Az előzményekhez tartozik, hogy Andris akkor fogta eddigi kapitális halait, amikor a Tisza vizének hőmérséklete 15 ºC alá süllyedt. A mostani 20 ºC-on felüli víz nem volt valami biztató, de a betörő hidegfront tartós borulást és jelentős lehűlést hozott, azonfelül egy nagyobb hal kifogása még nem törvényszerűség.

Mérlegelés

András és horgász cimborája, Nagy Viktor szombat reggel indultak egy bemelegítő horgászatra a Tiszára. A csónakos pecázást Kanizsa alatt kezdték, a folyón lecsorogva kívánták letapogatni a bácskai part menti vizet. Többnyire főleg kuttyogatva fogták a jobb harcsáikat, de most eléggé egyedi horgászmódszerrel kísérelték meg horogra csalni a nagybajszúakat, a víz lassú folyása ugyanis lehetővé tette a műcsalis tapogatás egy módosított változatát. A vertikális wobblerezésre keresztelt jighorgászat lényege a csónakból való mártogatás. Az eredeti módszer szerint lágy szilikon- vagy gumicsalikat emelgetnek, mozgatnak fel-alá a mélyebb vizeken. Ez a módszer a tengeri horgászatra, illetve a mély tavakra lett kifejlesztve, ahol a csónak haladásával szabályozták a meghorgászható vízszakaszt. Az ilyen módszer nem korlátozódik a meder aljára, hanem általában a halradaron észlelt vízközti halrajokat célozza meg. Ebben az esetben a csalogató hatást a csali mozgása idézheti elő, átlátszó vizekben pedig a színe is. Mivel ez a módszer a bot állandó mozgatását, emelgetését kívánja, a botok egyre rövidülnek, és a súlyuk is kicsi, az orsók sem túl nagyok, és könnyű fémből készülnek. A jigelés nem nagyhalas műfaj, ezért Andrásnak némileg módosítania kellett. A botok közül a közepes Energo Team Riverjiget használta, igaz, a dobósúlya csak 15-40 gramm, de a jó parabola akciójának köszönhetően nagyobb halak kifárasztására is alkalmas. Ehhez egy kicsit erősebb Penn 50-es orsót párosított, mivel ezzel már számos tíz kilón felüli harcsát húzott ki, úgyhogy a megbízhatósága miatt esett erre a választás. A zsineg 28-as fonott volt, 50-es monofil előkével. A jighorgászattól eltérő műcsalit, egy igen hangos, jól csörgő Sebile Flatt Shad wobblert használt 9 centis méretben. Az így összeállított szerelék célhalai a lehűlő vizek fenéken lapuló termetes harcsák, habár fogtak vele egy-két kilós példányokat is, sőt még ennél is kisebb süllőket. Mivel a csónak lassan halad, a csörgő műhal a hal közelében többször is elsüllyed, illetve megemelkedik. Bizonyos szakemberek szerint a jóllakott vagy az egyéb okok miatt éppen nem táplálkozó termetes harcsák is „odaütnek” az ott lábatlankodó, fényesen zajongó kütyüre. Ennek tudatában barátaink nem éppen reménytelenül indultak el azon a szombaton harcsát fogni.

A Flatt Shad wobblerek

A páros kitartóan ütögette a meder alját, majd 30-50 centiméteres emelés következett, így csorogtak le lassan Törökkanizsa felé. Egyetlen kapás nélkül múltak az órák, Viktor már a csónakban fekve emelgetett unottan. Ezt a monotóniát csak a radaron helyenként feltűnő víz alatti akadók törték meg, mert ezek felett haladva jobban meg kellett emelni a szereléket. A bácskai oldalon haladva a törökkanizsai híd felett aztán András horga elakadt, de azon nyomban meg is indult. Rögtön látszott, hogy nem mindennapi zsákmányról van szó, mert a hal nem kívánt feljebb jönni a 15 méteres mélységből. A látótávolságon belüli parti és ladikos horgászok szurkolása közben a hal végigvonszolta a csónakot, miközben András vízig görbült bottal igyekezett elirányítani járművet az akadóktól. Bő félórás fárasztás után mutatta meg magát az ember méretű harcsa, majd újabb hosszú percek után engedte magát a csónak oldalához erőltetni. Habár horgász barátom jó erőben van, neki sem volt könnyű a háromnegyed órás viadal után beemelni a vízi járműbe a két méter feletti zsákmányát.  

A mérlegelés körülményei nem voltak éppen ideálisak, mert a harcsa farka leért a földre, így a lemért 49 kiló nem pontos adat. Ez a hal András rekordfogási listáján ezüstérmes, mert az eddigi legnagyobb fogása egy 57 kilós harcsa volt.

A keddi ráadás

Rossz szokásomhoz híven a lapzárta előtti délutánon ültem le bepötyögni a szombati félmázsás harcsa történetét. Mint kiderült, most az egyszer jó volt, hogy nem siettem az írással, mert András valamivel négy óra után felhívott a Tisza-partról, és elmondta, hogy újra kapitális halat fogott. Az akkor még mérlegelés előtt álló harcsáját nagyobbra becsülte az előbbinél, és igaza is volt, mert a kedd délután fél négykor kifogott hal 53 kilót nyomott, illetve 205 centiméter hosszú volt. A Magyarkanizsa és Törökkanizsa között, szintén a bácskai parthoz közelebb fogott nagybajszút 8 méteres vízben akasztotta, és egyedül emelte a csónakba.