— Nagyon jól éreztem magam Norvégiában, de nem azért, mert ott valamiért nagyon jó, hanem mert ezt az országot nagyon sok szempontból még azelőtt jó példaképnek tartottam, hogy kimentem volna oda — kezdte meg előadását Jeszenszky Géza, a Magyar Mozgalom legutóbbi Közéleti kávéházának vendége. — Norvégia egy rendkívül becsületes ország. 2013-ban országgyűlési választásokat tartottak ebben a skandináv államban, ám az utcákat járva ezt egyáltalán nem lehetett észrevenni. Semmiféle plakátot nem láttunk a falakon. A választók önként mentek oda a pártok asztalához, és ott érdeklődtek a programról.

Jeszenszky Géza történésszel dr. Korhecz Tamás, az MM egyik társalapítója beszélgetett a több mint kétórás rendezvényen, melyet Szabadkán, a Raichle-palotában tartottak meg. Jeszenszky tavaly ősszel mondott le nagyköveti tisztségéről. Mint megtudtuk, ennek az volt az oka, hogy köztisztviselőként nem értett egyet a kormány politikájával. Jelenleg a könyve befejezésén dolgozik, a címe Magyarország szomszédságpolitikája a rendszerváltozás éveiben — Kísérlet a trianoni trauma meghaladására.

A történész a rendszerváltás utáni nemzetpolitikáról, a trianoni trauma leküzdésének lehetőségéről és aktuális politikai kérdésekről is beszélt.

Szerinte a nemzetpolitika, az összmagyarságban való gondolkodás a rendszerváltással együtt jelent meg Magyarországon.

— A magyarságnak 1919-1920 óta a legsúlyosabb gondja nem az, hogy a határ embereket választott el az anyaországtól, hanem az, hogy attól kezdve ők másod- és harmadrangú polgárokká váltak, illetve támadások érték őket. A rendszerváltáskor minden magyart, az egész kommunista blokkot, a művelt világot egyfajta derűlátás jellemezte, hogy a nyugati országokban honos liberális demokrácia, mely a szabadságjogokon, a szabad versenyen alapul, most kiterjed majd Európa középső és keleti térségére is. Ennek integráns részének tekintettük azt is, hogy a kisebbségek sanyarú sorsa megváltozik — mondta Jeszenszky, majd hozzátette, hogy optimizmusra adott okot, hogy a nyugati országokban is vannak történelmi kisebbségek, voltak határváltozások is, és a többségi nemzethez képest a kisebbségek nem szenvednek nagy hátrányt, illetve az uralkodó nemzet dominanciáját érvényesíteni sem divat.

— Tudtuk, hogy ez magától nem valósulhat meg, és ennek érdekében a magyar külpolitikának három oszlopát építettük fel: nyugati orientációváltás, jó viszony a szomszédokkal és a határon túli magyarság támogatása. Azt reméltük, hogy a rendszerváltás után a nyugati tendencia fog érvényesülni az úgynevezett utódállamok magatartásában — emelte ki a történész.

Magyarország azt remélte, hogy mindez felvételi követelmény lesz. De nem ez történt, hiszen 1993-ban felvették Szlovákiát és Romániát az Európa Tanácsba, holott látható és bizonyítható volt, hogy e két országban nem teljesülnek a kisebbségvédelmi követelések.

A könnyített honosítással kapcsolatban Jeszenszky elmondta, hogy eleinte nem tartotta károsnak, de azzal nyilván senki sem számolt, hogy ez milyen exodust indít el. Nem gondolták, hogy egy kivándorlási hullám kezdődik majd meg, azaz felgyorsul a határon túli területek kiürülése.

Jeszenszky számára csalódás volt, hogy a nyugati országok sok esetben nem álltak ki a határon túli magyarság sokszor jogos törekvései mellett.

— Azt látom, hogy a nyugati politika minden konfliktustól fél, és mindig arra hajlik, hogy békítse az erősebbet... Ha a határon túli magyarok jobban felhívnák magukra a figyelmet — például a választási részvétellel — akkor a Nyugat is jobban odafigyelne.

A történész szerint ha jól megválasztjuk a szövetségeseinket, a barátainkat, ha közös platformra tudunk helyezkedni másokkal, akkor érvényt tudunk szerezni érdekeinknek.

A beszélgetés végén többen hozzászóltak az elhangzottakhoz, kérdéseket tettek fel.