- Mivel a Délvidékről települtem át, régi vágyam volt, hogy testvértelepülési kapcsolatot létesítsek Kecskemét és szülőföldem valamely településével. Talán isteni gondviselésnek is nevezhető, hogy éppen itt az Emmaus-házban válhatott valóra ez, miután a tábor megálmodóival egymásra találtunk - kapcsolódik a beszélgetésbe TERÉNYI-KELEMEN Éva, a tábor egyik szervezője. Mint mondja, ebben a Kecskeméttől tizennégy kilométerre levő konferenciaházban kezdték meg tavaly a kárpát-medencei magyar református gyermekek táboroztatását. A Délvidékről először Bácsfeketehegyről érkezett csoport, az idén már újvidéki zeneiskolások is jöttek, Miavecz Kovács Edit zongoratanárnő vezetett egy ötfős csoportot. åk adták a tábor zenei arculatát. A délutánok kézműves-foglalkozásokkal telnek. De időt találnak a népi szokások, népi játékok felelevenítésére, énekórákra, sportvetélkedőkre, az irodalmi ismeretek élményszerű bővítésére is. Pénteken este például Buda Ferenc költővel találkoztak és beszélgettek a gyerekek. Igazi pihenésre valójában csak az éjszaka marad. Örömmel tapasztalják azonban, hogy ennek ellenére ragaszkodnak a gyerekek a táborhoz, és nagyon fontosnak tartják, hogy határok nélkül tudnak együtt lenni.
MOLNÁR Zita, a bácsfeketehegyi gyülekezet tagja, a délvidéki gyermekek utaztatásának szervezője szerint a Szeretethét táborban eltöltött napok sokkal többet jelentenek egyhetes kikapcsolódásnál, hiszen a gyermekeken keresztül a szülők között is kapcsolatok születnek, ezáltal pedig a gyülekezeteket összekötő szálak erősödnek.
- Ha a rokoni szálak mentén elindult kapcsolattartás ennyire kiteljesedett, akkor a ma már több mint ötven gyermek szívében megfogant szeretet mennyivel hatványozottabban gyümölcsözik majd. A gyermekek ugyanis az utolsó napot családoknál töltik, másnap délelőtt pedig közösen vesznek részt hálaadó istentiszteleten - mondja, miközben körbejárjuk a kecskeméti gyülekezet által fenntartott több funkciós lakóparkot, az Emmaus-házat.