Jigre jött a félmázsás
Huzsvár József
2015.10.11.
LXX. évf. 40. szám
Jigre jött a félmázsás

A szabadkai Pletikoszity András szeptember 26-án egy majd ötvenkilós harcsát zsákmányolt a törökkanizsai híd feletti Tisza-szakaszon. Mivel Andrással régi ismerősök vagyunk, nagy fogásainak híre nyomán már közös bemutató horgászatot is megbeszéltünk, de úgy látszik, az idén előbb indultak az öreg harcsák.

Az előzményekhez tartozik, hogy Andris akkor fogta eddigi kapitális halait, amikor a Tisza vizének hőmérséklete 15 ºC alá süllyedt. A mostani 20 ºC-on felüli víz nem volt valami biztató, de a betörő hidegfront tartós borulást és jelentős lehűlést hozott, azonfelül egy nagyobb hal kifogása még nem törvényszerűség.


Mérlegelés

András és horgász cimborája, Nagy Viktor szombat reggel indultak egy bemelegítő horgászatra a Tiszára. A csónakos pecázást Kanizsa alatt kezdték, a folyón lecsorogva kívánták letapogatni a bácskai part menti vizet. Többnyire főleg kuttyogatva fogták a jobb harcsáikat, de most eléggé egyedi horgászmódszerrel kísérelték meg horogra csalni a nagybajszúakat, a víz lassú folyása ugyanis lehetővé tette a műcsalis tapogatás egy módosított változatát. A vertikális wobblerezésre keresztelt jighorgászat lényege a csónakból való mártogatás. Az eredeti módszer szerint lágy szilikon- vagy gumicsalikat emelgetnek, mozgatnak fel-alá a mélyebb vizeken. Ez a módszer a tengeri horgászatra, illetve a mély tavakra lett kifejlesztve, ahol a csónak haladásával szabályozták a meghorgászható vízszakaszt. Az ilyen módszer nem korlátozódik a meder aljára, hanem általában a halradaron észlelt vízközti halrajokat célozza meg. Ebben az esetben a csalogató hatást a csali mozgása idézheti elő, átlátszó vizekben pedig a színe is. Mivel ez a módszer a bot állandó mozgatását, emelgetését kívánja, a botok egyre rövidülnek, és a súlyuk is kicsi, az orsók sem túl nagyok, és könnyű fémből készülnek. A jigelés nem nagyhalas műfaj, ezért Andrásnak némileg módosítania kellett. A botok közül a közepes Energo Team Riverjiget használta, igaz, a dobósúlya csak 15-40 gramm, de a jó parabola akciójának köszönhetően nagyobb halak kifárasztására is alkalmas. Ehhez egy kicsit erősebb Penn 50-es orsót párosított, mivel ezzel már számos tíz kilón felüli harcsát húzott ki, úgyhogy a megbízhatósága miatt esett erre a választás. A zsineg 28-as fonott volt, 50-es monofil előkével. A jighorgászattól eltérő műcsalit, egy igen hangos, jól csörgő Sebile Flatt Shad wobblert használt 9 centis méretben. Az így összeállított szerelék célhalai a lehűlő vizek fenéken lapuló termetes harcsák, habár fogtak vele egy-két kilós példányokat is, sőt még ennél is kisebb süllőket. Mivel a csónak lassan halad, a csörgő műhal a hal közelében többször is elsüllyed, illetve megemelkedik. Bizonyos szakemberek szerint a jóllakott vagy az egyéb okok miatt éppen nem táplálkozó termetes harcsák is „odaütnek” az ott lábatlankodó, fényesen zajongó kütyüre. Ennek tudatában barátaink nem éppen reménytelenül indultak el azon a szombaton harcsát fogni.


A Flatt Shad wobblerek

A páros kitartóan ütögette a meder alját, majd 30-50 centiméteres emelés következett, így csorogtak le lassan Törökkanizsa felé. Egyetlen kapás nélkül múltak az órák, Viktor már a csónakban fekve emelgetett unottan. Ezt a monotóniát csak a radaron helyenként feltűnő víz alatti akadók törték meg, mert ezek felett haladva jobban meg kellett emelni a szereléket. A bácskai oldalon haladva a törökkanizsai híd felett aztán András horga elakadt, de azon nyomban meg is indult. Rögtön látszott, hogy nem mindennapi zsákmányról van szó, mert a hal nem kívánt feljebb jönni a 15 méteres mélységből. A látótávolságon belüli parti és ladikos horgászok szurkolása közben a hal végigvonszolta a csónakot, miközben András vízig görbült bottal igyekezett elirányítani járművet az akadóktól. Bő félórás fárasztás után mutatta meg magát az ember méretű harcsa, majd újabb hosszú percek után engedte magát a csónak oldalához erőltetni. Habár horgász barátom jó erőben van, neki sem volt könnyű a háromnegyed órás viadal után beemelni a vízi járműbe a két méter feletti zsákmányát.  

A mérlegelés körülményei nem voltak éppen ideálisak, mert a harcsa farka leért a földre, így a lemért 49 kiló nem pontos adat. Ez a hal András rekordfogási listáján ezüstérmes, mert az eddigi legnagyobb fogása egy 57 kilós harcsa volt.


A keddi ráadás

Rossz szokásomhoz híven a lapzárta előtti délutánon ültem le bepötyögni a szombati félmázsás harcsa történetét. Mint kiderült, most az egyszer jó volt, hogy nem siettem az írással, mert András valamivel négy óra után felhívott a Tisza-partról, és elmondta, hogy újra kapitális halat fogott. Az akkor még mérlegelés előtt álló harcsáját nagyobbra becsülte az előbbinél, és igaza is volt, mert a kedd délután fél négykor kifogott hal 53 kilót nyomott, illetve 205 centiméter hosszú volt. A Magyarkanizsa és Törökkanizsa között, szintén a bácskai parthoz közelebb fogott nagybajszút 8 méteres vízben akasztotta, és egyedül emelte a csónakba.                        

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..